Kedves FairyFeller!
A borsod-megyei rendőr-főkapitányság 1990-ben, a büntethetőség lejárta előtt néhány nappal, tessék-lássék módon meggyanúsított az akkor éppen a szegedi Csillagban ülő illetőt, aki 1970-ben 17 éves volt (Annánál 7 évvel fiatalabb, elhanyagolt segédmunkás, akinek valami betegség miatt kirohadtak a szájából a fogak, ez a gyerek is kijárt oda, arra a tóra, ahol a menők kajakoztak, és egyszer-kétszer messziről látta Annát. Hogy szerelmes volt bele, az enyhén szólva nagyon nagy túlzás, sok minden miatt, ami tényszerű és most nem akarok ragozni. Jól ismerem az illető életét). A fiú később egy furcsa, talán vagy messzemenőkig véletlen gyilkossági ügybe keveredett (nem akarom részletezni) és húsz év fegyházat kapott érte. Soha a rendőrség látóterébe nem került. A cellatársának állítólag azt mondta, hogy ő ölte meg Annát, mintegy hencegésből). A cellatárs beárulta, a miskolci nagyeszű rendőrök pedig lecsaptak rá. Az illető gond nélkül vállalta a poligráfos vizsgálatot, amely egyrészt húsz év után egy kalap szart ér(ezt a rendőrök pontosan tudták!!!), másrészt nyugodtan tehette, hiszen nem volt semmi köze Anna megöléséhez. Oka sem volt rá (ha szerelmes lett volna bele, akkor sem tehette volna, hiszen Anna egy vadidegen, általa egyáltalán nem ismert embernek nem hajolt volna ki hajnali fél héromkor az ablakon, hanem becsukta volna azt és aludt volna tovább). De tegyük fel, hogy ez az ember volt a tettes. Ő a Deszka temető mögött lakott. A tett után nyilván a garázssor felé szaladt volna és át a temetőn eltűnt volna, öt perc után hazaérve (gyilkosok nem félnek a temetőben, nagy késsel a kezükben!!!). Bizony, ilyen apróságokon múlnak olykor a dolgok. Nem szaladt volna ki a főútra, hogy több ember is alaposan szemügyre vehesse.
A magasság. A nővérszállás körül sompolygót mindenki távolról látta. Egy ember magasságát jelentősen meghatározza, hogy milyen kabátot visel. (Távolról és éjszakai félhomályban vagy sötétben különben is nagyon nehéz valaki magasságát jól megítélni). Az illető azt a bizonyos pongyolát viselte, amit a nővérszállással szembeni épület mögött talált (ez százszázalékos tény), az pedig elég rövid volt ahhoz, hogy a viselője alakját eltorzítsa.
A meggyanőúsított ember most Boliviában ül kábítószer csempészés miatt. Ellene a vizsgálat gyorsan befejeződött, komédiába fulladt.
A rendőrség sokáig kukkolók és egy olyan valaki után nyomozott, akivel Anna egyszer táncolt a közeli szórakozóhelyen, de csak tíz percig. Egy héttel a gyilkosság előtt. Az illető azt sem tudta, hogy hol lakik Anna. A gyilkossághoz nagyon sok információra volt szükség (szobaszám, a váltótárs beosztása stb., stb. - ezekkel például az akkor 17 éves, később, húsz év múltán meggyanúsított fiú sem rendelkezett). Vagyis vannak olyan apróságok, amelyek eleve kizárják, hogy valaki tettesként szóba jöhet-e. Ismét mondom: Anna egy idegen hangra nem reagált volna, nem hajol ki az abalkon, hanem becsapja azt és alszik toivább, hiszen ötkor kellett kelnie.
A rendőrség nem egyszerűáen ostoba volt, hanem nagyon sok ok miatt nem nyomozott az igazi tettes után. Sőt, amikor később a megyei kapitányságon dolgozó rendőrtisztek közül több is magánnyomozást végzett( a tettes leleplezése érdeében, ami jelentős nyomozói trófea lett volna) és nagyon fontos eredményre jutott, a bűnügyi osztály vezetője leállította őket, már csak azért is, mert éppen az volt a főnök, aki 1970-ben a nyomozás megbízott vezetőjeként elcseszte az egész ügyet.(Az illető nyomozók hat éven keresztül, a gyilkosság minden évfordulóján elküldték a gyilkosnak Anna fényképét és a sírját ábrázoló fotót, hogy hátha megtörik. Nem tört meg, amiből valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy elvetemült lélek).
Akkor ilyen brutális tettért az illetőt felakasztották volna. Pontosan tudjuk.
Minden egyebet megírtam a könyvben, mégpedig a rendőrségi jegyzőkyönvek alapján és birtokában. A jegyzőkönyvek nekem jelenleg is megvannak, a rendőrség a maga példányait megsemmisítette. Csak én tudok bármit is bizonyítani. A bíróság, szokásos módon, mégis engem ítélt el, mert a magyar bíróság gyakorlatában mindig az ártatlanok kapják a vastagjátt, a tettesek általában megússzák vagy enyhe ítéletet kapnak. Ez a véleményem. Jelen esetben is az, aki megölte Annát, él mint Marci Hevesen (egész pontosan: Heves megyében!!!), és én a nyugdíjam harmadával támogatom biztonságos életvitelét.
Mégpedig életem végéig, még abban az esetben is, ha száz évig élnék.
Ennyit a magyar igazságszolgáltatásról.