NŐNAPON BLOGOM MINDEN NŐLÁTOGATÓJÁNAK SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL GRATULÁLOK.
Egy kedves barátom szép, okos és szenzibilis felesége ma 29 éves. Boldog feleség és anyuka, s ami számomra fölöttébb fontos, hogy szereti a munkáimat, valamennyi könyvemet elolvasta. E-mailben gratuláltam neki a jeles napon. Válaszában az ifjúság önfeledt önzésével és életvágyával a többi között az alábbiakat írta:
Ma 29 éves lettem, egy évre vagyok a harminctól. Ez rettenetes. Félek az öregségtől, nagyon. Úgy félek, hogy kiszolgáltatott leszek, és nem lesz min nevetnem, és nem tudok majd senkin segíteni, mert én fogok segítségre szorulni. vagy mi van, ha rákos leszek, és haldokolni fogok? És morfiumot kell majd kapnom, amitől elvesztem az önkonrollom. És majd kapaszkodni akarok az életbe, mert olyan szép, és olyan nincs, hogy én meghaljak, pedig csak emberi roncs leszek, aki mindenkinek útban van. És majd eljönnek a temetésemre, és sírnak, aztán télen lekötözik a vázákat a síromon, és 20 évig úgy is marad.
Kedves barátném, soraid megráztak, és felidézték ifjúságom emlékeit, amikor ugyanígy menekültem az öregség, a halál gondolatától. Elvileg minél távolabb vagyunk a mindig kísértő és kísérő elmúlástól, annál jobban félünk a mindannyiunkra váró semmitől. A létezés elképzelhető, mert bennünk és köröttünk működik: napfénnyel, szorgos munkával, vidám baráti találkozókkal, tervekkel és álmokkal. Ezzel a berendezett világgal szemben, még ha akad is benne bőven szomorúság és bánat, nem alternatíva a túlvilág örök fényessége. Nemcsak azért, mert bizonytalan, hogy egyáltalán igaz-e, hanem főként azért, mert elképzelhetetlen. Olyan vigasz, amellyel nehéz összebarátkozni, amikor még annyi csoda vár ránk: siker a munkában, öröm a gyermekünk növekedésében, eredményes tanulásában, a hosszan tervezgetett és megvalósult tengerparti nyaralásban. Mert milyen szép a kacagással teli közös lubickolás, az esti séta az elcsendesedő parton, vagy a nyaralóváros zsibongó áradatában.
Kedves barátném, szorongásodra nem lehet hétköznapi, semmitmondóan megnyugtató választ adni. Nem lehet azt mondani, hogy mindannyiunknak egy élete van, és nincs más lehetőségünk, mint elfogadni annak különböző időszakait, elfogadni magát az öregedést, az öregséget és a halált. Nem, ezt az igazságot nem lehet mondani, mert ez még csak jobban megfekszi a szívünket. Csak egyet lehet mondani: mindannyiunknak jogunk van az élethez, jogunk van a tisztességesen megfizetett munkához, jogunk van ahhoz, hogy álmodjunk, tervezzünk, minden nap úgy feküdjünk le, hogy érezzük, érdemes volt élnünk, és úgy ébredjünk, hogy emberségünkkel összeegyeztethető program vár ránk. Az értelmesen élt hétköznapok a munka és kikapcsolódás örömeivel eltakarják előlünk a végső és egyre nehezebben megoldható helyzeteket. Így élj, így próbálj élni. Ne a ráncokat kutasd szép ifjú arcodon, hanem örülj annak, hogy berendezett, elfogadható és olykor boldognak érezhető és mondható életet élhetsz. Közben majd megérik benned a gondolat, megérik, miként Tolszoj zseniális elbeszélésének, az Iván Iljics halának főhősében, hogy egyszer szembe kell nézni azzal, amivel nemzedékek regimentje szembenézett, és remélhetően generációk ezrei szembenéznek majd.
Tolsztoj a Gyónás című tanulmányában keresi az élet értelmét. Hogy megtalálja-e, azt döntds el te, ha elolvastad. De nem is az a fontos, hogy gyötrelmes filozófálása végén mire jut, hanem az, hogy mit tett, mire használta fel az egyetlen életét. Önmagadért, a családodért és másokért cselekvő életet szeretnél magadnak. Ennél teljesebb programod a rád váró évtizedekben aligha lehetne. És addigra az ember, ez a türelmetlen, kereső és okos faj hátha feltalálja az élet meghosszabbításának módját, s te már többszörösét élheted annak, ami nekünk megadatik. Ám arra majd érdemesnek kell lenni. Kedves barátném, élj mindig úgy, hogy érdemesnek és hasznosnak érezd magad, és maradj még sokáig ilyen szép, okos, kutakodó és töprengő. Ne a létezés végére gondolj, hanem a másnapra, annak feladatára és örömére, arra, hogy milyen szép és csodálatos anyának lenni. És légy méltó mindig önmagahoz. Ami pedig a sorsunk, az ellen egy ilyen élet megteremtésével hadakozz.
Boldog születésnapot, és vigyél majd szeretettel bennünket minden szívdobbanásodban, mert az életet addig és azokban folytatjuk, akik szeretnek bennünket. A többi, miként Hamlat mondta volt: néma csönd.
