FairyFeller kommentje:
Kedves hozzászólók!
Önöknek valamennyiüknek igaza lehet. Minden jel arra mutat, a hatóság megteheti azt, hogy "félvállról vegyen" minket, hiszen néhányan, igen kevesen maradtunk olyanok, akiket érdekelne az ügy, annak fejleményei, következményei. Mi néhányan biztosan azok közé tartozunk, akik nem szeretnénk, hogy a jövőben ilyen gaztett még csak véletlenül se fordulhasson el és ezt nem csak kifejeztük szóban, igyekeztünk tenni is Nóráért és ahogy Asperján úr fogalmazott a könyvében, Labancz Annával kapcsolatban: Annáért, az Annákért - úgy mi is Nóráért, a Nórákért.
Mert nyilvánvaló, hogy Nóra szimbólum. Azzá vált. Nóra szimbolizálja a világ összes "Nóráját". Sajnos megtörténtek azóta is hasonló szörnyűségek, határokon innen és túl, olyan esetek, amelyek közel nem nyertek a Horák Nóra-ügyhöz hasonló publicitást. Nem nyertek, mert nem nyerhettek.
Nem voltak olyan emberek, akik kiálltak volna mellettük, nem volt olyan polgármester, annyi együttérző ember, annyi igaz barát, nincs emlékkövük.
Az összes fájdalom Nórában összegződött, mert mikor rá gondolunk, az Emlékkő mellett állva, akkor mindenkire gondolunk, a köztünk élő gonosz minden ártatlan áldozatára.
Sajnos olybá tűnik, hogy ez a "világfájdalom" egyre inkább közönyös beletörődéssé, hallgatássá silányul.
Szani írja: "...kihívtam a Fókusz munkatársát és a feldühödött buta és tudatlan tinisereg szabály szerint elüldözte az operatőrt.
Szerintük-gondolom legalább is- úgy kellett volna tenni, hogy sehol semmilyen média még csak említésre se méltassa, mert milyen jó az, ha ezzel az úgynevezett csenddel is az elkövetőt segítjük.Naná, hogy azóta nem szívesen jönnek ide, hiába is próbálkozom.Szerettek volna egy riport filmet is anno, a táncos társakkal, barátokkal de senki sem akart részt vállalni."
Azt hiszem valahol most jókat derülnek ezen a mérhetetlen ostobaságon, amelyet a szóban forgó "barátok" tanúsítottak. Szánakoznak élhetetlenségünkön, mennyire "fikarcnyik" vagyunk.
Mert sajnos ez az igazság, és ezt Nóra látja odafentről. Nóra barátai, ismerősei közül kevesen maradtak vele ebben a harcban, majdhogynem magára maradt.
Ő sem akarja, nem akarná, hogy a gonosztettek iránt közönyösség váljunk, Nóra méltó jelképe, mártírja, hőse ennek az ügynek. Mert Horák Nóra-ügye nem csupán egy szokványos ügy: ez mindannyiunk elemi érdeke. Elemi érdek, hogy mindig emlékezzünk rá. Akik ismerték életében, azok beszéljenek róla, akiket megrendített a halála, azok is beszéljenek róla.
Ismerje meg mindenki, úgy ahogy más mártírokat.
Csakhogy...erre egyre haloványabb a remény. Mert ostobák és fikarcnyik vagyunk, nem fogjuk fel, mi zajlik körülöttünk, tompa aggyal, homályos tudattal élünk, úgy általában, ebben az országban.
Horák Nóra nem akarná, hogy idővel egy "új Horák Nóráról" beszélhessenek az emberek, szörnyű fájdalommal magukban.
De ha ilyen hülyék maradunk, annak következményei leszenk, borítékolható következményei...
A gonosz jókat derül ezen a mérhetetlen sötétségen, a gonoszok jókat derülnek rajtunk, határokon innen és túl... a hatóság pedig fél vállról vesz minket: gondolván, az embereket már úgy sem érdekli az igazság, csak páran maradtunk, minket pedig le sem tojnak.
Kevesen maradtunk, de Nóra bennünk mindig élni fog, mi mindig tudni fogjuk, milyen fontos személy, szimbólum Ő a világ gaztetteinek hosszú sorában.
