Az egyik budapesti kórházban egy 36 éves hajléktalan agyonvert egy 83 éves hajléktalant. A helyzet sportszerűtlen, de életszerű. És nemcsak a rossz oldalát kell nézni, hanem a jó oldalát is. Tény, hogy a fiatal hajéktalan egyik oldalon "csúnya" dolgot művelt, ha mérlegelő tekintettel nézzük a dolgot, akkor pedig kifejezetten jót tett: - az egészségügyi pénztárnak, a magyar államnak, így valamennyiünknek. Egy, csak tehernek számító vén szarossal kevesebb van. Utána már nem kell nyugdíjat, ápolási költséget fizetni, törölni lehet a nyilvántartásból. Az öreg férfi hullája, sajnos, nem hamvad el magától, azt még majd az államnak kell magára vállalni, ami szintén nem öröm, de még mindig olcsóbb megoldás, mintha az idős férfi él még egy-két évig.
Így érvényesül, illetve telik be nálunk az igazság.
Ennek a habja, hogy a parlament - az MSZP és az SZDSZ - megszavazza az értékalapú ingatlanadót, amit végre, az egész kis haza óhajára, 2009. január 1-től már be is lehet vezetni. Mi ennek az adónemnek a hihetetlen előnye az állam és valamennyi állampolgár számára?
A jelenleginél is több lesz a hajléktalan. Fiatalabb, idősebb vegyesen. A fiatalabbak is nehezen viselik magukat és az életet, de azért bennük még több az élet, mint egy roggyant, mindenki számára teher idősebb emberben. A nagy számok törvénye alapján még több fiatalabb hajléktalan fog agyonverni még több idős hajléktalant. Ha osztunk-szorzunk: ez kifejezetten a kis haza felvirágzását szolgálja.
Persze legokosabb az volna, ha bizonyos folyamatokat le lehetne rövidíteni. Minek ahhoz valakit hajléktalanná tenni, hogy utána agyonverje a hajléktalan társa? Legjobb, ha toronyiránt haladunk: valamennyi idősebb embert agyonvernek a fiatalabbak. Így még gyorsabban európai szinvonalra jutunk, még inkább elismernek bennünket a fejlettebb nyugati országok, még virágzóbb lesz széles e határ.
Hogy kicsit közben majd ég egyesek képén a bőr - ha ugyan! -, édes istenem, minden nem mehet némi lelki és fizikai pír nélkül. Az a fontos, hogy a honatyák lelke mindig tiszta és könnyű. Automatikusan mosatja az állam, a jogrend, az állampolgárok sunyítása. Minden megengedett. Láthatóan átszakadnak a morális gátak, egymásnak esünk, mint az állatok. A pártok ebben is élen járnak. Gyepálják egymást már régóta. És az állampolgár mégis eljár szavazni, mert mindenkinek van - már aki szavazni jár - lelki elkötelezettsége. És jó érzés tölti el, ha az ő választottjai lopják meg, hazudnak a képébe és teszik lehetetlenné. (Igaz, egyeseket támogatottá, de nekik van igazuk: az ügyeseké a pálya).
Hogyan írta Vörösmarty? "S a sírt, hol nemzet sűllyed el, / Népek veszik körül, / S az embermillióinak / Szemében gyászköny űl".
Illetlenül csak annyiban helyesbíteném Vörösmartyt - az idők változásának megfelelően -, hogy uniós népek veszik körül, és szemükben a kárörvendés fénye csillan.
Joggal. Lassacskán az unióban a legredvesebb nép leszünk. De legalább Schengeni határral - vagyis határtalanul.
