Jugász Ferencet, az MSZP alelnökét már több funkcióban kipróbálta a pártja. Mindenütt rendkívül talpraesetten bebizonyította az alkalmatlanságát. Az alelnöki funkció azért állt jól rajta és neki, mert a rossz és primitív hadován kívül semmit nem kellett csinálnia. Talán ezért is esett rá most pártja választása. Ő lesz az MSZP népszavazási kampányfőnöke. Fantasztikusan okos döntés volt ez, amit Juhász nyilatkozata azonnal visszaigazolt: a vereséget tűzte célként maga elé. Illetve egész pontosan a vereség mértékének csökkentését. Ő, aki korábban honvédelmi miniszter volt, annyit sem tanult meg, hogy a vereség az vereség. A vereség olyan, mint Szili Katalin ezüstérmes második helye a köztársasági elnöki funkcióért vívott harcában. Mert a mérsékelt vereséget is úgy hívják, hogy vereség, a mérsékelt győzelmet pedig úgy, hogy győzelem. Juhász úr, vegyen már elő egy történelemkönyvet!
Egyszóval előre a vereségért. Juhász Ferenc nem hisz sem a pártja, sem az SZDSZ, sem a koalíció döntéseiben, elképzeléseiben, reform-törekvéseiben. Egy valamiben hisz, a tisztes vereségben, ami akármennyire tisztes, ha verésg, aligha értelmezhető másként, mint vereségként. Miközben ez a népszavazás akár megnyerhető is lehetne, ha a kormányzat őszintén a lakossághoz fordulna, és megpróbálná az egyre inkább gengszter módszerek helyett beavatni a honpolgárokat a döntések értelmébe.
Hogy egy apró példát mondjak: a vizitdíjnak senki nem örül. Illetve egész pontosan: elég nagy azoknak a tábora, akik úgy tesznek, mint akik nem örülnek neki, de komoly hasznuk van belőle, például a háziorvosok. Ha a népszavazás sikeres lesz és eltörlik a vizizdíjat, akkor a háziorvosok komoly bevételkieséssel számolhatnak, és természetesen a kórházak is. Nyílván okosabb lett volna, ha a vizitdíjat úgy vezetik be, hogy világossá teszik, kik azok, akik eleve mentesülnek a megfizetése alól. És ezek köre igen nagy. De jószerivel ezt maguk az érintettek sem tudják.
Vagy itt van a tandíj. Aki főiskolára, egyetemre megy, elképzelhetően azért, hogy valamilyen tudást megszerezzen. Ha a diákok ezt komolyan vennék, mint a munkájukat, akkor jó vagy jobb eredményeket érnének el és nem kellene tandíjat fizetniük. Az ország pedig jobban járna, mert több jól képzett, felsőfokú végzettséggel bíró szakembere lenne. ( A bírói karra például kifejezetten ráférne néhány jószellemű, a törvényeket hátsó megfontolások nélkül értelmező jogi szakember).
De a tandíjnak az is szerepe lehetne, hogy aki nem akar tanulni, fizesse meg keményebben a nemtanulás, a linkeskedés árát. Ha nem bírja, akkor esetleg menjen el szakmunkásnak, ugyanis a diplomásokkal lassan Dunát lehet rekszteni, de nem akad megfelelő szakember, aki képes meghúzni egy csavart, beszerelni a konnektort. Ha egy országban a szakmunkásoknak nincs becsületük, akkor gyakorlatilag senkinek nincs. És azért sem akar senki szakmunkás lenni, mert azt tapasztalja, hogy ebben a polgári demokratikus országban a szakmunkás nem ember, az csak szükséges rossz. Szakmunkás az lesz, aki a társadalom selejtje - vélekednek egyesek, illetve nagyon sokan, rettegést keltve a fiatalokban az ilyen irányú munkakörrel szemben.
Szóval akár stratégiája is lehetne az MSZP-nek a népszavazáson. A Fidesznek az egész felhajtással csak az a stratégiája, hogy amennyiben megnyerik a népszavazást - és láthatóan Juhász Ferenc nekik szurkol -, akkor ez a kormány leváltását is jelenti. Egész biztosan nem, de a győzelem után olyan felfordulást lehet előidézni az országban, hogy még inkább a leírt országok sorába fogunk tartozni. Orbán Viktornak ez is jó, neki minden változat jó, az is, ha a fél ország éhen döglik, csak ő lehessen az éhendöglők miniszterelnöke is.
Arra nem gondol, hogy a Fidesz által meghonosított módszereket a majd ellenzékbe kerülő szocik átvehetik - az SZDSZ biztosan nem, mert az SZDSZ már régóta csak emlék, csupán a nevében létezik - , és ha valóban megteszik, akkor megint lesz a rendőrségnek kire lövöldözni, az országot pedig nagy ívben elkerüli minden normális befektető. Mert ugye jól tudjuk, bármennyire röhejes állapot is, hogy lassan magunknak semmit nem köszönhetünk, csak a külföldi befektetőknek. Ők a kegyesek, akikhez kézcsókra kell járulni. Mert ilyen a világ. Különösen, ha ilyennek akarják láttatni honpolgárainkkal azok, akiknek ez az érdekük. (Embereket azért nem írok, mert újabban ezt a kifejezést olyan mértékben kisajátította a Fidesz, hogy kifordul a gyomrom, ha meghallom, hogy mi bajuk az embereknek a jelenlegi embertelen viszonyokkal).
Szóval a népszavazás akár egy gondolat, egy reform győzelme is lehetne, illetve annak módosított, valóban a lakosság érdekeit szolgáló változata. Esetleg egy olyan egészségügy létrehozása, amely finanszírozható és a lakosság érdekeit is szolgálja. Az a fajta egészségügy, amely a szocializmus idején létezett, ma amikor az aktív dolgozók a felét teszik ki az akkori időszak aktív dolgozóinak, nem finanszírozható, túl azon, hogy rettenetesen pazarló is volt. Okos és áttekinthető megszervezése nagy érdem lehetne. És értelmét a lakosság belátná és elfogadná.
Juhász ferenc vereséget váró magatartása és jelszava egyben azt is jelenti, hogy a magyar honpolgárok - szerinte - idióták, megértésre képtelenek, nem fogják fel, hogy mi az ő érdekük. Nyilvánvaló, hogy az MSZP jelenlegi kommunikációja ehhez valóban kevés. Az SZDSZ volt-párt kommunkációjáról azért nem beszélek, mert onnan már minden értelmes ember kikopott. Akik megmaradtak, vagy kókadoznak, vagy olyan önteltek, annyira úrhatnám módon viselkednek, hogy képesek a legártatlanabb sebet is halálosra elvakargatni.
Juhász Ferenc önbeteljesítő módon viszonyul a jövőhöz. Szinte elvárja, hogy vereséget szenvedjen a pártja. Még azt sem képes felfogni, hogy a népszavazási vereség immár a legkésőbb két év múlva esedékes parlamenti választási vereség elfogadása. Akkor majd éppen a népszavazási sikernek köszönhetően a Fidesz esetleg kétharmados többséget szerez, és olyan törvényeket hoz, amelyek akár azt is biztosítják számára, hogy Orbán Viktor császárrá koronáztassa magát, miként tette azt Napoleon. A korona már kézközelben van, az MSZP pedig készségesen asszisztál ennek a viziónak a beteljesítéséhez.
Nyugodtan mondhatjuk, a mindenre alkalmatlan Juhász Ferencen semmi nem fog múlni. És láthatóan immár a párton sem, amely képtelen felismerni, hogy saját maga sírját ássa, amikor nem veszi komolyan a népszavazást. És nem veszi komolyan, ha olyan ember a kampány stratégája, mint Juhász Ferenc, aki bizonyára a pártja legféltettebb reményét kotyogja ki, amikor egyértelműen a vereséget jósolja, szinte előre vetíti, azt is mondhatnám: minden vágya.
Ha az MSZP ennyire nem veszi komolyan a lakosság szellemi színvonalát, ha ennyire undorodik a hatalomtól, akkor miért nem mondja meg nyíltan. Miért nem mondja meg az országnak, hogy mi itt mindent örökre elkúrtunk, és a haverokkal együtt teszünk erre a nemzetre, mert utánunk az özönvíz?
