Eddig mindig azt mondtam, hogy nem bántam meg az Annáról írott könyvemet. Most, ezket a véleményeket olvasva, azt mondom, megbántam, rohadt volna le a kezem, amikor írni kezdtem ezt a regényt. Ilyen rohadt szívű embereknek írni öngyalázás. Önmagam bemocskolása. Ilyen közönyös, ilyen felületes, ilyen érdemi információ nélkül ítélkező embereknek írni: a legnagyobb írói szégyen, amit megérhet az, aki írással foglalkozik. És ilyen felületes, ilyen ostoba, tájékozatlan emberek vonnak kétségbe engem, a szándékaimat, az akarásomat. Ilyen emberek vonják kétségbe Anna becsületességét, tisztaságát, emberségét! Ilyen emberek ítélkeznek az áldozat felett még 38 év múltán is. És persze felettem is. Nem eléág a bíróság szúkagyúsága, ím, kiderül, hogy ma itt, Magyarországon így gondolkodik az emberek egy jelentős része. Azonnal ítélkezik! Azonnal véleményt alkot arról, amiről nincs is információja. Igen, megbántam, hogy megírtam a Labancz Anna könyvet. Most rettenetesen megbántam. Nem egyszerűen megbántam, hanem szégyellem. És megrémülve veszem tudomásul: igen, még 38 év múltán is egyesek a "feslett" életű nőszeméllyel szemben a tettest véfik, szinte örömüket lelik abban, hogy a "feslett" életűt "kiiktatták" a becsületeseek, a magulátlanok, az ítélkezők világából. Megrémülve és megdöbbenve olvastam a hozzászólók többségének véleményét, és ismét azt írom le: ilyen középkori sötétség láttán valóban nem szabad az ártatlanok védelmére kelni, gyilkolják csak egymást az emberek - büntetlenül és következmények nélkül.
"És mégis, könnyezve intlek szép hazám" - írja József Attila. Igen, és mégis, könnyezve intem az ítélkezőket, legyenek megfontoltabbak. És mégis, helyes, hogy megírtam sok egyéb könyvem mellett ezt a könyvet is. Helyes, hogy felmutattam az áldozat arcát. Helyes, hogy én, igen, én tudtam az ismereteim birtokában és megérzéseimnél fogva hinni az ártatlanban, az áldozatban. És bocsánatot kérek mindazoktól az olvasóktól, akik mégis hisznek bennem és becsülnek, mert ők alapvetően az igazságot, a tisztességet becsülik. Nem feltétlenül bennem, hanem Anna, az áldozat személyében. Isten nyugtassa, és ha van örök világosság, neki mindenképpen fényeskedjék. Asperján György

Ilyen mocskos szájbab@szott szemétláda embereket!!!!
Már régóta csak olvasgatom az Annával kapcsolatos fejleményeket és hát mit mondjak...nem csodálkozom. Évekkel korábban /és itt most nem évtizedeket írok/ nagy Magyarnak tartottam magam. Mai napig nagyon jól ismerem a történelmünk minden egyes szegletét és elég sok olyan szeglete van, ahol kinyomhatnánk a mellünket és büszkén ütögethetnénk: Igen, én Magyar vagyok!!
Na ez pár év alatt megfordult. Nem a multunkról változott meg a véleményem, hanem a jelenről. Igazi Magyar módjára viselkedünk pár éve. A szépséges középkor jut eszembe, mikor Magyar testvér a testvérnek kivájta a szemét, hátbadöfte a hatalomért. Néhány igazi nagy Magyar uralkodón kívül mindegyik kis senkiházi patkány volt. MINDIG, szinte. A hősöket a hétköznapok termelték ki, nem az uralkodó osztály.
És ez méginkább így van ma is.
Szégyellek ma Magyarnak lenni. És ha nem itt lennének a vállalkozásaim és nem kötődnék a családomhoz ennyire, akkor már én is külföldön lazulnék.
Aki teheti, menjen ki ebből a fertőből. Tenni nem lehet semmit, csak fegyverrel, ahhoz meg összetartás kéne, amit kiöltek belőlünk a Kommunisták 35 év alatt. És teszik ezt mai napig is.
Hogy ez hogy jön ehhez a témakörhöz?
Természetes módon. Ma a hatalom és a kiszolgáló személyzete is azon van, hogy minket, polgárokat egymásnak ugrasszon, bizonytalanságot keltsen, félelmet egymás iránt. Jelentsd fel a másikat az APEH majd lerendezi, bármilyen becsületes is. Kell a pénz!
A bíróságokat ellepte a hozzá nem értő, gyakorlatlan senkiházi és ezt személyes tapasztalatokból mondom, nem kitalálom! És a legfelsőbb bíróságon is ugyanez a helyzet. A pénzszerzés elvakítja őket, mindegy mit, csak ítéletet hozhassanak, jó kis haszonnal.
Asperján úr is ezen vérszívók áldozata.
És a hozzászólások!
Szerencsétlen baromarcúak! Olvasgatok név alatt! Nem elég ítélkezni, ha csak "olvasgatsz", Te gyökér!! Az itt nem jogosít fel ilyen kritikára! Előbb tanulmányozd miről akarsz írni. Meg a másik hozzáböfögő. Soha életében nem olvasott semmit az írótól, de megkérdőjelezi szakmai tudását!
Hát hol él ez a trágyalé???
Bármelyik könyvet olvasd el, persze csak abban az esetben, ha tudsz olvasni és rájössz, hogy egy írói zsenit kritizálsz! Egy olyan istenadta tehetséget, aki valóban csak külföldön tud igazán kibontakozni, mert ott nem ilyen szarházi köcsögök veszik körül, mint itthon.
Ugyhogy tisztelt György csak biztatni tudom, hogy igenis ha megteheti, vonuljon külföldre és megdöbbenve fogja tapasztalni a változást pozitív irányba.
Az egészség és a nyugalom mindennél fontosabb. Egy élete van, élvezze amíg lehet. Itthon nem lehet.
De azért ne felejtse el, hogy nincs egyedül, mi mindig Ön mellett állunk!!!!!

Hát, bizony elég ütős hozzászólásokat olvastam itt nagy hirtelen. Csupán halkan, mintegy suttogva jegyzem meg: bár lényegileg egyetértek Robikinggel, azért az ő hozzászólása is jócskán mutatja szép anyanyelvünk árnyaltabb oldalát...
Valóban elképesztő, hogy olyan emberek mondanak véleményt, mi több: ítéletet a Labancz A. ügyben, akik hallották egy ismerőstől, aki látott valakit, aki hallott valamit. Nyilván mindenkinek van véleménye, és nem is emberek lennénk, ha ezt nem akarnánk mindenáron és mindenkinél hangosabban hangoztatni. De úgy okoskodni, tanácsot adni, hogy még az adott könyvet sem olvasta az illető, bizony nagy önteltségről ad bizonyítványt. Az ilyen típusú emberek azok, akik mindig tudják, ki a bűnös, gyorsan fel is akasztják, aztán a szél fordultával segítenek felhajtani a galádot, aki segédkezett az akasztásban.
A Bíróság ítélete elkeserítő, az emberek negatívizmusa szintén. Ha valaki felvállal egy ügyet, mint Asperján György Labancz Anna történetét, mindenki azonnal szakértővé válik a témában. Nagy kár, hogy 38 éve nem volt ennyi hozzáértő ész a környéken. Ha az ügy pozitív véget ért volna, Asperján Györgyöt ezek az emberek, akik most ostoba módon ítélnek, szentté avatják.
Ma Magyarországon írónak lenni szinte lehetetlen vállalkozás. A Da Vinci-kód nyomába sem léphet a Jézus és Júdás aktájának. Mi történt? A Da Vinci kód bestseller lett, film készült belőle, világszenzáció. A Jézus és Júdás aktájáról pedig mélyen hallgat mindenki, és csak reméljük, hogy az egyház nem pereskedik. Ha ez a csodálatos, és bátran merem kijelenteni: világ viszonylatban is ritka értékű könyv, Amerikában íródik, Asperján györgy már dollár milliomos, ünnepelt sztáríró.
A Labancz Anna ügy kapcsán az állóvízben kavartak hullámokat, egy elévült ügyből valós emberi tragédiát csinálva. Egy író személyes sorsát és jövőjét tették tönkre, sok ostoba, tájékozatlan , de magát világ eszének képzelő Bólogató János lelkes csápolása kíséretében.
Az irodalomban számtalan példát találunk valós események valódi névvel történő megírásáról. Egyetlen egynek sem lett ilyen felháborító vége.
Nagyon sajnálom a történteket, az Író úrnak mindezek ellenére kívánok kitartást a további munkájához, és azért remélem meggondolja ezt a Kanada dolgot.

"ne felelőtlenül sározzunk, hanem csak a tények és a bizonyítékok alapján." Ön pontosan ezt teszi az emített könyvben. Tényeket, bizonyítékokat, dokumentumokat mellékel. A hozzászólás írója bevallja: nem olvasta a könyvet, sőt, nem is érdekli, de véleménye- ami egyben persze az ő igazsága is-, az bezzeg van.
"A tv-ben láttam önt, az ügyben nem tűnt okosnak." Vele ellentétben, aki -bár nem olvasta a könyvet- rendkívül tájékozott és okos az ügyben. Mellékvéleményem: irigylem, hogy látta Önt a tv-ben, én örülnék, ha gyakrabban láthatnám, sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.
"a MÁV biztosító főnöke ájult el, amikor közölték, ülni fog. Ön is elájult. Ettől hányok." Azért ez merész és meggondolatlan párhuzam. Ez a hozzászóló rendkívüli mély empátiáról, toleranciáról tett tanúbizonyságot. Ha pl. valaki rosszul lesz a buszon, mert nem reggelizett, akkor az illető így járt, miért nem evett, akkor legyen rosszul, úgy kell neki??
Hová, hová, Európa?

"A lényeg abban rejlik,
mi a felszín alatt sejlik.
A Szépség csak tünemény,
tiszta szív a jó erény.
Hamis világban igazak
elmennek a harc alatt.
Hamis harcot elítélnek,
álgyőzelmet nem ígérnek.
Harc nélküli szabadság,
kötött elme a rabság.
Szabadítsd fel tudatod,
külsődet csak mutatod,
valóságod benned él,
külsődről ő nem ítél!"

Kedves Író Úr! Ha kis esélye van rá, menjen külföldre. Boldogan Önnel menne az ország polgárainak 50%-a./Legalábbis remélem, hogy van még ötmilliónyi ember, akiknek megmaradt a tiszta erkölcse, és értékrendje.Akik csendesen figyelik, hogy hova süllyedhet még ez az ország?/ Az oktatásban, a kultúrában,a társadalom moralitásában véghez vitt romboláshoz elegendő volt cc. 20 év, helyrehozásához 100 is kevés lesz.Legalább 3 generációnak kellene eltűnnie a színről, hogy "tiszta lappal" elindulhasson ez a nemzet a felfelé vezető úton. Az ítéletre -ha nem lenne padlóra tevő Önre nézve -azt mondanám, röhejes.T.M, P.G. és a többi milliárdos csaló, sikkasztó megússza, felmentést kap, esetleg diliflepnivel.Nem ír az író úr az Ön ügyvédjéről. Ugye nem sztárügyvéd?A regényben megnevezett L.J. még zsebre is teszi a pénzt?Mint megérdemelt fájdalomdíjat? Úriember ilyenkor jelképes, 1Ft-ra tart igényt, mert nem nyerészkedni akar, hanem esetleg a becsületét visszaszerezni. Ő tudja, jogosan-e. Én olvastam a regényt, és nagyon megrázott.Lehet-e felróni egy fiatal nőnek, hogy kereste az igazit, de sok méltatlan férfi akadt az útjába?Szebb, és nyugodtabb időskort érdemelt volna Ön.De talán ad erőt Önnek, hogy regényei pozitív alakjai is göröngyös utat jártak életük során, s kevesek igaz megértésére számíthattak.

Hogy lehetnek ilyen ostoba emberek, mint akik a hozzászólásokat írták? Hogy ítélkezhetnek ismeretek nélkül? Olyan elkeserítő. Olyan fájó. Olyan csalódásos, bár ilyen szó nincs. Olyan olyan.
Legszívesebben ordítanék ilyen fokú rosszindulat és primitívség láttán. De csak csenben sírdogálok. Szép hazám édes gyermekei, testvéreim a magyarságban, gratulálok.

Nehogy magába szálljon.
Az elmúlt három-négy évtizedben hány gyilkosság történt Miskolcon? Ebből mennyit derítettek fel? A felderítettlenek áldozataival is foglalkozni óhajt egy-egy könyvben? Netalán szerelmes volt Labanc Annába? Utóbbi esetben még érteném is azt a vehemenciát, melyet saját igazának, és az áldozat védelmében tanusít.
Még egyszer: azokból a műsorokból, amelyeket láttam a könyvével kapcsolatban, számomra az derült ki, hogy ennek a nőnek több férfivel is viszonya volt. Innentől fogva viszont számomra érdektelen, hogy ki és mit torolt meg ilyen brutálisan. Persze, az lett volna az ideális, ha kiderül a tettes személye, és elnyeri méltó büntetését, de ez elmaradt. Ilyen távlatból pedig egy könyvet készíteni ebből - továbbra is fenntartom véleményem - szenzáció hajhászás. Kár volt erre Önnek időt és pénzt pocsékolnia, főleg az Önt marasztaló bírósági ítélet ismeretében.
Jobban tenné, ha beismerné tévedését, és egy kicsit magába szállna.

Elképedtem a beirása olvastán. Ha egy útszélen a kenyerét és megélhetését kereső prostituáltat meggyilkolnak, azért is fáj a szívem. Egy olyan emberért pedig, aki a munka mellett esti gimnáziumba járt, igényes volt önmagára, élt-halt a munkájáért és a sorsukat elfogadó két testvérével szemben egy szebb és teljesebb életre törekedett, mint Labancz Anna, azért kifejezetten vérzik a szívem. Ön nyilván barátja az illető úrnak, és azért képvisel ilyen szélsőséges, minden józanságot felrúgú, a tettel közösséget vállaló véleményt. Ez annyira döbbenetes és elszomorító, hogy el is némulok. Megnyugtatom, nem kívánok minden felderítetlen gyilkosságról könyvet írni. Ha olvasta volna a Labancz Annáról szóló könyvem, akkor volna némi fogalma arról, hogy róla miért írtam. Azért, mert miként az újságcikk is említi, fejlődésregényt írtam és nem krimit. Azt írtam meg, hogy egy fiatal lányból milyen élmények után lesz felnőtt nő. És aztán ott maradt a rettenetes sötétség: a nem érdemelt halál, az ok nélküli szőrnyű büntetés. Labancz Anna mindössze 23 éves volt! Még csak most lenne 62 éves, talán még dolgozna, hogy a kis nyugdíja mellé valami pénzt keressen. 38 éve halott. És ön azt mondja, hogy megérdemelte. Ön nyilván a József Attiláról vagy Jézusról írott regényeim is szenzációhajhásznak ítélné. Mert önt csak és kizárólag bántóan öntörvényű saját véleménye érdekli. Gondolom az élet más dolgaiban is ilyen. És gondolom, adott esetben Ön is szívesen ragadna kést, hogy megtorolja a sérelmeit. Ön, azt gondolom, veszélyes a többi emberre. Mint ahogy az ilyen vélemények iszonyúan veszélyesek a normális emberek közösségére.

Te szerencsétlen Miskolci genetikai hulladék!
Olvass, bakker, mielőtt pofázmányodat kitátod!
Olvasd el a könyvet és megtudod miért íródott. Igazad van, Jézust is csak kiemelték és csak úgy írtak róla, hisz abban az időben százszámra gyilkolták le a magukat prófétának valló embereket. Akkor miért ír mindenki épp erről a szerencsétlen Jézusról, mi? Ezt nem kérdezed meg?
Ezt írja ez a félkegyelmű:
"azokból a műsorokból, amelyeket láttam a könyvével kapcsolatban..."
Műsorokból!!!!!!
Édes Anyám!
Te a műsorokból meríted az ismereteidet, ami már eleve kétes dolog, és ezek alapján mersz ítélkezni?
Röhögne a vakbelem, ha ez nem lenne ilyen elkeserítő és sajnos mindennapos!
Mi van, odakötöztek a TV elé? De legalább háttal ülnél, hinnéd azt, hogy a falra vetít képet! Akkor talán kezedbe vennél néha egy-egy könyvet. Mert gondolom utolsó olvasmányod óvodás korodból a Gőgős-Gúnár Gedeon volt. Azt is csak a képek miatt nézegetted!
Olvass!!!!!!!
Utána pofázhatsz.

Tisztelt Író Úr!

Véleményem szerint a 100 százalékos igazságot
csak két ember ismerheti. Az egyik sajnos már nem tud beszélni
róla, a másik pedig - talán - még mindíg cipeli
az igazság terhét.
Úgyhogy...A Jóisten úgy ítélkezett, hogy ha a bűnös városban találok még 10 bűntelen embert, akkor
a várost nem büntetem meg.
Tehát... Isten szerint 10 bűntelen ember ne bűnhődjön az összes többi bűneiért.

Véleményem szerint az embernek már EGY EMBER IS
SOK KELL HOGY LEGYEN, hogy bűntelenül bűnhődjön.

Senki sem tarthatja fenn a jogot magának, hogy -
olyan esetben, melyben 100 százalékosan nem lehet tisztában a történésekkel - ítéletet mondjon.
Véleményem szerint arra sem, hogy nevesítse a bűnöst, mivel mi van akkor, ha mégsem az van, amit gondolunk róla ?

Ammondó volnék, hogy az ítélkezést hagyjuk a
a bíróságra, még akkor is ha ezekben az esetekben ök sem ismerhetik a 100 %-os igazságot, de rendelkezhetnek azon eszközökkel, melyekkel a
lehető legjobban megközelíthetik azt.
Az más kérdés most, hogy mit gondolok az igazág-
szolgáltatás tényéről, mert a szó mögül már rég
elfogyott a tartalom.
Sajnálom Önt,hogy kellemetlenségek érték azért,
mert "kimondta", hogy mit érzett igazságnak
ezügyben.
Tobábbá sajnálnám azt az illető személyt is,
ha netán büntetlenül megbélyegeződne könyve
nyomán.
Az igazságot osztó ROBIKING HOZZÁSZÓLÓNAK
SZÍVES FIGYELMÉBE AJÁNLANÁM e beszélgetés
apropóját:
"NE ÍTÉLJ, HOGY NE ÍTÉLTESS!"

.....mert, ha szeretet van, minden van,
ha szeretet nincs semmi sincs."

.....ezért a szólás szabadsága semmit sem ér,
ha a másiknak nem adjuk meg az alapvető,
embernek kijáró tiszteletet,
csak annyi is elegendő lenne belőle,
amennyit magunk is elvárnánk a másiktól.

Tisztelettel.

Kedves Művész Úr!

Nem megy fel a vérnyomása amikor ezeket a nagyon "intelligens" hozzászólásokat olvasgatja?
Ha szegény L.Annának esetleg több férfival lett volna viszonya, akkor megérdemelte a brutális gyilkosságot? Családokat tett tönkre? -Hogyan tehetne bárki is tönkre egy harmónikus családi kapcsolatot? -Szörnyű, hogy egyes emberek így vélekednek.A fent olvasottak nagyon felkavartak.

Én személyesen nem ismertem-nem ismerhettem Labancz Annát(1974-ben születtem)de elnézve azt a néhány képet ami róla úgymond fellelhető úgy gondolom hogy KISÉRTETIESEN hasonlít a fiatalkori Dalidához.
A youtube-n szoktam nézegetni Dalida klippeket/felvételeket és...szerintem Labancz Anna olyan lehetett mint a fiatalkori Dalida.
Ugyanazok a"vágott...boszorkányos...egzotikus"arcvonások.