A legutóbbi, Tiszalökön elkövetett roma-gyilkosság kapcsán a rendőrség megint sok-sok ostobaságot összehord. Ingyen és bérmentve szeretnék segíteni a rendőrségnek, hogy a tettest végre kézre kerítsék. Iszonyatos bűnnek tartom, amit a gyilkos elkövetett. Egy tisztességesen dolgozó, éppen munkába induló, a mindennapi betevőt megkeresni igyekvő embert lelőni – csupán azért, mert cigány, égre kiáltó bűncselekmény. Ezzel a tettel az illető morálisan az egész országot beszennyezte, és nem lehet nyugta addig egyetlen tisztességes embernek sem az országban, amíg ez a tettes kézre nem került. Ezért teszek én is most javaslatokat. Mielőtt pontokba foglalnám az ötleteimet, felhívnám a tisztelt rendőrség figyelmét arra, hogy Olaszliszka, ahol a romák agyonverték Szögi Lajos tanárt és megszégyenítették az egész családját, térben nincs messze Tiszalöktől és Nagycsécstől. Úgy vélem, a tettes valahol ezen a környéken lakik – fel egészen Sárospatakig vagy Sátoraljaújhelyig. De sokkal valószínűbb, hogy Tiszalök és Nagycsécs között valahol. Abban egészen biztos vagyok, hogy az olaszliszkai esemény nagy hatással volt rá, és magában bosszút esküdött. Ám lehet, hogy ez kevés volna. Elképzelhető, hogy van néhány ember, akivel megosztotta a gondolatait, tett bizonyos kijelentéseket, illetve ezek a hozzá közel vagy közelebb álló emberek még öntötték is az olajt a tűzre. Az is elképzelhető, hogy a tettes valamilyen távoli rokonságban, ismeretségben állt a tanár úrral, esetleg tanítványa volt és nagyon tisztelte, szerette. Egy biztos: az olaszliszkai lincselés után következtek be a közelben, BAZ megyében az említett gyilkosságok. Ennek a két cselekménynek az elkövetője semmilyen közvetlen kapcsolatban nincs, nem lehet a tatárszentgyörgyi gyilkossal. Az ottani elkövetőt, a nagycsécsi „megoldást” utánozva, motiválhatta egy közeli esemény: Horák Nóra meggyilkolása Kiskunlacházán. Érzelmileg ezek a motívumok összefüggenek, és érthető – de nem elfogadható módon – generálhatták a rasszizmust. De a Horák Nóra illetve az Olaszliszkán agyonvert Szögi Lajos esete rasszista indulatok nélkül is kiválthatta a – bosszúvágyat, személyes érintettségnél fogva. Ha nem sikerül elkapni a tiszalöki gyilkosság tettesét, akkor azon a vidéken egy éven belül újabb gyilkosság várható, ugyanis az illető megnyugszik, hogy eddigi taktikája bevált és majd azt gondolja, képes lesz ismét úgy gyilkolni, hogy nem találják meg. Minden felderítetlen gyilkosság inspirálja az érzelmi indíttatással gyilkolót, hogy ne álljon le, megmutassa a környezetének és a világnak, hogy vannak emberek, akik az olaszliszkai és a kiskunlacházai szörnyű bűncselekményeket nem hajlandók elnézően kezelni. Ezért hangsúlyoztam minden esetben a rendőrség rendkívüli felelősségét. Ezért adtam ötleteket Horák Nóra meggyilkolása után a Pest-megyei Rendőr-főkapitányságnak, hogy miként kellene a tettest kézre keríteni, de a rendőrség minden alkalommal tett a fejemre.
Ami az illető karakterét illeti: gyermektelen, vagy a gyermekeit nem saját maga neveli. Harminc, maximum harmincöt éves férfi. Korosabb nem igen lehet, mert idősebb korban az emberek már jobban tisztelik az életet, a maguké mellett másokét is. Lehet gazdálkodó, de élhet városban is, elsősorban kisvárosban. Mozgékony, bármikor könnyen, feltűnés nélkül távol tartózkodhat a lakóhelyétől. Gyűlölködő, sértett alkat. Lehet, hogy korábban valamilyen sérelem érte romák részéről, de valószínűbb, hogy a környezetében történt ilyen. Érzelmi motívumként igen elgondolkodtató a már említett olaszliszkai lincselés.
A rendőrség szerint leszerelt katona vagy volt rendőr, illetve gyakorlott vadász a tettes, mert jól ért a fegyverhez. Nyilvánvaló, hogy aki fegyvert használ, valamelyest ért hozzá. Bár megjegyzem: öt-hat méterről jól lőni nem olyan nagy tett, tehát ennek az ostoba véleménynek nem kell feltétlen hitelt adni. Hogy Nagycsécsen és Tiszalökön milyen fegyverrel lőtt az illető, rendkívül fontos. Ezt az eredményesség érdekében a rendőrségnek nyilvánosságra kellett volna hoznia. De akik döntenek, hogy mi kerüljön nyilvánosságra, nem nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak. Ezt egyre többször egyre több ügy esetén tapasztaljuk. (Lásd például az iszonyatos veszprémi gyilkosságot. A rendőrség egyre bizonytalanabb, és megítélésem szerint – hogy egészen finoman fogalmazzak – hülyeséget hülyeségre halmoz. De az is lehet, hogy valami egészen más motiválja. És említhetném a csepeli kettős gyilkosságot is, ahol szintén nem jut, láthatóan, semmilyen eredményre a mélyen tisztelt rendőrség).
Azt, hogy itt 4-5 fős társaságról lenne szó, mint lehetséges elkövetőkről, ökörségnek tartom. A tettet egyetlen ember követi el. Ostobaság azt gondolni, hogy az illető nagy fekete terepjáróval közlekedik. (Egy gazdag, jómódú ember nem kockáztat, inkább csak átkozódik). Sokkal valószínűbb, hogy régi, de üzembiztos személygépkocsival, olyannal, amelyről tudja, hogy nem hagyja a slamasztikában. Több ok miatt is a környéken lakhat. A cselekmény után nem vághat neki hosszú útnak, mert az növelné a lebukása kockázatát. Gyorsan el akar tűnni a helyszínről, és minél előbb biztosan megérkezni a lakására vagy valami olyan helyre, ahol a fegyvert elteheti, a lőporos ruhát levetheti, megmosakodhat, átöltözhet. Arra gondolni, hogy harcképzett, szintén félrevezető és ostoba elképzelés. Akárcsak az is, hogy a terepen különösen jól feltalálja magát. Ha vadászni szokott, akkor ez már elég arra, hogy valamennyire tájékozódni tudjon.
De most jön a lényeges megjegyzésem. Túl azon, hogy az illető ott a környéken lakik, túl azon, hogy talán nem is csupán rasszizmustól ösztökélve, hanem sokkal inkább személyes gyűlöletből öl (nem minden rasszista volna képes ugyanis akár roma embertársa életét kioltani), most nagyon nagy hibát követett el. Olyan körülmények között, olyan módon ölt, hogy a gyilkosság magában hordja a leleplezhetőség logikáját. Most a rendőrségnek alapvetően azt kellene vizsgálnia, (és ilyen bejelentéseket kérni) kit, kiket érintett rendkívüli módon az olaszliszkai lincselés. (Gyorsan hozzáteszem, a bíróság iszonyatos hibát, sőt: bűnt követ el azzal, hogy évek óta taknyol ezen az ügyön. Ez még azoknak is fellöki a vérnyomását, akikben soha nem fogalmazódott meg rasszista gondolat. Hát még azokban, akik érzelmileg ebben az ügyben az igazságra vágynak, és mivel a magyar bíróságtól nem kapják meg, sőt, azt tapasztalják, hogy ebben az ügyben a magyar bíróság nem tud, vagy nem akar, vagy nem mer ítéletet hozni, feljogosítva érzik magukat arra, hogy igazságot szolgáltassanak. Legszívesebben Olaszliszkán tennék meg, de mivel ott túl veszélyes, mások esnek áldozatul. Ezt mint lehetséges motívumot említem. És akkor gyorsan mellé teszem a kiskunlacházai cselekményt: egy 14 fős rendőrségi nyomozói gárda egy olyan rendkívül egyszerű gyilkossági ügyben, mint Horák Nóra megerőszakolása és elpusztítása, öt hónap alatt nem volt képes eredményt felmutatni. Az ilyen körülmények érzelmi töltetet adnak bizonyos embereknek, akik a CIGÁNYSÁGOT teszik magukban felelőssé a cselekményért és nem a konkrét elkövetőket. Az indulatokat korbácsolhatja az olyan esemény is, mint ami tegnap Érden történt. Egy fiatal férfi jogosítvány nélkül gépjárművet vezet. Tudja, hogy a rendőrök személyesen ismerik, mégsem áll meg nekik, vállalja annak a kockázatát is, hogy esetleg valamelyiket halálra gázolja. Még a lövések hallatán sem áll meg, hanem hazahajt. És a tévét nézve itt éri valami mellbevágó meglepetés az embert. Egy olyan házba megy be, mint a sajátjába, amely lélegzetelállító. És az ott termő rokonság nem azt mondja, hogy jogosítvány nélkül nem szabad vezetni, nem azt mondja, hogy rendőri igazoltatás esetén meg kell állni romának és nem-romának egyaránt, hanem a rendőrökre támad, őket hibáztatja. Az ilyen események és látványok a csupán érzelmeire hallgató embert arra inspirálja, hogy a maga keresse az igazát. És ha úgy érzi, hogy egyszer akár gyilkosság árán már sikerült ezt az igényét kielégíteni, akkor felbátorodva ismét megpróbálja. És megpróbálhatja, mert a rendőrnyomozók, sajnos, képzetlenek. Képtelenek valamilyen taktika és stratégia mentén haladni).
Konkrét megjegyzéseim.
1. Kicsi annak a valószínűsége, hogy a tettes eljár felderíteni a környéket. Ez feltűnő lenne.
2. Sokkal valószínűbb, hogy a tettes olyan típusú munkát végez, amelynek révén megismeri a környező településeket.
3. Természetesen az ismeretek révén olyan házat választ, amely a falu szélén van, közel a menekülési útvonalhoz.
4. Az adott körzetben nagy helyismerettel rendelkezik. Esti sötétben is pontosan tudja, merre, hogyan távolodjon minél gyorsabban a tett színhelyétől.
5. Olyan helyet keres és választ, ahol a cselekmény közvetlen közelében állhat le a gépkocsijával, amely mégis jól rejtve van.
6. Olyan helyet választ, ahol rövid ideig – hosszasan várakozni igen veszélyes volna – jól elrejtőzhet, közvetlenül a helyszínnel szemben vagy annak közelében.
7. Pontosan tudja, az adott pillanatban mit fog csinálni. Tehát eleve eldöntötte, hogy amint a kiszemelt ember feltűnik, akit esetleg valamilyen egyéb ügy révén talán személyesen is ismer, azonnal lő és menekül.
8. A tiszalöki eseménynél este fél tízkor túl korán volt ahhoz, hogy molotov-koktélt is használjon. A begyújtása időt vett volna igénybe, az eldobása utáni lángok megvilágíthatták volna menekülés közben.
9. Talán az sem véletlen, hogy egy tisztességes, dolgozó roma embert választott áldozatnak, hogy világossá tegye: nem csupán rasszizmusról van szó, amire majd egyesek gondolnak, hanem sokkal többről: – bosszúról a CIGÁNYOK ellen.
10. A tettes korábban biztosan tett roma-ellenes kijelentéseket. Az olaszliszkai lincselés után esetleg társaságban háborgott. Most már viszont, hogy rátalált az „igazságosztás” útjára, hallgat. Ezt is érdemes volna kutatni.
Ezen kívül még igen sok olyan mozzanat van, amit egy hetvenfős nyomozói csoport vizsgálgathatna. De olyan előzetes elképzelések alapján, mint amiket nyilvánosságra hoztak, nem lehet eredményesen nyomozni.
Az ötvenmillió forint sok pénz. Ez arra bírja a tettest, hogy egyelőre visszavonuljon. Egy évig csak teszi a mindennapi dolgát, megjegyzi a munkája során látottakat. Amikor a nyomozói buzgalom és az emberek ébersége lanyhul, egész biztosan ismét aktivizálódni fog. Különösen abban az esetben, ha a végtelenségig húzódó olaszliszkai perben enyhe ítélet születik.
Jó volna, ha a rendőrség gondolna arra, hogy a rasszizmus vagy a rasszista érzések nem maguktól teremnek, azoknak újabb és újabb események táptalajt adnak. Például a mai Naplóban bemutatták az Érden meglőtt fiatalember bátyját. Félelmetes férfiú, hatalmas, kigyúrt izmokkal. Akinek ilyen izmai vannak, naponta négy-öt órán át gyötri magát. És láthatóan csak egyetlen igazságot ismer, a maga kizárólagos igazságát. Abból, amit előadott az öccse érdekében, az tetszik ki, hogy szerinte a rendőrök a vétkesek abban, ami történt. Nem tudom. Mindenestre az egész ügy nagyon kétséges és ellentmondásos, hiszen ha ismerték a rendőrök a szabálytalankodót, minek lődöztek utána? Illetve ha leállították, akkor azt is kellett volna látniuk, hogy – állítólag – két gyermek is ült a kocsiban. Ha tájékoztatást ad a rendőrségi szóvivő egy ilyen eseményről, miért nem teszi korrektül, miért féloldalasan? És egyáltalán: most mi az igazság az ügyben? És miért nem meri megmondani a rendőrség, hogy egy vagy két lövés érte az illetőt? És elesve, elvágódva hogyan tud olyan jól célozni egy rendőr, hogy rögtön a menekülő gerincét találja el? És folyathatnám a hülye kérdéseket. Egyébként engem ez az egész érdi ügy nem igazán érdekel. De sokféle ember és magatartás van. És azt, aki eleve sértettnek érzi magát, az ilyen események óhatatlanul arra löknek, hogy a tehetetlen rendőrség helyett igazságot akarjon szolgáltatni a gyáván hallgató többségnek.
Azt gondolom, nem elég csak az adott bűncselekményt vizsgálni. Tágabb összefüggéseket is figyelembe kell venni. De ez nem igen jellemző rendőrségünkre. Márpedig minden nap, amely egy rettenetes bűncselekmény után értékelhető eredmény nélkül elmúlik, félelmet kelt az emberekben, és bíztatást azokban, akik berendezkedtek az egyéni „igazságszolgáltatásra
