Senkinek. Illetve ha valakiknek mégis, azok az életmű morzsáin maradkodó esztéták. Az egész életművel nem foglalkoznak, mert abban vannak számukra kínos és napjainkban - számukra! - nehezen megválaszolható részek. Ezért József Attila költészetét sorokra, szavakra bontják, azokat értelmezgetik - egymás számára. Egymással vitatkozva, egymást cáfolva. Nem József Attila és műve fontos számukra, hanem a rajtuk kívül senkit nem érdeklő "igazságuk". És ezek farvizen úszkál olyan "neves" József Attila kutató, mint pl. Valachi Anna, aki gyakran lapozgatja az általa is, meg a többiek által is mélységesen megvetett "komcsi" és "marxista" Szabolcsi Miklóst, hogy esetleg támadjon valami gondolata, de ehhez nem elég vastag a négykötetes Szabolcsi monográfia.
József Attila nem oktatja egész népét nem középiskolás fokon. Mert a népe lerongyolódott, szerencsétlenné és kiszolgáltatottá vált. Egyrészt a gazdasági helyzetnek, másrészt a suttyomban feltámadt(vagy kifejezetten ébresztgetett) és ismét harapós "ordas eszméknek."
A fiatalok nem tudnak olvasni. És nem is érdekli őket József Attila. Amit esetleg értenének belőle, azt atyáik szellemében eleve elutasítják. A Mama számukra már csak szánalmas helyzetkép (miközben a mamák, a maguknak és a létezésnek kiszolgáltatott édesanyák újra számosan vannak, és egyre többen lesznek).
Az öntudatos munkások nem olvassák, mert nincsenek munkások, akik mégis fizikai munkát végeznek, azok az öntudat minimumával sem rendelkeznek. Illetve jó esetben annyival, hogy munkaadóikkal - magyarra fordítva: tőkések - szemben próbálják az érdekeiket a szakszervezeti vezetőiken keresztül érvényesíteni.(Ha a munkadó engedélyezi, hogy az adott munkahelyen egyáltalán legyen szakszervezet).
A kádári időkben a középosztályhoz számító tanárok az állásukért, az életformájukért rettegnek, és egyfolytában igazodnak. Főként politikailag. És érdekes módon többségükről az derült, derül ki, hogy eleve jobboldali beállítottságúak. Hogy mitől? Ezt elemezgetni messzire vezetne.
Az értelmiség "az ám - hazám" olyan szerepbe menekült, amelyben védelmezheti önmaga sunyi vagy nagyon is megérhető érdekeit: vagy így, vagy úgy.
A munkásmozgalmi József Attila ma idegen mindenki számára, pedig soha nem volt munkásmozgalmi költő: csak baloldali. Mégpedig élete végéig. Még akkor is baloldali volt, amikor 1937. dec. 3-án este kilépett a Horváth-panzió kapuján és elindult a sínek felé. Az "idegbeteg", az "elmebeteg", a "skizofrén" József Attila szintén nem érdekel senkit, mert miért is olvasnák egy "hülye" verseit.
És egyáltalán: miért olvasnának verseket? Mire jók a versek? Mit oldanak meg? A versek fölöslegesek és érzelmileg-értelmileg haszontalanok.
Petőfi, a magyar irodalom legzseniálisabb alkotója már átment ezen a fázison, ő már eltűnt a süllyesztőben, a feledés örök gödrében. A verseit kiadják, és a magukat igaz magyar embereknek vallók megvásárolják, de nem olvassák. Immár követi őt a Gát utca 3. szülötte.
Amikor a Ferenc tér 11. szám alatti épületet, ahol 1916-tól 1920 elejéig laktak József Attiláék, (Attila egyedül 1920. január 15-ig, még a mama december 27-én bekövetkezett halála után is) rehabilitálták, az önkormányzat nem figyelmeztette az építőket, hogy ez a ház más, mint a többi. A III. emelet 43-as lakást is szétverték, a bejárati ajtaját, amelyen annyiszor bement a mama és a kamasz Attila, valamint a konyha és szoba közötti ajtót, akárcsak az ablakok szárnyát a szemétbe dobták. Oda dobták az épület bejárati kapuját is. Azt a kaput, amelyen át négy éven keresztül bejárt a mama, Jolán, Etelka, Attila, Jolán első férje, Pászti Elemér, majd a második férje, Makai Ödön egy alkalommal. Ezt a történelmi értékű kaput a sárból, a törmelékek alól emeltettem fel, és vásároltam meg az építésvezetőtől. Most őrzöm azt a kaput, amelynek kilincsét annyiszor megfogta Attila, amelyen annyiszor végigfutott a tekintete, amelyen át le- és felvitte a tyúkot, amelyet a mama kérésére "legeltetett" a Ferenc téren. Azt a kaput, amelyen a mama átlépett, amikor elindult a Telepi utcai szükségkórházba (iskolai tanteremből kialakított veremhideg korházi terembe, ahol naponta haltak meg a mamához hasonlóan beteg és fiatal, de öregnek látszó nők. Abba a tanterembe, ahol Jolán a hermelin bundáját nem vetette le soha, és csak akkor érkezett meg a kórházi ágyhoz, amikor a mama, József Áronné Pőcze Bornála már nem élt). Vagyis az SZDSZ vezetette önkormányzatot sem érdekelte, hogy a Ferenc tér 11. történelem, de legalábbis irodalomtörténeti jelentőségű épület. (Mamát József Attila távollétében temették el a Kerepesi temetőben. A kamaszfiú éppen Szabadszálláson, a mama szülőfalujában járt, hogy a vonattetőn keresztben hasalva csirkét, kölest hozzon. De szénhiány miatt a vonatok egy ideig nem jártak, így Attila már csak arra érkezett meg, hogy az édesanyja kint nyugszik a Kerepesi úti temetőben).
De lassan ezek sem fontosak. Az esztétáknak végképp nem azok. Őket csak a főnév és melléknév sajátos viszonya érdekli, a verstől, annak mondandójától függetlenül. Sok minden és mindenki ártott József Attilának, de legtöbbet az esztéták, különösen a maiak, akik az életmű egy részét finnyásan félrelökik, egy kis szegmensét pedig kisajátítják: mondván, azt csak ők értik és értelmezhetik.
József Attila! Az édes haza romlik, pusztul. Az édes haza a megújulás egyik reményteljes pillanatában, 1956-ban ledöntötte a balatonszárszói szobrodat, a "forradalmárok" ráirták, hogy büdös kommunista, majd levizelték és fekáliával összekenték. Közben téged hol ez, hol az temetgetett egyik sírból a másikba. A 100. születésnapodon az édes haza dilettánts emlékművel tisztelgett a sírodnál. A születésnapon? Dehogyis! Akkorra nem készült el, mert a szocialista kormányzatnak nem volt rá pénze. A te síremlékedre!!! Csak a halálod évfordulójára, december 3-ára készült el a spórolós "emlékmű", amit április 11-én kellett volna avatni. Április 11-én az akkori kulturális miniszter mondott beszédet a szülőházad, a Gát utca 3. udvarán. Mivel a beszédet nem ő írta és előzetesen át sem olvasta, így kezdte: Most, amikor itt állok a sírodnál... Valóban, az az épület a sírja is lehetne, mert csak a múzeummá átalakított földszinti lakás külső falát tartják rendben. A többi olyan, amilyen. Az a lakók dolga.
"Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" - Nehéz hűtlen haza hűséges fiának lenni.