"Csak" 605 000 azaz: hatszázötezer ember írta alá azt a népszavazási kezdeményezést, miszerint a képviselők a plusz juttatások után adjanak számlát. Adták a nevüket, a véleményüklet, a meggyőződésüket. Az OVB átengedte a kérdést, ennek hatására a mindig mindenen taknyoló parlament, ez a nemzeti gittegylet taknyolt valamit a kérdésen, de azért, mint a népfelség legfelsőbb fóruma, átengedte a kérdést, vagyis a haza parlamentje úgy döntött, ha a pogárok ilyen nagy tömege úgy dönt, hogy vágjunk ki az ablakon eme kérdés tisztázására 4-5 milliárdot, akkor azt a 4-5 milliárdot bizony ki kell vágni az ablakon, hogy a kedélyek megnyugodjanak, a nép pedig úgy érezhesse, hogy legalább olyan dolgokba beleszólhat, amelyeknek az égvilágon semmi jelentőségük nincs, de azt érezheti, hogy jártathatta a száját.
Mármint elvileg, mert amikor már minden olyan babának látszott, jöttek a taláros bácsik, akik mindig mindenkinél mindent jobban tudnak, mert ők a törvény, az alkotmányosság és ők tudják, hogy még minek az őrei, és ünnepélyesen beleköptek a nép infantilis örömébe. Azt mondták: a 605 ezer aláírás hajítófát sem ér, ha nekik más a véleményük, jelesen, hogy ne legyen népszavazás, mert... ne legyen. Ők a nagy spórolósok útját állták a nép gyermekded örörömének. Lényegében azt mondták: nehogy azt higgye már az agyalágyult magyar nép, hogy akkor is szavazhat, ha nekik bármi oknál fogva nem tetszik, hogy szavazzon. Nem, nem szavazhat. A taláros bácsik sokkal okosabbbak mint a nép, az istenadta, félrevezetett, elbutított, bugyuta nép. Mert végül is ennek ítélték, amikor nem engedték a népszavazást, amikor a szép fizetésük és hivatástudatuk bástyáján állva azt mondták: nem, mert nem. Lehet, hogy érveket is mondtak, de ki a bánatot érdekel 605 ezer ember aláírásával és véleményével szemben néhány taláros bácsi véleménye? Ha holnap a magyar lakosság egésze úgy dönt, hogy osszanak mindenkinek ciánkapszulát, amit kötelessége mindenkinek bevenni, a taláros bácsik arra sem mondhatják, hogy ez csacsiság, hanem szépen beveszik, mert a népnek joga van ahhoz, hogy döntsön saját sorsáról. Persze tudjuk, hogy a nép nem hülye, nem hoz olyan döntéseket, amelyek önmaga ellen irányulnak. A mostani kezdeményezésnek is komoly értelme volt. Nem magában a tárgyban, hanem abban, hogy figyelmeztethették volna a hatalom birtokosait: vannak eszközök a kezünkben, amelyekkel véleményt mondhatnak, bizonyos jelenségeknek elébe fekhetnek.
A taláros bácsik azt mondták, coki, nincsenek, a nép csak azt és annyit és olyat tehet, amit ők jónak, helyesnek, üdvösnek tartanak. Vagyis a nép óhaja, kérése, akarata, szándéka: le van szarva. Ez a döntés lényege és üzenete. És véleményem szerint nagyon rossz üzenet. Egy lelkileg, idegileg, anyagilag, erkölcsileg megalázott, kiszolgáltatott nép most még kiszolgáltatottabbank érezheti magát. Néhány taláros bácsi dönt a sorsáról, akár tetszik ez a népnek, akár nem.
