Hetvenkét évvel ezelőtt december 3-a pénteki napra esett. Nyirkos, csöndes idő járta: napközben 4-5 fok, este plusz 2. Legalábbis Balatonszárszón. Előző napon, csütörtökön rég várt társaság érkezett a vasútsoron bérelt kétszobás, nyári használatra tervezett és épített lakásba. Báró Hatvany Bertalan (37) kocsijából estefelé kikecmeregtek a barátok: Ignotus Pál (36), Remenyik Zsigmond (37), Fejtő Ferenc (28), valamint a nála is fiatalabb orvos-analitikus, Bak Róbert. József Attila örömmel fogadta őket. Különösen fontos volt számára Hatvany Bertalan jövetele, mivel november 4-i leutaztatása előtt konfliktus támadt köztük: a költő nem lelkesedett az ötletért, hogy két nővérével, és Etus három kicsiny gyermekével összezárva kell próbálkoznia a gyógyulással. A Siesta szanatóriumi gyógykezelést a báró finanszírozta, s október vége felé úgy ítélte meg, hogy túl sokba kerül egyébként sem gyógyuló pártfogoltja. Addigra háromezer pengőre rúgott a számla, ami akkoriban szép summa volt, bár Hatvany vagyonához és jövedelmeihez képest elenyésző összeg. Az a tény, hogy a napokkal korábban a költő által írt és bocsánatkéréssel felérő levele után a báró vállalta az utat, arról tanúskodott, hogy hajlandó elnézni a beteg ember hepciáskodását.
A társaság az utcafront felöli szobában telepedett le. Erőltetett vidámság közepette vizslatták a költőt: soványnak, de úgy különben – látszólag – problémamentesnek látták. Nevetgéltek, sztoriztak, közben szót ejtettek arról, hogy Pestre várják József Attilát, onnan mennek majd a miskolci előadó estre, és ha olyan remekül javul az állapota, miként azt bizonygatták neki, akkor rövidesen lektori állása is lesz, megoldódnak az anyagi problémái.
Öt nappal korábban, vasárnap délelőtt – József Attila Szárszóra érkezése óta először – lent járt a „szűz pszichológus”, Kozmutza Flóra is. József Attila – Illyés Gyuláné állítása szerint – az ő érkezésére (hogy bizonyítsa, már mennyire egészséges) írt három verset, köztük az Íme, hát megleltem hazámat… sorkezdetűt. A költő a verset Flórának ugyanúgy elmondta, miként a barátainak. A felkészült pszichológus, az értő, okos barátok versként hallgatták a verset és elismeréssel szóltak róla. József Attila búcsúnak szánta. De ott volt nevetősen, a tervezőkkel együtt tervezőn, miért is gondoltak volna bármi kellemetlenre, jóvátehetetlenre.
A költő négyszemközt beszélt az orvosával is, akinek a nővérhez, József Jolánhoz írott levelei azt bizonyítják (miként a Siestában folytatott egész gyógykezelés), hogy a Benedek professzorra hallgató ifjú pszichológus nem sokat értett meg annak az embernek a lelkéből és verseiből, akiről aztán olyan lírai hablatyot közölt a Szép Szó 1938. januári emlékszámában. Lehet, hogy a barátok azt gondolták, a költő valamit javult, bár a későbbi visszaemlékezésük nem egészen ezt bizonyítja. Megállapodtak abban, hogy József Attila néhány nap múlva Jolánnal, vagyis kíséret mellett Pestre utazik, és majd onnan a társasággal együtt mennek tovább Miskolcra. (Miközben érvényben volt Benedek professzornak az a fenyegetése, hogy József Attilát zárt elmeosztályra viteti, ha beteszi a lábát Budapestre. Ezt Hatvany, Ignotus, Bak Róbert és József Jolán pontosan tudta).
A rövid látogatás végén kellemetlen epizód játszódott le. Az addig vidám költő erősködött: őt is vigyék a készülődők magukkal. Bizonygatták, hogy a négyszemélyes kocsiban így is alig férnek el. Remenyik kiszállt és mutatta, hogy ötüknek is milyen szűk a hely. József Attila maga is látta ezt. Valójában eszében sem volt, hogy Pestre menjen. Alaposan végiggondolt tervei szerint sokkal hosszabb és tartósabb útra készült. Jolánnal együtt némán álltak a villa bejárata előtt és integettek az eltűnők után, akik a fénybe, az életbe, a kellemes mindennapokba indultak vissza.
József Attila az álságos vidámság percei után ismét egykedvű lett. Leült a sparhelt mellé. Ölébe ugrott a hozzájuk szegődött öreg macska és elhelyezkedve szunyókálni kezdett. A költő simogatta a fejét. Nem figyelt a zsibongásra, a gyerekek fürdetésére, az élet természetes zajaira. Messzire nézett, tekintete a túlvilágban járt, ott, ami elképzelhetetlen, mert a semmi és a minden túl van a felfoghatóság, az értelmezhetőség határán.
Hallotta, amint elment egy vonat. A majdnem egy hónap alatt hozzászokott a mozdony és a vagonok zajához, a szerelvények sajátos csattogásához. Pontosan érzékelte, hogy Budapest vagy Kanizsa felöl érkezik-e a vonat, és személy vagy teher szerelvény. Megfigyelte, hogy Kanizsa felöl, kevéssel a gyorsvonat előtt este fél nyolckor minden egyes napon érkezik egy tehervonat, amely minden állomáson rövid időre megáll, de aztán igyekvő cammogással neki is lódul, hogy a csak egy sínpáron helyet adjon a sietősebb gyorsvonatnak a következő állomáson, ahol félreállhatott, amíg számára ismét szabaddá vált az út. Kialakított terve erre a rendszeresen érkező és távozó tehervonatra épült. (Jolán is tudott a szerelvényről, s arról is, hogy miután kihúz a szárszói állomásról, rövidesen követi a gyors. Könyvében mégis azt állítja, sok egyéb hazugság mellett, hogy harmadikán este azért engedte el nyugodtan az egyedül sétára induló öccsét, mert tudta, hogy az idő tájt nem jön már vonat. Mintha előre tudhatta volna, hogy csak és kizárólag vonat igénybevételével lehet öngyilkosságot elkövetni).
József Attila sokáig fent volt csütörtök este. Nem volt kedve lefeküdni, hiszen aludni úgysem tudott, és gondolatban a másnapot rakosgatta össze ismét magában. Talán éjfél is elmúlt, amikor kiengedte a macskát és lefeküdt az utolsó éjszakájába a végleges előtt.
Másnap kiegyensúlyozott volt. Igaz, délben csak egy-két kanál levest evett. Máskor sem volt éhes, de most különösen nem. Tudta, neki már teljesen felesleges a táplálék, hiszen még aznapon ő maga válik azzá az enyészet mindenségbe vezető útján. Ebéd után a két nővér az asztalt leszedte. Etus mosogatott. Jolán és Attila az asztalhoz ültek és levelet írták. József Attila rövid és sajátos búcsúleveleket írt, olyanokat, amelyekben minden egyértelmű volt, de olyan megfogalmazásban, hogy amennyiben bármi véletlen megakadályozná a tervezett időpontban történő „távozásban”, maradjon mozgástere. Senkit nem vádolt, még önmagát sem. Az Ignotus Pálnak írott sorok később elkeveredtek, csupán annyi maradt meg belőlük, amennyit frissiben közölni jónak látott. Juditnak mindössze egyetlen sort írt. Flórának megköszönte a kosár almát, amit előző nap a gyerekeknek küldött, és felmentette minden esetleges önvád alól. Cserépfalvinak, a kiadójának eléggé egyértelműen a tudomására hozta, hogy amikor a levelet olvassa, ő már máshol lesz. Bak doktort is felmentette, bár nem volt mi alól.
Nyugodtan telt a délután, a koraeste, pedig tudta távozása pontos időpontját. A gyerekek fürdetése normális körülmények között este hét körül kezdődött. Ilyenkor Jolánnak is adódott teendője. József Attila felvette a felöltőjét, és tényként közölte, hogy sétálni indul. A két nővér nem marasztalta és nem volt ellenvetésük, amiből következik, hogy bizonyára este más alkalommal is járt egyet, szoktatva az érintetteket a benne kialakult tervhez.
Az udvar felöli szobát használták napközben, ott főztek, és ott aludt Jolán az öccsével. Az utcafront felöli szobát Etus használta a három gyerekkel. József Attila az udvarra nyíló ajtón át lépett ki a levegőre (azóta a mellette lévő ablakkal együtt megszüntették, kidobták azt az ajtót, amelynek a kilincsét utoljára érintette. Ilyenek vagyunk mi!) Rágyújtott, mielőtt elindult. Nem kellett sietnie, még nem hallotta a Kanizsa felöl közeledő teherszerelvény hangját. Csillagtalan, párás ég borult fölé.
Kényelmes, nyugodt léptekkel indult el az állomás felé. Nem gondolt semmire, ha valamire mégis, a feladat lebonyolításának részleteire. Távoli lomha zakatolás ért el hozzá. Lassított a léptein, hogy a „gyilkosával” egyszerre érkezzék a pályaudvarhoz. A sorompót már leengedték. Tudta, a vonat csupán két-három percet áll, amíg az ott felrakandó kevés árut a vagonba pakolják, az oda érkezettet leszedik. A sorompónál néhány gyerek állt. József Attila melléjük érkezve rákönyökölt a sorompórúdra, nézte a sötét vagonokat. Az állomás ívlámpái megvilágították a térséget.
Aztán éles füttyszó hallatszott és a szerelvény 19.35 perckor nehézkesen meglódult…
