HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

„ A halál partszegélyein túl”

2008.12.03. 19:36 asperjangyorgy

 

 

Ahogy közeledik december 3-a, kamaszkorom óta naponta sokszor meg-megállok, és József Attilára gondolok. Előveszem verseit, s bár jelentős részüket kívülről tudom, hol ezt, hol azt olvasgatom. Magamban mondani más érzés, mint úgy olvasni, hogy látom a versek formáját: a gondolatok-sorok törését, az egymást kereső, egymásra lelő rímeket. Különös borzongás fut át rajtam, mint például azokon, akik például Beethoven szimfóniáit a művek kottáját lapozva „hallgatják”.

Este 19 óra 36 perckor immár hetvenegy éve lesz, hogy „az elmúlástól tetten” érten megszűnt létezni. Ez olyannyira nem kerek évforduló, hogy az ember lehet akár egy kicsit tiszteletlen is. Persze nem József Attilával, hanem azokkal szemben, akik a maguk életét élve, álmait szőve keresztezték az útját és felsértették a lelkét. S mi tagadás: utána a halálában is kissé vagy nagyon megalázták – a megalázás szándéka nélkül, mert nem tettek mást, csak követték létük parancsát.

1937. június végétől november elejéig a mai Országos Onkológiai Intézet helyén működött Siesta szanatóriumban „kezelték”. Az elegáns, elsősorban ideggyenge úri hölgyeknek alapított intézményben tartózkodása költségeit báró Hatvany Bertalan, a mecénás barát fizette. (A szanatóriumban többször „vendégeskedett” József Jolán is, amíg Makai Ödön felesége volt és megengedhette magának ezt a luxust). Amikor a költségek elérték a körülbelül 3000 pengőt, ami akkoriban szép summának számított, a milliomos pártfogó úgy érezte, éppen eleget tett a Benedek István professzor úr által elmebetegnek, gyógyíthatatlan skizofrénnek diagnosztizált költőért. Szabadulni igyekezett tőle. Felkérésére a másik elkötelezett barát, Ignotus Pál többféle megoldással próbálkozott. Az egyik az volt, hogy az imádott Flóra „vegye férjül”. Flóra ezt, nyilvánvalóan, akkor sem vállalta volna, ha a szíve éppen szabad.

József Attila november 2-án ebéd után tudta meg, hogy „gyógykezelése” befejeződött és a báró döntése értelmében Balatonszárszóra, két nővéréhez, az özveggyé vált Makai Ödönnéhez, és a kártya rabjává lett, a férj, Bányai László által kirúgott, húgánál kegyelemkenyéren élő József Jolánhoz kell utaznia, hogy ott családi körben, három gyerek zsivaja közben „gyógyuljon” tovább. Mi tagadás, az ötletért József Jolán sem lelkesedett, amikor Ignotus Pál választás elé állította, mondván: vagy Szárszó, vagy az elmegyógyintézet zárt osztálya lesz öccsének sorsa. Hatvany telefonon közölte döntését József Attilával, akit megdöbbentett az „intézkedés”. Vitatkozni próbált mecénásával, de az határozottan közölte, hogy ez eldöntött dolog, ezen nem lehet vitatkozni. A költő magán kívül tért vissza a szobájába. Rövidesen megérkezett az Ignotus Pál által zseniálisan odaszervezett, „villámhárító” szerepkörrel felruházott Flóra. De ő sem tudta megnyugtatni a kétségbe esett, zaklatott József Attilát.

Nehéz éjszaka várt a különben is rosszul alvó költőre: döntenie kellett. És döntött: elbúcsúzik attól, ami eddig volt az élete, vagyis mindentől, pontosabban mindenkitől, aki fontos volt számára, illetve valamilyen meghatározó szerepet játszott az életében. (Számuk akkorra már eléggé lecsökkent). November 3-án eléggé látványosan és figyelmeztetően magához kérette néhány barátját. Szabó Lőrinc segítségével behívatta a volt barátot, Illyés Gyulát is.

A későbbiek pontosabb megértése érdekében most muszáj némi magyarázó, magyarázatot váró kitérőt tennem. Illyés Gyula soha sehol semmit nem írt arról, hogy József Attila életében milyen természetű kapcsolat alakult ki közte és a gyógypedagógus-jelölt lány között. (Igaz, erről a Nyugat 1937. szeptemberi számában közölt három híres-hírhedt szerelmes vers elég sokat elárul). Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra a könyvében köti az ebet a karóhoz, hogy József Attila életében semmi, az égvilágon semmi köze nem volt Illyés Gyulához. Fogadjuk el vallomását hitelesnek, és próbáljuk emlékező írásának részleteit ezzel a kijelentéssel összeegyeztetni. Ha minden úgy igaz, ahogyan Flóra állítja, akkor nehéz értelmezni József Attila utolsó hónapjairól című könyvének 112-113. oldalán olvasható sorokat: „Másnap, november 3-án, szerdán délelőtt Illyés Gyula telefonált, hogy József Attila akarja látni őt, hívatta”. Azonnal felmerül az emberben a kérdés: miért tartozott ez a „hívatás” Flórára? Miért kellett erről Illyésnek azonnal értesítenie egy olyan női ismerősét, akihez az égvilágon semmi nem kötötte? Olvassuk tovább Flóra néni (szerencsésnek mondhatom magam, hogy jó néhányszor személyesen találkozhattam Illyés Gyulánéval és természetes módon Flóra néninek szólítottam) árulkodó sorait: „Bár megfogadtuk, hogy nem találkozunk – és ezt be is tartottuk -, de most szükséges volna, hogy megbeszéljük az Attilával kapcsolatos dolgokat”. Ennyire naivnak tekintette Flóra néni az utókort? Ha semmi közük nem volt egymáshoz, miért kellett megfogadniuk, hogy nem találkoznak – legalábbis nyilvános helyen? (A kijelentésben implicite benne foglaltatik, hogy a „megfogadás” előtt viszont találkozgattak). És a neves költőnek, politikusnak, Illyés Gyulának egy szép, de semmilyen alkotói névvel nem rendelkező 32 éves hölggyel miért kellett megbeszélnie „az Attilával kapcsolatos dolgokat”? Miért tartozott Flórára, hogy József Attila beszélni akar Illyés Gyulával? Illetve Illyés Gyulának miért volt fontos, hogy „az Attilával kapcsolatos dolgokat” megbeszélje a teljesen ismeretlen Szondi-gyakornokkal, ha nem volt az égvilágon semmi közük egymáshoz?

November 3-án két órakor találkoztak az „összeesküvők” a Keleti pályaudvar indulási oldalának folyosóján. Valószínűleg mindkettőjüket váratlanul érte József Attila döntése. Nem tudhatták, mennyit tud róluk, akik megfogadták, hogy nem találkoznak. És most, a helyzet rendkívülisége miatt megszegték fogadalmukat.

Flóra néni visszaemlékezésének folytatása még árulkodóbb, mint a fentebb idézett sorok: „Újra csak abban állapodtunk meg, hogy felesége leszek József Attilának”. (Vagyis ebben már korábban is megállapodtak? És vajon miért? Miért kellett nekik, futó ismerősöknek megállapodni ilyen fontos ügyben, és rendkívüli találkozásukon megújítani megállapodásukat?) „Érdemes az életemet erre föltennem. Ő is (mármint Illyés Gyula – A.Gy.) úgy látja, végzetessé válhatna Attilára, ha elszakadnék tőle. Ilyen megegyezés után ment be hozzá a szanatóriumba”. Hát ez furcsa. Ha semmi közük egymáshoz, miért kell bármiben is megállapodniuk egymással, ami József Attilával kapcsolatos dolog? Különösen abban miért, hogy Flóra néni - az életét is föltéve, föláldozva - József Attila felesége lesz? (Ezt talán inkább a szüleivel és a testvéreivel kellett volna megbeszélnie, hiszen abba a jómódú középosztálybeli világba, amelyben Flóra addig élte az életét, nehezen lett volna beilleszthető József Attila, tehát ha valóban fel akarta tenni az életét a József Attilával kötendő házasságra, ehhez először a család hozzájárulását kellett volna megszereznie, és nem a csupán ismerős Illyés Gyuláét). Mi köze ehhez a rendkívüli elhatározáshoz egy olyan férfinak, akinek semmi köze ahhoz a nőhöz, aki ilyen, az életét is feltevő döntésre jut? És miért, miből gondolta Illyés, ha előtte nem kapott folyamatos tájékoztatást az ügyről, hogy végzetessé válna József Attilára, ha Flóra néni nem úgy dönt, ahogyan a találkozáson történteket leírja? És két, egymás számára indifferens ismerősnek miért kell „ilyen megegyezést” kötnie egy szokványos szanatóriumi beteglátogatás előtt? (Ha az a látogatás valóban szokványos volt!!)

És ismét a zseniális szervezés, amely felér a viviszekcióval. Illyés még bent van József Attilánál, amikor a megegyezést kötő másik fél, Kozmutza Flóra megérkezik. Ismét árulkodó sorok következnek Flóra visszaemlékezésében: „Attila egy ideig föltváltva nézett kettőnket, aztán Illyés Gyulára nézve azt mondta, ha rá néz, nem fáj a szeme, ha rám, akkor fáj. ’De muszáj magát néznem, különben sötét van, nem látok”. És ezt a vallomást József Attila egy másik férfi előtt mondja, egy olyan férfi fülhallatára, akit győztes riválisnak tartott. Azt gondolom, ha már megegyezett Illyés és Flóra a „taktikában”, lényegében József Attila félrevezetésében, akkor abban is megegyezhettek volna, hogy Flóra addig nem megy be a kórterembe, amíg Illyés onnan ki nem jön. Ha Flóra olyan nagy költőnek tartotta József Attilát, hogy még az életét is föltette volna a vele kötendő házasságra, akkor tapintatosabb lehetett volna vele. Vagy legalább őszintébb hozzánk, az utókorhoz, mivel azon a szitán, amit elénk tart, nem nagy művészet átlátni.

            József Attila úgy búcsúzott a barátaitól, mintha nem a vonattal kétórányira lévő Szárszóra indulna, hanem jóval messzebbre. Mert tudta, mit jelent a sorsát meghatározó döntés. Azt, hogy lemondtak róla. Hogy neki csak odafelé kell megvennie a vonatjegyet.

November 4-én kora délután indult a költő vonata Szárszóra. Flóra, saját bevallása szerint, nem azért jelent meg a Siestában a készülődéskor, mert fontos volt számára, hogy ideiglenesen búcsút vegyen attól, akire az életét föltéve akár még a felesége is lesz, hanem azért, mert, József Attila cirkuszolásától tartva, Ignotus Pál megkérte erre.

Csak zárójelben mondom, hogy az utókort József Attila „dolgaival” kapcsolatban mindenki hülyére próbálta venni. Csak egyetlen példa: az áldott emlékű Fodor András Így élt József Attila című, 1980-ban megjelent könyvének 218. oldalán látható egy nagyon szocreálos egész alakos, ökölbe szorított kezű József Attilát ábrázoló szobor (az 1956-ban disszidáló Beck András alkotása, amelyet az ötvenes évek elején állítottak fel). A kép mellett magyarázó szöveg: „József Attila szárszói szobra, mely a második világháborúban elpusztult”. A szöveg olvastán az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. A második világháború előtt vagy közben egyesek szobrot emeltek József Attilának! Ezzel szemben az az igazság, hogy a kis állomásépület mögött álló szobrot 1956-ban a szárszói forradalmárok döntötték le (ez volt az egyetlen „nemes” és emlékezetes cselekedetük). Rá is írták a szoborra, hogy szemét kommunista és emberi ürülékkel kenték össze. Érdekességként megjegyzem, hogy az említett oldalon van egy kis Hibakiigazító cédula, a következő szöveggel: „A 218. oldalon látható József Attila-szobrot a második világháború után állították, és később rongálódott meg”. Vagyis nem a felállítása előtt, hanem azt követően. Milyen finom és tapintatos megfogalmazás! Ennyit a hálás és főként őszinte proletár utókorról.

Hogy miként halt meg József Attila, arról egyesek elég sok sületlenséget összehordtak, pedig az eseménynek több szemtanúja volt. Próbáljunk hinni a sokszor idézett jegyzőkönyvnek. A M. Kir. szombathelyi III. csendőrkerület 346-os számú megkeresésére 1937. december 21-én a helybéli csendőrőrs két tagja hallgatta meg az ügy szemtanúit. Csupán a jegyzőkönyvben 1-es számmal jelölt tanú vallomását idézem: „Nagy László, sz. 1922. szeptember 21-én b. szárszói /Posta utca 4 házszám alatti/ lakos, előadta, hogy amikor a tehervonat az áru lerakást befejezte, akkor ért oda József nevű öccsével az állomás déli részére a nyugati oldalon lévő járdán a vonathoz. Midőn a lezárt sorompóhoz értek, megálltak és várták, hogy a vonat áthaladjon. Amidőn a vonat mozgásba jött, egy ember a járda keleti oldalán futva jött a vonathoz s a sorompó alatt átbújt és leguggolva kb. 8-10-ik kocsi alá vetette magát. Midőn az öngyilkosságot észrevette, azonnal kiabált, hogy a vonatot állítsák le, ami azonnal meg is történt. Azután a vonatkísérők az embert a vonat alól kiemelték, de már halott volt”. Nagy László elmúlt 15 éves, amikor a történelmi esemény tanúja lett. A vonatnak az állomáson tartózkodása idejére bekapcsolták az egész területet kiválóan megvilágító ívlámpákat. A kamasz fiú öccsével együtt mindössze négy méterre állt attól a helytől, ahol József Attila leguggolt és a két vagon közé belökte önmagát. A történés váratlansága és megdöbbentő lezajlása bizonyára beleégett a fiú tudatába.

A szemtanúnak tehát ehhez a vallomásához, amit a többi tanú csak megerősít, nincs mit hozzátenni. Balesetről, véletlenről beszélni merő ostobaság.

József Attilát december 5-én helyezték öröknek egyáltalán nem nevezhető nyugalomra, mivel utána még két sírban feküdt, mielőtt a mamával egy halom alatt immár az örök világosság fényeskedik neki.

Hatvany Bertalan döntésének megfelelően (aki fizet, az temettet), József Attilát Balatonszárszón hantolták el, bár Szántó Juditnak az volt az elképzelése, hogy egykori élettársát Budapestre kellene szállítani és a mama mellé temetni, de Ignotus Pál leintette. Kevés fővárosi barát jeleskedett a végső búcsún. Illyés Gyula a Siestában lezajlott találkozásról ezt írta naplójába: „Barátságunk, mely az előző években elhidegült, egy perc alatt, egy ölelés alatt ismét a régi lett. Minden ellentétet feloldtunk, minden félreértést tisztáztunk, - - folyton könnyezett, én is - -„. Nehéz ezt a naplóbejegyzést elhinni. Ha minden úgy történt volna, ahogyan Illyés Gyula leírja, vagyis barátságuk „egy ölelés alatt ismét a régi lett”, akkor, különben is vasárnap lévén, lement volna a temetésre. De talán valamilyen érzés, és talán valakivel történt megegyezés visszatartotta.

Mert érdekes módon a temetésre az Illyéssel egy hónappal korábban megegyezést kötő égi szerelem, Flóra sem ment el. Visszaemlékezésében lakonikusan csak ennyit ír: „A temetésre nem mentem el. Soha addig ilyen szívfájdalom még nem ért. Erről nem tudok írni”. Talán helyesebben fejezte volna ki magát, ha azt írja, hogy erről nem akarok írni. A visszaemlékezést ugyanis nem 1937. december 5-én írta, hanem majdnem harminc évvel később. A 130. oldalon Kozmutza Flóra ezt írja: „József Attila halála után még keserűbb-reménytelenebb lelkiállapotba jutottam, még üresebb lett körülöttem a világ”. Nehéz ezt a kegyes kijelentést elfogadni, ha meggondoljuk, hogy január elsejétől kinevezték a régen várt rendes és jól fizető állásba. Nem szólva arról, hogy saját bevallása szerint József Attila temetése után egy héttel Illyés Gyula személyesen adott át neki egy levelet (persze lehet, hogy már előbb is találkoztak), mert „úgy érezte, vigaszra, támaszra” szorul a 32 éves Kozmutza Flóra. Ha korábban semmilyen érzelmi kötődés nem volt közöttük, csupán futó ismeretség jellemezte kapcsolatukat, ugyan miért érezte úgy Illyés, hogy éppen tőle szorul a feltűnően szép és okos, anyagilag is nagyon komoly családi hátterű hölgy „vigaszra és támaszra”?

És az önként vállalt halál után 71 évvel miért nem szabad, miért nem illik erről a problémáról beszélni? Miért kötelező még ennyi év után is elhinni, hogy az életben maradt és a sors által hosszú élettel megajándékozott két érintett igazat ír, amikor nekünk, a tisztelt – nem-proletár – utókornak üzen? (Flóra néni 12 évvel élte túl férjét, 1937. májusában rátört szívbelhártya-gyulladása ellenére 90 évesen hunyt el, s megadatott neki, hogy láthatta Illyés Gyula halhatatlannak vélt művét enyészetnek indulni). Mi már tudjuk, hogy a költőben felépült-felépített Flóra jószerivel semmiben sem hasonlít a valóságosra, mégis tiszteljük, mert csodálatos versek ihletője volt, ezen kívül kialakított magának egy saját életet, amely a mecénás-szponzor Aczél Györggyel és kiváltságokkal együtt és ellenére ugyancsak tiszteletet érdemel. És azt is tudjuk, hogy bár Illyés Gyula jelentős alkotó volt, nem rivalizálhatott az egyedülálló zsenivel, aki győzött, igaz, csak „a halál partszegélyein túl”.

            * * *                                                                                                            

Hetvenegy évvel ezelőtt ugyanolyan idő volt, mint ma: borult, párás, nyirkos, este fél nyolckor öt fokot mutatott az állomás hőmérője.

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr57802125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koncz lászló 2008.12.03. 22:11:40

Tisztelt Asperján Úr!
Reformálható-e a kapitalizmus? cimű cikkét olvasva azon gondolkodtam,hogy lehet-e az,hogy csak azok nem tudják mit kellene tenni,akiknek tenni kellene valamit,vagy csak nem akarják tudni.Sajnos az utóbbi.Ez azért nagy baj,mert a "nép",az "ország"érdeke a döntések meghozatalánál a sokadik a sorban.
A cikkben leirtakon a politikai "elitnek"el kellene gondolkodnia.Nagyon mélyen.
Üdvözlettel:Koncz László

sóder 2009.09.11. 18:12:36

Ontológia I.- 1937. december 3.

Sion, szirteden vadakkal kergetőzöm, s utam körös körül vezet.
Származó ajándékom:villámból szikrád,
hamis próféták bélyegzett hazugságait hirdeted.
Fertőzés ez már?-...hogy ember létemre veletek megyek.
Gazellák között akad egy szilárd szemű vad,
s e néma jelre a csapat szétszéled, elszalad.
Az oroszlán éhes, telhetetlen és vad.Enni akar.
A csorda óvatos, a vad elragad.
Hiába ólálkodik, mert tudják, hogy harap.
Félek veletek szelídek, ragadozótól rettegve
maradok egy helyben, szegem pillantásom vele.
Nincs nálam táplálék, tenyeremre sem számíthatsz.
Sajnállak vad, mert kifigyelted, hogy a fiatalok közül
én vagyok a leggyorsabb.
A lassan rohanók közül egyet mindig megkaphatsz,- de nem kell.
Ösztönödben nyilall a szükség a legsebesebb után,
mar az éhség, Sion hegyén válassz!
Támadsz, zakatol a szívem eléd.Nem elég, hogy élve,
martalékul félve, gyökeret verve kényszerítelek, ugorj!-Szaggass szét!
Örök törvényed zsákmányod után a hév,s a sereg vijjogó robajjal,
egymást taposva széled e jelre szét.
Mért nem üldöztél, ordítottál és vetődtél? Hisz ölnöd kell, értsd meg,
hogy a szükségtől át ne lyukadj.
Kell marcangolnod, hogy örök időkre fenntartsd magad!
Válassz Sion hegyén, mert mozdulnod kell! Vagy mit akarsz?
Vérben forrongó szükséged miatt én zokogjak?
Itt áll a vezér.Itt maradt neked a vad.- Nézz szembe!
Ő néz szembe félve. Nota bene,
átperzsel a sav, ha kiterül előtted élve!
Válassz Sion hegyén, előtted a legősibb törvény!
Tombolok érted, emberből szelíd vad lettem miattad,
ömlenek könnyeim védtelen létedért.
Vigyázzban állok vasgyökerű fa törzseként, és az
égbeborult igazság kőtáblájába villámcsapásként ront a szél.
Sodorva kapva fel, kínokkal zsarolva csavarja testem a kételyek tűzhegyén.
Bölcsőm erősebb, nem kértem hetedíziglen kegyelmet én.
Földelem magam, leülök a kőre, s tíz imádságom takarom.
Szentté válik az ősi jog, ha vállalom, hogy tizenegy a vagyonom.
Emberből vaddá, vadból szelíddé lettem.
Látod oroszlán,-én már megtettem,-nézleg réveteg küzdelmem.
Az emberek keresnek, neszek szagai vadászok lépteit jeleznek.
Válassz Sion hegyén!
A Te rezzenésed váltotta ki bennem, hogy fajtámban az ösztönt
veszélynek érezzem.
- -
Jönnek az emberek, s mi csak nézünk szembe.
Rab lettem köztük, hát vágytam a természetbe.
Pecsét homlokomon: egy puskacső lövedékének helye.
Jöjj inkább oroszlán, harapd torkom keresztbe!
Az ősi jog már így is bélyegezve.-
- Ravasz az ember, mert csak kilencet ismer,
s, hogy ne tudjon eleget, él vele.
Kegyet gyakorolnak egy rabszolgával, hogy a szörnyeteg
találkozzon étvágyával. Majd ő végez vele!-
- Mert ember választott Sion hegyén.
Tombol a gyávaság a kétségek hegyén.
Hogy tudsz ember császár rajongó népe lenni
gladiátor borzongva könyörgő félelmén?
Vért akartok, mert a ti gyönyörötök a bíbor színében úszik már.
Ő szolgált, s most kiszolgáltatottá vált.
Sion hegyén nem hallatszik lövés, mert halálotok lenne az.
Gúnyban fürdik a kénynek kedve.
Gladiátor! Pilátus mossa kezét ma!
Védd meg magad, nem vagy rab!
- Méltóság törvénye uralkodj Sion hegyén!
Mentsd az árvát, testvért s a szent számot a cinkos haragja ellen!
Két élet hetedíziglen fizessen ezért?
Magna Gracia keresztje földig nem ér,
csak Romulus és Rémus anyja futhat feléd!
Sion hegyén a kereszt 2 x 5-öt ér.
Arénám és szívemen nőtt gyepem:lábam s gyökerem-egy a helyem.
A rács kinyílt, dobban a végső ima bennem.
Vad vagy szörnyeteg támad az ember ellen?!
Sion hegyén éget a nap, ősi törvény, emberi jogomnál erősebb vagy.
Dübörög a tömeg, magában éljenzi győzelmed szörnyeteg!
Oroszlánom, tudod, nem én kiáltok kettős árvaságért üdvözlő vivátot.
Vad vadat nem fal fel, csak ha menekül,- de az ember aljasabb,
mert fellök, hogy elterülj.- Neki így kell: orvul arat.
- - -
Kis ember mit akarsz?- Egyet nem felejthetsz el: hogy honnan származol.
Örök város farkasa ellett, a Nap házának királya mellett.
Szülő utód ellen lázad. Lázad,- ellen-e?

Ontológia II:-Magyarország

Fivérem,a Király fémkoronát olvaszt,
mítoszában arany közé gyöngykapukat ragaszt.
Szerves a rendem, Igaz Fejedelmem,
egy Turulmadár csőrével kapja le keresztem.
Oromról ingatja szárnyát förgeteg szelem.
Vérmes utamon áramlik bennem,
körbenfutó végtelenné táguló eremben.
Magna Hungaria- a Föld gömbölyű héján
szomjúhozik érted kebled nyugtatója.
Szemedben könny eredt,- hurrikán rokona
elrendelte metszett tekinteted.
Polaritásod lüktet csuklómban,
hetedíziglen ontom el véremet.
Hazám, fondor magányban tengetem életem nélküled.
Hogy szakadtunk így szét?- Több test, több lélek?
Mi maradt meg?- borunk- borúnk.
Ez most hála közé ékelt koszorúnk.
A stóla tiltja megváltott Hazánk bosszúját,
s lecsorog törzsén e néma szomorúság.
Sirató énekünkben fuldoklik a guruló nedvességet kortyolás,
- és nagyon fáj Erkel dúdolásában a sóhajtás.
Veséinket tikkatag babokká aszalta a kiválasztódás.
"Mágikus operációval" illesszünk mozaikká Hazám?!
Renddel rendelkezzünk!
Végtelen a gravitáció minden oldalon,-
a poláris kiegészítődés e determinált talajon.
Törvényem gyöngéden felséges hatalom.
Keressünk a világ minden Oázisában Margarétát!
Nemzetem, gyökered bölcsőjében a nedvesség ringasson Tégedet,
tartásodban fénytejből oxigén zöldítsen, hogy érd meg:
hófehér szirmaid Tabula Rasaként átöleljenek,
s benned az összetartozás az irígy szerelmes mosolyát sejtse meg.
Jön a szellő, s országomból kifújja a lerakódott üledék porszemeket.
Dunántúl, szeretlek- de testvéred kötelékeit meg ne sértsd!
Értsd meg és tapasztald szelíden ősi legendáink tékozló fiainak sorsát,-
s ha csillagaik Holdathoz áramlanak reménnyel szökve ladikaikon csendesen,-
teríts asztalt nekik, s enyhítsd éhségüket türelem.
A porzók minden virágban sárgállanak féltékenyen,
de ettől szép az Összetartozás maga, Kedvesem.
Légy jó kertész, öntözd árvácskáidat lelkiismeretesen,
úgy ők is pompáznak:- szimbiózis a nevem.
Őstől örökölt az ösztönöm, hogy szomjúhozom,
s igékkel táplálom magam.
Egyezmények, a számkivetettek átkarolása, érdek a kisebbségnek:
szívesen veszed-, s adom.
Érdek érdeket szül völgyön és hegyen át.Határaink elmosódnak,
és a Napból figyeled a körötted keringő rendszerben
szerelmes szívvel a magad honát.
Mintha kívülálló lennél, ne termékenyíts önzőn, mint űber a saját faját,
s eredet többé fel ne vágd!
A neutront tápláld, mint hajdan Vadregényes tájadról az egyensúlyt
osztogattad, hogy neked is hódoljon a hódítás.
Vállald memóriádat, a hovatartozást.
Mért ne alkothatnál méltó kolóniát, s teszik ezt "mostoha" fivéreid is odaát.
Ágyásokat alkot a világ. Falevél is díszíthet fehér alapon hazát.
Ott hogyan élj? Azonosulj, mnt faj, renddel rendelkezzél, és ne asszimilálj!
Ez gyarapítás-érdek, s sziromhullás. A megoldás egy: azonosítsd a származást.
A módszer pedig más: zérusról indulj, s a bibére jól vigyázz!
Ojtsd be virágod, hogy ne fertőzze be más.
Légy Te a Menyassszony, mindig fehér fátyolban tündökölj szép Magyarország!
Minél több férfival táncolsz, annál gazdagabbá válsz.
Mégis, légy óvatos- egy szélkakas hajnalt hirdet,
körtáncban forog a világ. Pihenj le lassan,- el ne billenj!
Ereszkedj origora, mert harmóniád:
az" Aero Mediocritas".

Ferenczi Zsuzsanna
Ontológia I.-II.
Letelt az idő. Az állomáson meggyilkolt idealista globális ökonómiai szolidaritása az emberi humanitás állóháborújának hadrendjébe állította az igazság földünkből kinőtt titánjait.
Aki evett saját testvéri véréből kínált maczobából, az örök galádként az áldozati tetemrehívás vérnyomain lépked, és nem mehet a Tűz és a Zászló közelébe.
Az irodalmi szektaizmus negatív leírásainak magyar lelki-anémia okozása végsőkig éhezteti, bántja, sérti, és infantilis cinizmusával alulértékeli ezt a királyi Népet. Naturalizmusával szedálja és vakítja az igazságos Otthon hitével transzfuzionáló Nemzetet, amely sír közösen,egymástól mesterségesen elhatárolva. A magány dinamikáját művészi emberséggel viselve vérszerint, élve zokog és kitör a humán genetikáért vállalt harcával. A sorstörténet predesztinált adottsága által él,-és annál több: szégyent mutatva tükrében történelmet ír ösztönös anyavadak és genocidista szörnyetegek kergetőzéséről a szent hegyen. Van TANÚ:
a szörnyeteg sportszerűtlenség emberárulására, az emberi lelkiismeret alóli felmentettség módszeres agressziójára : a TÚLÉLŐ MAGYAR iránti irígységre. Mi tudjuk ezt, kénytelenek vagytok szembenézni ezzel. Még cinizmusotoksem transzponálhatja igazságba Trianont, amely gyűlöletetek bosszújára fókuszál, és az eőbbi/ mai vallásháborútokat garantáló szent szövetség ördög-atyai bábáskodása. A III. világháború módszeres perbehívásotok megszállottsága miatt az igazi ellenség fogafehére, és egy kiszámíthatatlan baleset visszaköszönő, varázslatos átka, -most, mindig és még jelen időben.
Abszolút értelemben egyéni felelősség van,annak egyetemleges volta világít rá az emberiség jogi célokságára, a humanitásra. Az emberi történelem legnagyobb filozófusának humanista logika-tana egységet állít fel hazánk, nemzetállamunk jogmodelltanának értelmében:
Rend-Törvény-Harmónia------Emberiség-Jog-Humanitás keretfogalmában.
Csak érteni vélték az erkölcsi metafizika és a szellemi fenomenológia logika-tanát a XX. századtól a rendszerváltásnak titulált tengeren túlról bérelt privatizált államformációig, pedig az önvédő állam jogmodelljét építhették volna J.A. problémamegoldási modelljére a magyarok.
A költő humán próféciális zsenialitása a magyar érzelmi intelligencia isteni teremtvény voltát, mint jelképes halhatatlanságot hordozza ökonómiai szimbiózisával.
Éppen ezért nem kötelezhette el magát olyan hatalmi függvényben, amely világuralomra törve pontosan Jézus ellen létrehozott bálványszimbolista erőszakszervezeti ördögvallás legyőzhetőségének gonosz bélyegét viselte magán.Ezért a Költőt predesztinált lelkierejének érintetlenül hagyása miatt csak fizikailag gyilkolták meg.Elárulták egyetemes embertársaival együtt, akikért kiállt, de hátrahagyott üzenete által mégis győzött árulója fölött.Krisztussorsú legnagyobb magyar költőnkből nem csak a nyugati és keleti fasiszták csináltak mártírt, hanem vélt ördögatyafi testvére, akiJózsef Attilával együtt egyetemes embertársainak árulója is volt egyidejűleg. Ezért bélyegezték meg Hazánkat a kollektív bűnösséggel, s gyilkolja folyamatosan a Krisztus ellen létrehozott ördögvallású szövetség népünket határon innen és túl.Az áruló épp olyan önleleplező nyomot hagyott maga után, mint amilyen szívszorítóan adekvát jelét adták annak, hogy méltósággal tanusítanak tiszteletet azáltal, hogy a meggyilkolt költő testét Magyarország térképével takarták le.

sóder 2009.09.19. 21:34:44

Fél hatkor.Fél hatkor történt.

asperjangyorgy 2009.09.19. 21:42:44

Nem, kedves Sóder, rosszul emlékszik, itt van előttem az eredeti jegyzőköynv fénymásolata. Az első mondat: "1937. december 3-án 19h50-kor... " stb. Ez az időpont már arra vonatkozik, hogy ekkor jelentette a balatonszárszói ügyeletes, hogy tragédia történt az állomáson. J. A. kb. 19 óra 37-kor halt meg. De nagyon köszönöm a bejegyzését. Üdvözli A.Gy.

sóder 2009.09.19. 22:37:55

@asperjangyorgy: Több jegyzőkönyv van.Másik,hivatalos jegyzőkönyv is van, "eredeti"-ahogy Ön kifejezi.
Deduktíve nem a jegyzőköyv számít.
Fél hatkor.Fél hatkor történt.

sóder 2009.10.09. 10:21:34

Kedves Asperján György!

Tisztelettel kérdem, hogy Ön mire jutott a J.A.gyilkosság ügyében?
kulcsszavak:levél,postás,kém,áruló,...stb.
Tudja, hogy részemről léteznek végérvényesen egyértelmű kulcsszavak is.
Köszönöm rám fordított türelmét, tisztelettel:F.Zs.

asperjangyorgy 2009.10.09. 10:56:27

Kedves F.Zs.
Erről Fogadj szívedbe címmel írtam egy nyolcszáz oldalas (A/5-ös formátumban megjelent, 1100 gépelt oldal terjedelmű) regényt. Abban megtalálja a válaszom. Most a regény 50 %-os leértékelésben kapható 2000- forintért, ami nevetséges összeg, de ilyen nagyon az érdeklődés a mai olvasók (ill. nem-olvasók) között J.A. iránt, igaz, a könyvnek ez a negyedik kiadása, de akkor is. Kézcsókkal A.Gy.

sóder 2009.10.09. 12:32:28

Kedves Asperján György!

Igen, természetesen pontosan tudok az Ön által írt és figyelmembe ajánlott könyvről.
Mégis, bizonnyal tudja, hogy a Költő halálesetének teljes koordinátájú rekonstrukciós vetülete szempontjából konkrét időbeli,személyi jelenlétbeli,elkövetési módját illetően is érdekmotívált és módszertani vonatkozásai nincsenek a teljessség igényével megállapítva.
Fókuszálva büntetőjogi alanyiságra és tényállási elemekre,általam már védett(letéteményében célzott) publicitásban rögzített kauzáival vár mindez hatáskifejtésre. Tekintettel az elkövetői érdekek agresszív megnyilvánulásaira, valamint az egységfront-teóriák túlerőltetésére az ügyben, gyakorlatcentrikusan, következményszerűséggel és összefüggéseiben várható mindennek előirányzott személyi és társadalmi értékelés alá vonása.
Ettől függetlenül lélektanilag újszerű értékeléssel kívánom képviselni régóta tartó és indukciójában kikényszerített, de a Költőfejedelem iránti tiszteletemből, szeretetből kitartással eredményre juttatott tényfeltárásomat.
Társadalmi, de egyénekre bontott felelősségként számonkérve a hamisítás cinkosságát,mégis a derű és fájdalom mély dinamikáját egyszerrre gondolatisággal és érzelemmel átélve, magamra vállalt felelősséggel képviselem a Költő rekonstruált igazságát, számadását.
Örülök, hogy Önnek van egy igényesen megírt könyve szigorú szellemi akaratisággal.
Ajándékul fogadja szeretettel egy emberfajta mottómat:"Nagy különbség van a között, hogy természetes útján mindenki eljuthat saját hazájába, mint a között, hogy saját útján nem juthat el természetes hazájába".
Tisztelettel és szeretetteljes üdvözlettel: Ferenczi Zsuzsanna

sóder 2009.10.09. 13:21:08

Kedves Asperján György!

Még annyit, hogy mivel életem utóbbi 20 évének esszenciális momentumait tárgyi bizonyítékokon alapulva, hiteles tárgyilagossággal feltérképeztem Önök előtt, kérem Önt, hogy tegyen meg mindent azért, hogy bármi történjék is velem,szeretettel emlékezhessek Önre.
Köszönöm, maradok tisztelettel: Ferenczi Zsuzsanna
süti beállítások módosítása