Mi, pontosabban Magyarország vezetése - beleértve természetesen a politikai ellenzéket is - mindennél fontosabbnak tartja az emberi jogokat, szemben az eléggé el nem ítélhető, semmihez sem értő, zsarnoki hatalmat képviselő kínai vezetéssel, amely nemcsak Tibetben, hanem az egész hatalmas, 1.3 milliárd lakosú Kínában lábbal tiporja az emberi jogokat. Ennek mi sem ékesebb példája, mint az, hogy tíz nappal a szörnyű, épületek tízezreit rombadöntő, sok tízezer embert elpusztító, ötmilliót pedig hajléktalanná tevő földrengés után máris bejelentette, hogy három éven belül újjáépíti az összes rombadőlt várost, új víz- és csatornahálózattal, utakkal,, gyárakkal, kulturális- és sport-létesítményekkel és sok-sok százezer lakással.
Három év múlva ott, ahol most csak romok vannak, csak jajkiáltás, új széles sugárutak futnak, földrengésbiztos házak emelkednek, újjászületnek a remények és az emberek dolgoznak, álmodnak és boldogulnak.
Ötmillió embernek fedélet adni a feje fölé, életvélt biztosítani neki semmiség a Fővámház téri metróállomáshoz képest, amely - elképzelhetően - akkor még mindig nem lesz készen, de reménykedhetünk, hogy az eredeti költségkeret többszöröséért egyszer mégis, és boldog lehet az egész ország, persze leginkább azok, akik majd használják a megállóhelyet. Persze csak akkor, ha beindul a 4-es metró, amely egyszer szintén elkészül. Húszévi tervezgetés után mintegy hat-hét év alatt, és kissé túlzóan szólva, majdnem annyiért, amennyiért a népnyúzó, minden emberi jogot leköpő Kínában új városok sokaságát építik meg. Mert nálunk rend és jogbiztonság van, szemben a tetyetotya Kínával, ahol képtelenek két év alatt több tucat várost újjáépíteni, az elkézelések hiánya és a szervezési bizonytalanságok miatt három egész évre lesz szükségük. Persze nagy a valószínűsége, hogy már két és félév alatt felépül a gyárak, a közösségi paloták sokasága, új lakások százezrei, de mindez akkor is arról tanúskodik, hogy Kína ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozik, ahelyett, hogy az emberi jogokra koncentrálna. A szent, az általános, a csak papíron létező emberi jogok helyett ostoba bunkók módjára városokat, munkahelyek millióit építik meg, erre pocsékolják a kínai nemzet energiáját, pénzét, bevételét.
Ha ránk bíznák ennek a munkálatnak a szervezését és kivitelezését, biztosak lehetnének benne, hogy az építkezés flottul háromszáz év alatt elkészülne, és az eredeti költségvetésnek csupán százszor nagyobb összegéért. Mert nálunk nagyon okosan a fővállalkozó az ujját sem mozdítaná, az ötszázadik alvállalkozóval taknyoltatná össze az épületeket, és végül nem fizetne nekik, mert nálunk nemcsak a kormányzat, a politikai elit, hanem maguk a vállalkozók is tisztességesek, mélységes alázattal tisztelik az emberi jogokat.
Szegény, szerencsétlen Kína, bánhatja, hogy ezt a feladatot sem ránk bízta.
