Hét hónappal és két nappal a gyilkosság után letartóztatták Horák Nóra gyilkosát, aki a tett színhelyétől mintegy kétszáz méterre lakott. A kétszáz méter megtételéhez az önmagát rendkívül eredményesnek vélő-gondoló illetékes rendőrkapitányságnak hét hónap kellett (valamint hétszáz ember kihallgatása, száz valamennyi DNS minta levétele stb. stb.).
Az ügyről - vagyis a szörnyű nemi erőszakról és gyilkosságról - a Pest-megyei Rendőr-főkapitányság vezetője és a bűnügyi nyomozás vezetője számolt be, mégpedig úgy, hogy grammatikailag egyetlen helyes és igazán pontosan értelmezhető mondatuk nem volt. Azt gondolom, hogy ezen a szinten már nem árt, ha egy rendőrségi vezető bírja a magyar nyelvet. Szolgáljon mentségükre, hogy az utánuk megszólaló országos rendőrfőkapitány sem tudott kerek, helyes és egyértelműen világos mondatokat fogalmazni.
Én úgy láttam - illetve ez a véleményem - hogy az illetékesek nemcsak elégedettek önmagukkal, hanem rendkívül önhitten is viselkedtek. Egyfolytában a saját eredményes vállukat veregették.
(A bűnügyi nyomozás vezetője - a Hír tv a sajtótájékoztatót élő adásban közvetítette - meglehetősen hülyére vette a hallgatóságát, legalábbis a Stop Hír információihoz képest. De erről majd később).
Kiderült, hogy a tettes P. József, aki, miként azt a nyomozás vezetője bizonygatta, tettét egyedül követte el (ami a Stop Hír értesülései szerint, a cselekmény egészét tekintve, ebben a formában nem egészen igaz).
A nyomozás vezetője azt állította a sajtótájékoztatón, hogy a gyilkosságot a tettes ott követte el, ahol a holttestet később az édesapa fellelte. A Stop Hír értesülése szerint egyáltalán nem. Gondolom, a Stop Hír az értesüléseit nem írta volna le, ha nem lenne bizonyos valóságalapjuk. Ha pedig van bizonyos valóságalapjuk, és én azt gondolom, hogy van, akkor ezt, ha nem is teljes részletességgel, de a helyes és objektív tájékoztatás érdekében a nyomozás vezetőjének talán meg kellett volna említenie, már csak azért is, mert ha kiderül
- miként máris kiderült -, hogy a nyomozás vezetője nem a teljes igazat mondta, akkor a rendőrség hitele megint csorbul.
A nyomozás vezetője egyetlen, ondóból származó DNS mintát említett, de elmondta azt is, hogy a helyszínen több cigarettacsikket találtak. Tehát a korábban emlegetett több DNS-minta minden valószínűség szerint innen eredhetett. (Állítólag, mármint a rendőrség szerint, az egyik cigarettát maga Horák Nóra szívta el azon a helyszínen, ahol később a holttestét fellelték. Én ezt nem tudom elképzelni, nagyon valószínűtlennek és valószerűtlennek találom - éjjel fél háromkor).
Közvetlen a gyilkosság után és azt követően sokszor leírtam, hogy a gyilkos minden bizonnyal ismerte Nórát, és Nóra is a gyilkost. Leírtam azt is, hogy a gyilkos remek helyismerettel rendelkezhetett. Leírtam azt is, hogy nem valószínű, hogy a lányt ott erőszakolta meg a tettes, ahol fellelték a holttestet. Tettem később bizonyos homályos megfogalmazást arra vonatkozóan, hogy ott a környéken nem ártana a rendőrségnek körbenézni, mert jött olyan információ, amely gyanúsnak találta a tett közelségében lakó és most letartoztatott fiatalembert. Természetesen az ilyen jelzéseket - információk nélkül - nem nagyon lehetett komolyan venni (éppen ezért nem is neveztem meg, illetve nem is írtam körül). De nem volt egészen véletlen, hogy ajánlgattam magam a rendőrségnek a tettes felderítéséhez, ugyanis meggyőződésem volt, hogy a tett elkövetőjének valahol a közelben kell élnie és laknia. Csak valaki ilyen engedhette meg magának, hogy éjszaka, a hidegben megfigyelje az utat. (Azt ostobaságnak tartom, amit a rendőrség állít, miszerint a tettes azon az éjszakán mindenképpen közösülni akart, mindegy volt neki, kivel találkozik és mikor, csak nő legyen). Tudnia kellett, hogy a művelődési házban összejövetel van, és azt is, hogy azon ott lehet Horák Nóra, és azt is, hogy elképzelhetően nem hazamegy, hanem az unokanővéréhez, miként máskor is tette (abban csak reménykedhetett, hogy esetleg egyedül indul haza. Lehet, hogy ezt máskor is megtette, tehát az illető láthatta, hogy olykor Nóra kíséret nélkül tér meg az unokanővéréhez). Tehát ennyi információval csak valaki olyan rendelkezhetett, aki helyi és abban a szűk körben él, lakik, ahol a gyilkosság történhetett, illetve
ahol a holttestet fellelték. Én biztos voltam ebben elvileg, és biztos voltam benne bizonyos információk, illetve tudomásomra jutott megsejtések alapján.
A nyomozás vezetője azt állította, hogy a lány sérüléseiből egyértelmű, hogy egyetlen ember követte el a cselekményt. Arról például nem szólt, hogy ez miként volt lehetséges egy erős, energiával teli fiatal lánnyal szemben. Nem szólt arról, amiről a Stop Hír határozottan tudni vél, hogy Nórát - minden valószínűség szerint - a vele való találkozás pillanatában leütötték. (Persze a rendőrség jobban tudja, hogy valóban volt-e ütésnyom, sérülés a fején). Egyértelműen megmondtam azt is, hogy egyedüli elkövető esetén a tettesnek és az áldozatnak ismernie kellett egymást, mert különben már az inzultus előtt Nóra elszaladt volna.
Igen elgondolkodtató, amit a Stop Hír ír - érdekes, hogy ezek esetleges kiszivárgása fel sem ötlött az önmagával rohadtul elégedett megyei rendőrvezetőkben -, vagyis hogy a közelben lakó tettes Nórát a leütés után bevitte a hazába, amelyben egyedül élt. (Egy teljesen egyedül élő, 25 éves fiatalembert, aki nagytestű és erős, már a gyilkosság utáni második napon ki kellett volna hallgatni, csak úgy mellesleg jegyzem ezt meg). Érdekes a Stop Hírnek az az értesülése is, hogy állítólag Nórát vasárnap délután, a sötétedés idején vitte ki a tettes, többek segítségével, arra a helyre, ahol a tetemét fellelték. Érdekes, hogy a Stop Hírnek nyilatkozó még azt is elmondta, hogy a lány teste akkor, amikor kivitték, illetve amikor fellelték, még meleg volt. Ezt talán tapasztalta Nóra édesapja is, amikor rálelt a lányára. Illetve tapasztalhatta azt - miként a kiérkező rendőrség is -, hogy nem állt be a hullamerevség. Ha ezeket az információkat, amelyekkel semmiképpen nem hátráltatta volna a rendőrség a nyomozást, időben közzéteszik, akkor egész biztos, hogy sokkal előbb meglett volna a tettes. De a rendőrség ezeket az információkat, illetve semmilyen információt nem tett közzé.
Most megint ott tartunk, hogy tudunk is valamit, meg nem is. Vannak bizonyos körülmények, amelyek közzététele fontos része lett volna a tájékoztatásnak. Ettől még az ügyészség kerekded vádiratot fogalmazhat, a lakosság viszont elmondhatja, hogy az adóforintjainkból fenntartott rendőrség nem vett ismét hülyére bennünket. (Ha igaz, amit a Stop Hír leír, és hozzáteszem: eléggé igaznak, hitelesnek látszik, ilyen információkat ugyanis senki nem szop ki az ujjából).
A rendőrség azt állította a sajtótájékoztatón, hogy a cselekmény ott történt, ahol Nórát fellelték. A Stop Hír egészen mást ír, vagyis azt, hogy a gyilkos lakásán történt a megerőszakolás és maga a gyilkosság is, amiből következik, hogy Nóra még vasárnap délelőtt is élhetett és a gyilkos több alkalommal megerőszakolta. Egy rövid erőszakos közösülés esetén, különösen, ha a tettes a hidegben minden valószínűség szerint magán hagyja a nadrágot, nem kerülhetett volna a lány testére vöröses szőrszál. Vagyis a rendőrség kezdettől tudta, hogy vöröses hajú (és ebből következően kifejezetten fehér bőrű tettest keresnek), de egészen addig nem tudták, hogy P. József vöröses hajú, amíg tanúként hét hónap után be nem hívták kihallgatásra. (Miközben azt tudhatták, hogy a cselekmény helyszínétől kétszáz méterre lakik teljesen egyedül, tehát bármikor bárhol járt, arról a környezete semmit nem tudhatott. És a beinvitálásban állítólag az is szerepet játszott, hogy a gyilkos korábban megerőszakolt egy nőt, aki nem tett feljelentést, de most mégis szóba került ez az ügy és a sértett azt mondta, hogy megerőszakolója vörös hajú volt).
A Stop Hír leírja, hogy Nóra holttestét P. József legjobb barátja, a barátnője és állítólag még mások segítettek oda vinni a koraesti időpontban, ahol fellelték. (Már rögtön a tett napvilágra kerülése után megírtam, hogy napközben Nóra holtteste ott, ahol fellelték, nem lehetett, mert az útról észre lehetett volna venni, mivel nem volt falevéllel betakarva. Nem szólva arról, hogy már a kora délutáni órákban keresték az eltűnt lányt, és azt a helyet végigjárták a kutatók, ahol később a holttestre bukkantak. Legalábbis hiányos információim szerint.) A rendőrségnek azt is kellett volna a körülményekből tudnia, hogy csak valami nagyon bunkó gondolkodású egyén követhette el a cselekményt.
Sok mindenen csodálkozom a bűncselekménnyel kapcsolatban, de a legjobban azon, hogy azok, akik segítettek a lány holttestét - ha a Stop Hír információja igaz, és én a magam részéről nem kételkedem benne - a fellelés színhelyére kivinni, mindeddig hallgattak. A cselekményüket, ha igaz, és miért ne lehetne igaz, egyenesen döbbenetesnek és magyarázhatatlannak tartom. Miért falaztak valakinek hét hónapon keresztül, ilyen iszonyatos bűnt magukra vállalva. Hiszen kevéssel megúszhatták volna. Ha igaz, amit a Stop Hír állít, akkor remélem, a közreműködők nagyon súlyos büntetést kapnak, hiszen közreműködésük és annak elhallgatása egy egész ország nyugalmának, békéjének megzavarását idézte elő.
Szóval furcsa sajtótájékoztató volt, amit hallhattunk. És különösen furcsa mindannak fényében, amit a Stop Hír közzétett.
Én a magam részéről nem tartom diadalmenetnek, amit a rendőrség elért. Sőt, szégyennek, hiszen hét hónap kellett ahhoz, hogy egy, az orruk előtt lévő, rendkívül gyanús és gyanúsítható személyt ténylegesen meggyanúsítsanak.
Végül is a lényeg a lényeg: megvan a tettes.
Örülök, hogy nem cigány az elkövető. De azért szeretném felhívni a most nagyon nagy szájat nyitó Kolompár Orbán figyelmét arra, hogy – mint általában – most is nagyon helytelenül viselkedik és nyilatkozik. Mindenki gyanús volt, aki élt. Gyanúsak voltak romák és nem romák. De Kiskunlacháza polgármestere soha nem mondta, hogy cigány(ok) az elkövetők. Ő az eset kapcsán cigánybűnözésről beszélt, de nem nevesítette az ügyet, hiszen nem tudta, nem tudhatta, hogy valójában ki a tettes. És nem akart, szándékában sem volt olyat állítani, amit nem tudott bizonyossággal. Nincs miért bocsánatot kérnie. Ha Kolompár Orbán nem követeli az egész magyarországi cigány lakosság megkövetését, hanem némi ésszel csak annyit mond: örülünk, hogy kiderült, nem cigány az elkövető, és lám, bebizonyosodott, hogy bárki emberfia, származástól, társadalmi helyzettől függetlenül, képes iszonyatos tettet elkövetni, akkor megnyilatkozása szimpatikus lett volna, és egy felelősen gondolkodó cigány kisebbségi vezetőt mutatott volna fel. Így viszont csak egy ok nélkül triumfáló embert, aki nem veszi észre, hogy magatartásával minden
alól felmentést ad a romáknak, és egyben minden lehetséges cselekményért a nem-romákra hárítja a felelősséget.
Ennek, sajnos, még lesz folytatása, már csak azért is, hogy semmiképpen ne legyen béke, akkor sem, amikor végre egy fájdalmas és minden jóérzésű embert megviselő ügy végére - úgy, ahogy - pont kerül. (Nem biztos, hogy okos dolog, ha jövő hétre Kolompár Orbán békemenetet hirdet Kiskunlacházára).
A bíróság majd elítéli ezt a fertelmes lelkű embert, aki ép ésszel, de a legminimálisabb emberi érzelmek nélkül elpusztított valakit, aki százszor, ezerszer, milliószor többet ért nála.
A bíróság majd elítéli ezt a förmedvény embert, és börtönbe zárják. Remélem, az eljövendő rabtársak pokollá teszik az életét. De akármennyire pokollá teszik is, semmi sem lesz ez ahhoz képest, amit Horák Nórának kellett átélnie, hiszen minden valószínűség szerint magához tért, amikor az iszonyatosan mocskos és aljas megerőszakolás történt vele. De mindez nem volt elég, ez az alja lény még az életét is elvette. Mindent elvett tőle, de megtartotta - miként a sajtótájékoztatón bemutatták - a táskáját, az arany nyakláncát és a mobil telefonját. (Hogy annak jeleit nem tudta követni az illetékes mobil-szolgáltató, és nem tudta informálni a rendőrséget, erről megvan a véleményem!)
Ne, ne legyen irgalom ennek az embernek. És ha igaz, amit a Stop Hír közzétett, akkor legyen a bíróság nagyon kemény azokkal is, akik asszisztáltak egy 14 éves gyerek halála után ahhoz, hogy oda kerüljön, ahol fellelték és erről az irgalmatlan cselekedetükről képesek voltak hét egész hónapon át - minden erkölcsi alapot, szabályt, előírást felrúgva - hallgatni.
Horák Nóra, te soha nem nyugodhatsz békében, mert olyan iszonyat végzett veled, amit emberi agyvelő felfogni is alig képes!
