HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

KINEK KELL MA JÓZSEF ATTILA?

2007.10.31. 13:26 asperjangyorgy

Senkinek. Illetve ha valakiknek mégis, azok az életmű morzsáin maradkodó esztéták. Az egész életművel nem foglalkoznak, mert abban vannak számukra kínos és napjainkban - számukra! - nehezen megválaszolható részek. Ezért József Attila költészetét sorokra, szavakra bontják, azokat értelmezgetik - egymás számára. Egymással vitatkozva, egymást cáfolva. Nem József Attila és műve fontos számukra, hanem a rajtuk kívül senkit nem érdeklő "igazságuk". És ezek farvizen úszkál olyan "neves" József Attila kutató, mint pl. Valachi Anna, aki gyakran lapozgatja az általa is, meg a többiek által is mélységesen megvetett "komcsi" és "marxista" Szabolcsi Miklóst, hogy esetleg támadjon valami gondolata, de ehhez nem elég vastag a négykötetes Szabolcsi monográfia.

József Attila nem oktatja egész népét nem középiskolás fokon. Mert a népe lerongyolódott, szerencsétlenné és kiszolgáltatottá vált. Egyrészt a gazdasági helyzetnek, másrészt a suttyomban feltámadt(vagy kifejezetten ébresztgetett) és ismét harapós "ordas eszméknek."

A fiatalok nem tudnak olvasni. És nem is érdekli őket József Attila. Amit esetleg értenének belőle, azt atyáik szellemében eleve elutasítják. A Mama számukra már csak szánalmas helyzetkép (miközben a mamák, a maguknak és a létezésnek kiszolgáltatott édesanyák újra számosan vannak, és egyre többen lesznek).

Az öntudatos munkások nem olvassák, mert nincsenek munkások, akik mégis fizikai munkát végeznek, azok az öntudat minimumával sem rendelkeznek. Illetve jó esetben annyival, hogy munkaadóikkal - magyarra fordítva: tőkések - szemben próbálják az érdekeiket a szakszervezeti vezetőiken keresztül érvényesíteni.(Ha a munkadó engedélyezi, hogy az adott munkahelyen egyáltalán legyen szakszervezet).

A kádári időkben a középosztályhoz számító tanárok az állásukért, az életformájukért rettegnek, és egyfolytában igazodnak. Főként politikailag. És érdekes módon többségükről az derült, derül ki, hogy eleve jobboldali beállítottságúak. Hogy mitől? Ezt elemezgetni messzire vezetne.

Az értelmiség "az ám - hazám" olyan szerepbe menekült, amelyben védelmezheti önmaga sunyi vagy nagyon is megérhető érdekeit: vagy így, vagy úgy.

A munkásmozgalmi József Attila ma idegen mindenki számára, pedig soha nem volt munkásmozgalmi költő: csak baloldali. Mégpedig élete végéig. Még akkor is baloldali volt, amikor 1937. dec. 3-án este kilépett a Horváth-panzió kapuján és elindult a sínek felé. Az "idegbeteg", az "elmebeteg", a "skizofrén" József Attila szintén nem érdekel senkit, mert miért is olvasnák egy "hülye" verseit.

És egyáltalán: miért olvasnának verseket? Mire jók a versek? Mit oldanak meg? A versek fölöslegesek és érzelmileg-értelmileg haszontalanok.

Petőfi, a magyar irodalom legzseniálisabb alkotója már átment ezen a fázison, ő már eltűnt a süllyesztőben, a feledés örök gödrében. A verseit kiadják, és a magukat igaz magyar embereknek vallók megvásárolják, de nem olvassák. Immár követi őt a Gát utca 3. szülötte.

Amikor a Ferenc tér 11. szám alatti épületet, ahol 1916-tól 1920 elejéig laktak József Attiláék, (Attila egyedül 1920. január 15-ig, még a mama december 27-én bekövetkezett halála után is) rehabilitálták, az önkormányzat nem figyelmeztette az építőket, hogy ez a ház más, mint a többi. A III. emelet 43-as lakást is szétverték, a bejárati ajtaját, amelyen annyiszor bement a mama és a kamasz Attila, valamint a konyha és szoba közötti ajtót, akárcsak az ablakok szárnyát a szemétbe dobták. Oda dobták az épület bejárati kapuját is. Azt a kaput, amelyen át négy éven keresztül bejárt a mama, Jolán, Etelka, Attila, Jolán első férje, Pászti Elemér, majd a második férje, Makai Ödön egy alkalommal. Ezt a történelmi értékű kaput a sárból, a törmelékek alól emeltettem fel, és vásároltam meg az építésvezetőtől. Most őrzöm azt a kaput, amelynek kilincsét annyiszor megfogta Attila, amelyen annyiszor végigfutott a tekintete, amelyen át le- és felvitte a tyúkot, amelyet a mama kérésére "legeltetett" a Ferenc téren. Azt a kaput, amelyen a mama átlépett, amikor elindult a Telepi utcai szükségkórházba (iskolai tanteremből kialakított veremhideg korházi terembe, ahol naponta haltak meg a mamához hasonlóan beteg és fiatal, de öregnek látszó nők. Abba a tanterembe, ahol Jolán a hermelin bundáját nem vetette le soha, és csak akkor érkezett meg a kórházi ágyhoz, amikor a mama, József Áronné Pőcze Bornála már nem élt). Vagyis az SZDSZ vezetette önkormányzatot sem érdekelte, hogy a Ferenc tér 11. történelem, de legalábbis irodalomtörténeti jelentőségű épület. (Mamát József Attila távollétében temették el a Kerepesi temetőben. A kamaszfiú éppen Szabadszálláson, a mama szülőfalujában járt, hogy a vonattetőn keresztben hasalva csirkét, kölest hozzon. De szénhiány miatt a vonatok egy ideig nem jártak, így Attila már csak arra érkezett meg, hogy az édesanyja kint nyugszik a Kerepesi úti temetőben).

De lassan ezek sem fontosak. Az esztétáknak végképp nem azok. Őket csak a főnév és melléknév sajátos viszonya érdekli, a verstől, annak mondandójától függetlenül. Sok minden és mindenki ártott József Attilának, de legtöbbet az esztéták, különösen a maiak, akik az életmű egy részét finnyásan félrelökik, egy kis szegmensét pedig kisajátítják: mondván, azt csak ők értik és értelmezhetik.

József Attila! Az édes haza romlik, pusztul. Az édes haza a megújulás egyik reményteljes pillanatában, 1956-ban ledöntötte a balatonszárszói szobrodat, a "forradalmárok" ráirták, hogy büdös kommunista, majd levizelték és fekáliával összekenték. Közben téged hol ez, hol az temetgetett egyik sírból a másikba. A 100. születésnapodon az édes haza dilettánts emlékművel tisztelgett a sírodnál. A születésnapon? Dehogyis! Akkorra nem készült el, mert a szocialista kormányzatnak nem volt rá pénze. A te síremlékedre!!! Csak a halálod évfordulójára, december 3-ára készült el a spórolós "emlékmű", amit április 11-én kellett volna avatni. Április 11-én az akkori kulturális miniszter mondott beszédet a szülőházad, a Gát utca 3. udvarán. Mivel a beszédet nem ő írta és előzetesen át sem olvasta, így kezdte: Most, amikor itt állok a sírodnál... Valóban, az az épület a sírja is lehetne, mert csak a múzeummá átalakított földszinti lakás külső falát tartják rendben. A többi olyan, amilyen. Az a lakók dolga.

"Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" - Nehéz hűtlen haza hűséges fiának lenni.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr22214182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J. A. rajongó 2007.10.31. 16:23:28

Tisztelt Asperján György! Én József Attila rajongó vagyok. Korábban is szerettem, de éppen az ön könyve, a Fogadj szívedbe címmel megjelent József Attla életrajz tette azzá, mint mindenki mást is a környezetemben. A regénye hihetetlenül érdekes, izgalmas, gondolatgazdag, és ha valamiből, hát ebből meg lehet ismerni József Attila a küzdelmei, a lelki gyütrelmei, a kortársai és a művei oldaláról. Soha nem gondoltam volna, pedig olvastam a verseit, hogy ennyire zseniális ember volt és ennyi testi, lelki gyötrelmet élt át, talán éppen annak érdekében, hogy megajándékozhasson bennünket a magyar irodalom örökértékű műveivel. Amíg lesz magyar nyelv, és bízom benne, hogy az Unión belül is megmarad a magyarság, addig mindig lesznek a költőnek lelkes, odaadó, őt egészében vállaló olvasói. És addig az ő versei mellett az ön könyve is élni fog, mert ehhez hasonló alkotói életrajzot még nem írtak magyarul és Magyarországon és egy magyarról. "...hogy a magyar magyar legyen" - ezt is ő írta, és ön egy sajátosan magyar sorsot írt meg bámulatos regényében, amelyet sokak nevében köszönök meg önnek.

Üzenet a rajongónak 2007.10.31. 18:23:43

Kedves József Attila rajongó! Örülök, hogy olvasta a regényem, és csak azért írok önnek, mert szeretném pontosítani az idézetet, amely a Hazám című, hét rendhagyó szonettből álló versből való: \"Adtál földmívest a tengernek,/ adj emberséget az embernek. /Adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat./ Hadd írjak szépet, jót - nekem / add meg boldogabb énekem!\" A verset József Attila 1937 májusában írta a Szép Szó c. folyóirat részére. Csodálatos és maradandó sorok. Idézzük pontosan, mert akkor értjük igazán az értelmét, azt, hogy az emberséget és a magyarságot egyszerre és egymás mellett említi a költő. Milyen aktuális ez ma is. Örülök, hogy a Fogadj szívedbe című regény így tetszett Önnek. Olvasson el mindennap egy-egy J. A. verset, és hiszem, hogy emberebb és magyarbb lesz. Üdvözli Asperján György

bagó 2007.11.04. 12:19:16

Tisztelt Asperján Úr!
Én sem értek egyet azzal,hogy ma senkit nem érdekel J.A. . Ráadásul az ön könyve jelentősen hozzásegít a kor, Attila megértéséhez.Szerintem ez az első lépcsőfok, aztán jöhetnek a versei. Az ön könyve zseniális, letehetetlen.Higyje el munkája sok-sok fiatalt elvezet Attilához.
Szeretném ha írna arról is, hogy valóban igazak-e azok a hírek, hogy a Labancz-könyv miatt, nehéz helyzetbe került? Milyen témájú lesz a következő könyv? Nagyon várjuk...

bagó 2007.11.21. 11:21:22

Tisztelt Asperján Úr!

Egy félig személyes kérésem lenne Önhöz!
Keresem a Fogadj szívedbe c. könyvből azt az idézetet, amit pontosan sajnos nem tudok, de hasonló: Ez az a sodrófa amivel egykamasz fejét verték, de a lelke lett csatakos a vértől...(?)
Elnézést, hogy nem pontos az idézet,( szerintem a leggyönyörűbb mondat), nem találom a könyvben és viszonylag sürgős lenne, tehát nem tudom újra olvasni. Esetleg az oldalszámot elküldené nekem?
Köszönöm, és elnézést a banális kérésért, nekem nagyon fontos, és azért is írtam ide, hátha egy látogató aki kég nem ismeri a könyvet, ettől a mondattól is kedvet kap hozzá...

Asperján György 2007.11.21. 16:31:38

Tisztelt Uram!
A bukta-ügy a könyv 107-108-109-ik oldalán olvasható. Nem tudom, hogy konkrétan melyik sorra gondol. Ebben a részben bizonyára megtalálja, hiszen a bukta megevéséért, amit mama kedvenc tyúkja tojásának felhasználásával készített, Attilát itt veri meg az édesanyja. De lehet, hogy ez a mondat, amit idézni igyekezett, már a következő néhány oldal egyikén van, ott, ahol Attila a kórházban ezernyi járványos betegségtől gyötörten a halált várja, vagy talán a halál őt, de a mama nem engedi az ő egyetlen fiát, fogja a kezét, a lelkét, és visszaveszi - ideiglenesen a haláltól - ami csak az övé. Mert ugye az életet a halálra ráadásul kapjuk, s mint talált tárgyat visszaadjuk... Vissza bizony, de ha egy nemzet egyetemes zsenije erre 32 évesen kényszerül, ott valami baj van a nemzettel. És azokkal is, akik azt írják a Holmiban, egész pontosan a mindenkihez intenzíven dörzsölőző Bodor Pál, hogy ez a könyv egy ötödik osztályos szellemi színvonalán és íráskészségével van megírva, mert lehatugozza Flóra nénit. Sose hazugoztam le, csak kimutattam, hogy olykor nem mond igazat. Én Flóra nénit mindig csodálattal néztem, hiszen ő látta Attilát, kezet fogott vele. És számomra minden különleges értékű, aminek valami köze volt J.A-hoz. Én nem Flóra nénit akartam bántani. Csak hű akartam lenni Attila gondolatához: az igazat mondd, ne csak a valódit. Üdvözli Asperján györgy

bagó 2007.11.22. 14:42:12

Kedves Asperján Úr!

Remélem nem fáj Önnek a Bodor Pál féle emberek nyilainak sebei. Bodor Pálról életemben nem hallottam, lehet, ez az én műveletlenségem...
Mindig voltak és lesznek olyan emberek akik nyelvcsapás ide-oda, azt ír amit elvárnak tőle. Kényelmes pénzszerzési lehetőség.

Ön mindenféle kényszer nélkül ír a legnagyobb örömünkre, sokan vagyunk(!), minden támogatás nélkül, sajnos...
( a Labancz-könyvet, hogy fogom megszerezni?...)
Nagyon kérem, hogy ne vegye fel a támadásokat, annyit sem érnek, hogy elgondolkodjon rajtuk.Majd ha mi szólunk, akkor, higyjen nekünk.
Flóra néni mit mesélt Attiláról?
A keresett idézetemet nem találtam a bukta történet után, de úgyis újra olvasom és akkor meglesz...

asperjangyorgy 2007.11.22. 15:48:04

Tisztelt Uram!
Egyrészt helyesbítek: nem Bodor Pál, hanem Béla írt a Holmiban a könyvemről. Vele annyiban kedvezőbb a kép, hogy fogalmam sincs róla, kicsida, nem ismerem, így minősíteni sem tudom, legfeljebb arra gondolhatok, hogy mindentől függetlenül megvannak a maga szempontjai.
Másrészt köszönöm baráti sorait. Nagyon jól esik az embernek, ha tudja, hogy van, aki odafigyel arra, amit ír vagy gondol, érez, és annak próbál valamilyen formában alakot, testet adni.
Mit mesélt Flóra néni Attiláról? Lehet, hogy volt olyan szűk kör, amelyben mesélt róla, bár ebben is kételkedem. Tőle Attiláról kérdezni fölért egy sértéssel. Aki ezt elkövette, nem igen nyílt rá újabb alkalma, hogy találkozzék vele. Illyés jelenlétében pedig ez felért egy botránnyal. Egyébként Illyés sem szívesen beszélt Attiláról. Érthető okok miatt.
Flóra néni, szerenmcsére, azért megírta a maga gondolatait. Én megértem és mindig is megértettem őt. Számára Illyés volt kezdettől a férfi-eszmény. Illyés jól keresett, nagyon jó megjelenésű volt, és bizony mackós, ami különösen fontos volt Flóra néni számára. Persze ez a házasság sem volt teljesen felhőtlen. De hát melyik az? Az emberek egy idő után elhasználják egymást. Én úgy láttam, életük vége felé - illetve Illyés élete vége felé, mert Flóra néni alaposan túlélte - jól megfértek. Flóra néni volt a mindig ügyeletes oroszlán. Védte, óvta Illyést, olykor Illyéstől is.
Nagyon szerettem volna, ha Flóra néni mond valamit Attiláról. Mivel többször is beszéltem vele négyszemközt, ezt a kérésemet megfogalmaztam neki, és telefonon is két ízben kértem. Nem magamnak akartam információkat, hanem a jövőnek. Zárolni a hangfelvételt. De erre sem volt hajlandó. Én nagyon-nagyon tiszteltem őt, ezt már megírtam. De amikor a regényt írtam az igazat, és Attila igazságát nála és Illyénél is jobban. Én nagyon szeretem Illyés verseit, és nagyra tartom azt a munkát, amit Flóra néni végzett. És a könyvét is a Gyógypedagógiai pszichológiát. Van is tőle egy dedikált példányom. Illyéstől sok-sok dedikált könyvem van.
Nagy értéknek tartom ezeket, és boldoggá tesznek.
De az írás igazsága más, mint a személyes igazság és szeretet.
Ezzel együtt: soha nem akartam megbántani sem a drága Flóra nénit, sem Illyést.
Egy alkalommal voltam olyan vidéki rendezvényen, amelyen Illyés darabját mutatták be. Egész pontosan Somogyjádon. Ott üdvözölte valaki nagy szeretettel Illyés Gyulát, valamint feleségét, a halhatatlan József Attila Flóráját... Látnia kellett volna Illyés és Flóra arcát. Ilyen tapintatlanságot, miközben az illetőt csak a jószándék vezette. Elefánt a porcelánboltban.
De a nagyság kötelez. Illyés lenyelte. Flóra néni pedig mindig és minden helyzetben fantasztikusan tudott viselkedni.
Szóval és szerettem és szeretem őket. Ezt nem győzöm elégszer leírni. De az igazság Attila mellett van. És immár mindörökre.
Majd írok önnek egy magán a-mailt, hogyan tudja az inkriminált könyvet - esetleg - megszerezni.
Bízom benne, hogy a keresett sor meglesz. Úgy látszik, akkor azt a könyv későbbi részében, visszaemlékezésként - mármint J. A. visszaemlékezéseként - írtam le. Kerestem, de nem találtam. Ha megleli, kérem, írja meg.
Még egyszer köszönöm soait. És kérem , olvasson néha Illyést, pl. a Bartókot, vagy a Reformáció emlékműve előtt stb. Nagyon nagy és kifejezetten Illyés-versek. Ilyeneket csak ő írt. Nagy költő volt. De J. A. egyetemes zseni. A halálban már mindenki egyforma, de az életmű mindenkit másként éltet tovább - a halhatatlanságban. Üdvözli:Asperján gy.

Szundi 2007.11.24. 21:01:30

Tisztelt Uram!

Igen sajnálatos dolognak tartom, hogy író és \"irodalomtörténész\" (bár ez erős túlzás...) létére \"fogalma nincs, kicsoda\" Bodor Béla. Még sajnálatosabb, hogy ilyen hangon nyilatkozik olyan József Attila-kutatókról, akiknek méltán a legNEVESEBB irodalomtörténészek között van a helyük. Ha ismerné őket, tudnia illene: nemhogy nem vetik meg a Szabolcsi-tetralógiát, de mindenütt elismerően nyilatkoznak róla. Tehetik ezt annál is inkább, mivel Szabolcsi érdemeit minden ép eszű ember elismeri, és fejet hajt a munkássága előtt. Ahogy az előtt az irodalomtörténész előtt is, akit - otromba módon - példaként hozott fel. A gond bizonyára az velük, hogy kiváló kritikátat írtak az Ön tákolmányáról, melynek \"komolysága\" és \"jelentősége\" csak a Garamvölgyi-féle förmedvényével rokonítható (amely, J.A.-regényéhez hasonlóan, hangosan ordít egy korrektorért...). Tiszteletem

Asperján György 2007.11.25. 10:47:06

Tisztelt Hölgyem,
valóban nem ismerem Bodor Bélát, de amikor olvastam az írását a Holmiban, megnéztem a Ki kicsodában, és így van róla némi képem, hogy kicsoda és micsoda.
De ez mindegy is.
Ön nagyon tájékozatlan, amikor azt állítja, hogy Szabolcsi Miklóst mindenki elismeri. Én hiába bizonygatnám Önnek ennek az ellenkezőjét. Talán kérdezze meg a legnevesebb és méltán legnagyobb tekintélyű J.A. kutatót, Tverdota Györgyöt, aki a könyvem lektorálta, hogy valóban mindenki elismeri-e Szabolcsi Miklóst. Még azok sem, akik kizárólag belőle élnek, belőle merítik minden gondolatukat. Valachi Annára gondolok. Ő aztán valóban neves irodalomtörténész.
De nem is ez a legnagyobb bajom az Ön hozzászólásával: hanem a hangneme. Hát igen, a hangnem! Én senkit nem szóltam le. Senkit, legfeljebb érveltem az érveik ellen. Ön viszont, ha tehetné, láthatóan legszívesebben kést mártana belém. Miként azok a "kiváló" kiritikát írók, akik J.A-t még ma is megpróbálják víz alá nyomni Illyéssel szemben. Én Illyést nagy költőnek tartom, és csak az idióták nevezek kolleboránsnak. Illyés felismerte, hogy öreg emberként nem tehet semmit a fenálló világ ellen, és úgy csikart ki magának szellemi mozgásteret, hogy látszólag elfogadott bizonyos alaphelyzetet. Látszólag és bizonyos fokig ténylegesen. Emlékezetes ebben a tekintetben Szélárnyékban című írása, amelyet a Népszabadság közölt, és duplafedelű volt. Lehetett olvasni így is, és úgy is. Kollaborációként semmiképpen. Hogy nagybetegen elfogadta Aczél György segítségét és kiemelt kórházi ápolásban volt része? Ki kapjon e hazában kiemelt kórházi ápolást, ha nem egy olyan szellemi nagyság, mint Illyés? Kijárt neki. Aczél összetörte kezét-lábát, hogy megtegye neki. Helyesen járt el.
Az tény, hogy Flóra néni kicsit elkapkodta Illyés naplóinak közreadását. Nem kellett volna félnie, hogy elavulnak Illyés gondolatai. És az is tény, hogy valahol időben le kellett volna állni a nyilvánosságra hozással. Bár az utolsó kötet tények halmaza és még az is, amit Flóra néni hozzáfűz, és én ebből nem kollaborációt olvasok ki, hanem egy idős ember kiszolgáltatottságát, akkor is érdemes lett volna megvárni bizonyos idő múlását.
Illyés túléli a minden alkotó halálát követő idő-szakadékot, és akkor változik a megítélése is. A ma csak fanyalgók is elismerik költői nagyságát, és egész életének okos, sosem becstelen taktikázását. De egyesek megpróbálnak Illyés háta mögé bújni és úgy tenni, mintha az ő szájával érvelnének.
Nem vagyok benne biztos, hogy naplójának egésze akkor is érdekes lesz. Abban sem vagyok biztos, hogy nem éri majd az akkori olvasót jónéhány meglepetés. Akár József Attila ügyben is. Akár Flóra néni feljegyzéseit illetően is. De ez majd annak a korszaknak az ügye lesz.
És csacsik azok, akik azt hiszik, hogy én pálcát török Flóra néni fölött. Nem, soha nem tenném. Már csak J. A. miatt sem. Mindent nagyon-nagyon tisztelek, amihez neki valaha valami köze volt. Még az épületeket is. Naponta szeretettel nézek végig azon az épületen a Városmajor utcában, ahol egykor két hónapot lakott neves festő barátja lakásában, és Judittal együtt.
Szóval mindent nagyon tisztelek, a tárgyakat is, amelyekhez valami köze lehetett. Bizony a neves irodalomtörténészek hagyták, hogy a Ferenc tér 11 bejárati kapuját az épület rehabilitálásakor a szemétbe dobják. Én tízezreket fizettem érte, és most naponta megsimogatom a kilincsét, azt a kilincset, amelyet egykoron megfogott a mama, Jolán, Etus és természetesen Attila. Négy évet laktak ott. A leghosszabb ideig ott a Ferenc téren laktak Ferencvárosban. Én azt a kilincset már 1953 őszén megsimogattam. Én azokat az épületeket, ahol J.A. született és a szüleivel, majd végül a mamával egyedül vergődve élt, már kamaszon csodálattal néztem. Még mindegyik úgy volt, olyan állapotban, mint egykoron, J.A. idejében. És ma is mennyi minden emlékeztet ott azon a kis területen J-A-ra. De pl. a Világ mozinál nincs egy kicsi tábla, hogy itt volt pénztáros Jolán, ide járt vizet árulni J.A., itt takarított a mama. És ott van száz méterre a másik mozi-helyiség, a Gát utca sarkán, ahol Attila annyiszor megfordult...
Én hetente járok továbbra is a középsúő Ferencvárosba, mert számomra lelki szükséglet, hogy lássam mindazt, ami még megmaradt.
Nagyon sajnálom, ha annyi munka, erőfeszítés után J.A. életéről csak "tákolmányt" tudtam írni. Az a szándék vezetett, hogy ne tákolmányt, hanem az ő igazi alakját bemutató regényt írjak róla. Regényt! Nem irodalomtörténeti dolgozatot, hanem regényt.
Arról pedig tényleg nem tehetek, hogy J. A. majdnem akkora zseni volt, mint Illyés kedvenc költője, a csak Shakespearéhez hasonlítható Petőfi Sándor. Erről az emberi és isteni csodáról is akartam életrajzi regényt írni. Már csak azért is, mert nehányan még hivatkoznak rá, de a fiatalok már szinte egyáltalán nem olvassák, és nem is értik. (Ön pl. tudja, hogy a magyar irodalom egyik legszebb romantikus alkotása, Az apostol mikor jelent meg először nyomtatásban és milyen volt a fogadtatása?) De nyugodjon meg, nem írom meg. Azért nem írom meg, mert... Mindegy, ez is mindegy. Évtizedek óta foglalkozom a gondolattal, hogy Petőfiről írok, Petőfiról, aki talán az egyetlen magyar "földönkívüli". Remélem, megnyugtató az Ön és bizonyos irodalomtörténészek számára, hogy nem írok Petőfiről. Hiszen ott van Illyés remek életrajzi esszéje. Kicsit összecsapott munka, de azért egész jól használható. Csak ma már azt sem olvassák.
Köszönöm a megértését, köszönöm a hangnemét. Ön igazán megtestesíti mindazt, amit pl. J. A. megvetett vagy lenézett: a pákozdiizmust. De bizonyára remekül érzi így magát. Isten éltesse, kedves Eszter. Kézcsókját küldi a "tákolmány" szerzője: Asperján György

bagó 2007.11.25. 11:07:28

Elolvastam a Bodor-féle írást. Egy részéhez nem tudok hozzászólni egyszerű ember lévén, de egyáltalán nem éreztem egy pillantra sem, hogy giccses, meg még nem tudom milyen jelzőkkel illette a könyvet.Sok-sok ilyen "tákolmány " kellene még hölgyek, urak, hogy az egyszerű ember életébe vissza lehessen hozni az irodalmat (is).
Nagyon örülök, hogy Ön is együtt él Attila szellemével, engem a sírás és a boldogság édes keveredése környékez a Gát utcában, hogy itt valamikor Ő...
Mikorra várható a Vádak és gyónások? Még idén?

bagó 2007.12.02. 08:30:54

Tisztelt Asperján Úr!
Érdeklődni szeretnék, a holnapi évfordulóval kapcsolatban. A Gát utcai megemlékezést idén is megtartják ugye?
Esetleg más megemlékezésről van- e információja?
Válaszát megköszönve:
Bagó

asperjangyorgy 2007.12.02. 12:01:05

Tisztelt Uram!
December 3-án csak a sírnál szoktak emlékezni, ott is módjával. Elsősorban olyan emberek, akiknek a szívükben gyökerezik J. A. és költészete. Hivatalosságok nem nagyon buzognak. Ha úgy tetszik, holnap egyfajta kerek véforduló lesz: 70 éve, hogy Attila "átszökött" a másvilágra, ahol - a négyszeri temetés mutatja - csak üggyel-bajjal fogadták be. A nyögvenyelősen készített, elszomorító síremléke pedig arról tanúskodik, hogy az "édes Haza" nem töri magát, nem nagyon akarja közkinccsé tenni a "nem közéiskolás fokon" történő tanítást. Mert ugye tudjuk, hogy J.A. verseit és különösen tanulmányait, s mi tagadás: utólagosan megítélt vagy fazonírozott "magatartását" szívesen szelektálják egyesek. És még nagyobb kedvvel rendelik alá a halhatatlanságát mások annál is értékésebb halhatatlanságának. Látjuk, hogy az igazi magyar a törzsökös magyar Illyés, J. A. kun és félig székely flig román, vagy tán egészen az vér keveréke. Azon kívül ugye mindvégig baloldali, egy ideig pedig "rohadt, mocskos" kommunista volt, tehát a mai világban nem árt vele csínján bánni. Sérült lelkű nemzet ez. Lassan teljesen kihal az a nemzedék, amelynek összetettebb tapasutalatai voltak a régebbi múltról, az azt követő múltról és az elmúlt húsz évről. Bizony-bizony 56 kapcsán senki nem szívesen emlegeti, hogy J. A. szárszói szobrát ledöntötték, emberi ürülékkel összekenték és ráirkálták, hogy büdös kommunista. Tessék mondani, azok is forradalmárok voltak, akik ezt tették? Vagy ők semmiért nem felelősek, csak azok, akik ki akarták sajátítani J.A-t? De azt azért mégis tudni illene, hogy mindenkinek a maga döntéseiért és cselekedeteiért kell vállalnia a felelősséget. Nem mondhatja, hogy neki azt mondták vagy azt hallotta. J. A. kétségtelenül bonyolultan kereste egy bonyolult világban a kérdéseire a választ. Az a mai vélekedés, hogy jó-jó, biztosan nagy költő volt, de egy másokon élősködő, a munkát nagy ívben elkerülő ember, kissé vagy nagyon bicskanyitogató. Hogy miért, arra egy egész regényben adtam választ, igaz, hogy ez a regény egyesek szerint hazug és egy ötödikes elemista szellemi színvonalán íródott, de ettől még pl. a ferencvárosi viszonyokat jobban ismerem és ábrűázolom, mint ők bármikor is. Szóval elképzelhető, hogy nehányan a Gát u. 3-ben is virrasztanak, mint az többször megtörtént. Ők a láng éltetői, és a lakók nyugalmának megzavarói. Mert ugye az egymást követő kormányzatoknak arra nem volt pénzükés annyi eszük, hogy az egész házat kisajátítsák és egyfajta kulturális központtá tegyék. A Gát u. 3 ma is a nyomorúsűg, a kiszolgáltatottság, a nyugdíjas lét és nyomorsúág egyfajta példatára. Csak éppen a nagy irodalomtörténészek soha nem vették a fáradságot, hogy megismerjék ezeket az embereket. Hogy bemenjenek ezekbe a lakásokba és lássák, hogyan él tovább a lassan 103 éves elesettség és nyomorúság, amelynek akkor persze más volt a jelentése, mint napjainkban. De mennyivel más, de ezzel se foglalkozik senki. Mégis J.A. az övék. Csak az övék. Csak az az igazság, amit ők megfogalmaznak vele kapcsolatban. Pedig ez nem egészen így van. Illetve: egyáltalán nem így van.
Engem egyébként soha nem hívnak sehova, ahol J.A-ról esik szó. Méltatlan vagyok erre, illetve annak ítélnek. Mindenre csak ők, a kiválasztottak méltók. És én soha nem tolakszom olyan helyre, ahová nem hívnak, vagy ahol nem szívesen fogadnak. Arról nem tehetek, hogy a véleményem más. Nem azért, mert okosabb vagyok, hanem azért, mert én olyasmit is megnéztem, amit ők soha.
Hát ennyit mondanék. Üdvözli Asperján György

annamária 2007.12.26. 21:52:13

én is figyelmébe ajánlom egyik gyöngyszemünket:József A.: „Kopogtatás nélkül” c. vers-összeállítása
(ismertető)

A műsor 6 perces. Fellépők száma: 3 fő (Bobvos Dóra, Sára Ildikó, Tiszai Annamária)

Fellépési feltételek:

·2 csiptetős mikrofon (rádiós vagy vezetékes);
·utazási költségtérítés (10 %);
·szükség esetén szállás, étkezés; ahonnan hazautazás nem biztosított
· nem szükséges, de ha mindenáron meg akarnak ozni:
ofekete szemceruza, fekete szemspirál, testszínű krémpúder, arclemosó korong, arany vagy barnásabb rúzsok, fültisztító, szemhéj-púder, hajzselé vagy wax;
·beöltözéshez 30 perc;
·öltözőben: csap, tükör, asztal, szék;
·előtte 2 héttel időpont-egyeztetés;
·bekonferálási szöveg:
oA SINOSZ szegedi „4 érzék” Kultúrcsoport bemutatja József Attila „Kopogtatás nélkül” c. vers-összeállítását, melyet jelelve és hangzón adnak elő. A fellépők neve: Bobvos Dóra, Sára Ildikó, Tiszai Annamária hallássérültek. Eddig elért, nagyobb eredményeik: Szeged Napján Alkotói díj (2005); Békéscsaba: VI. Civil Kulturális Börze (Nívó-díj); SINOSZ Bp. „Ki mit tud?” . „Legjobb irodalmi produkció” (2006);: NASIBA Alapítvány különdíj; Bp.-i Művelődési Központ „Kincskeresők” bemutató (2007)

asperján 2007.12.30. 23:54:43

Kedves György!
Nagyon szépen köszönöm (köszönjük) a megtiszteltetést! Lementettem már előbb kedvenceim közé blog-ját.
Továbbra is kívánunk József Attilától összeállításokat megtanulni.Szöszeneteit választjuk legtöbbször, amelyeknél nem bántó, sőt esetleg előny, hogy nem képzett szavaló adja elő, mégis hitelesen.Törekszünk arra, hogy olyan esztétikai élményt adjunk, amely a szépre igényes Hallóknak is élményt ad. Nehézségünk az, hogy a hangzó beszéd, és a jelnyelv együtt alkalmazása olyan, mintha mondjuk angolul és németül akarna egyszerre beszélni. Ráadásul a beszédtechnikával jóval többet kell foglalkoznunk, mint más "normális" kult.csop.-nak. Ebben az évben Arany János: "Tudós macskája" és a "Poétai recept" c. versekkel bővítettük repertoárunkat. Híd szeretnénk lenni a Hallók és Siketek között előadásainkkal.
Szabadidőnk nagy részét a "Kodály-évben" a Ritmuskórusunk létrehozása, és bemutatása kötötte le. " A zenei mindenkié?" szlogen módosítással.Carl Orff: Tapsrondó-jával sok-sok szivet sikerült ebben az évben felmelengetnünk, úgy hogy profi benyomását keltettük 13 fős csapatunkkal.
Boldog és sikerekben gazdag, egészségben teljes életet, évet kívánok: Anima

Kedves Anima,
nagyon örülök levelének. Visszaigazolása ez annak, hogy azért nem hiába dolgozom annyit a blogba írtakon.
Műsoruknak nagyon örülök. Végtelen hittel tölt el, hogy vannak olyan emberek, mint Önök, akik bíznak a kultúra felhajtó erejében, és tesznek érte, hogy ez a nemzet ne süllyedjen bele a műveletlenség pocsolyájába. Azok a fiatalok, akik kötelező olvasmányként elolvassák Arany Toldiját, és aztán felnőtten többé a kezükbe sem veszik, felfogni sem képesek, hogy milyen csodálatos, nagy művet teremtett Arany a nagyszalontai magányában. De ami legalább ennyire fontos: milyen bámulatosan mai nyelven szólalt meg. A nyelvújítás minden finom eredményét felhasználva a népnyelv csodáját teremtette meg. Nem szólva Petőfi Úti levelek című írásairól. Az isteni Jókai csak a század végefelé tudott úgy írni, mint Petőfi már 1845-46-ban. De sajnos ezt sem tudja a fiatalok többsége. Nagyon sok minden miatt nem tudja. Önök sokat, nagyon sokat segíthetnek, legalább egy szűkebb közösségen belül, hogy az emberek ezt megismerjék, és kultúránk hagyományaival együtt jobban becsüljék és értékeljék önmagukat is.
Isten ákdása legyen munkájukon.
Én is nagyon boldog újévet kívánok, erőt, egészséget és kitartást gyönyörű munkájukhoz. Üdvözli az egész társaságot: Asperján György
süti beállítások módosítása