Asperján György:
Húsz év múlva
(a nemzet emlékkönyvébe)
Halványan látunk el oda,
abba a bántón közeli,
s mégis távoli sehova
időbe, mely mással teli:
sorjáznak olyan nemzetek,
melyek becsülik magukat,
velük telt időt nemzenek,
s az őrzi hitük, arcukat.
Mi végleg fogyunk, mint remény,
mint álmodni szép üzenet,
gazdagszik velünk televény,
s eltűnnek vélt, valós sebek.
Nyolc millióan maradunk,
vész alkat, nyelv, vész a magyar;
nemzeti lét minket elunt –
értünk szót a semmi hadar.