Csurka István

A 2010-es tavaszi választások története és jelentősége

"Az úgynevezett rendszerváltás utáni hatodik választáson a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Ehhez több mint két és félmillió választópolgár felhatalmazására volt szüksége. Az egyéni választókörzetek közül 119-et már az első fordulóban megszerzett, a második fordulóban pedig a fennmaradt 57-ből ötvennégyet. Minden területi listájára a legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Az eredmény azt jelenti, hogy a Fidesz felmorzsolta a magát szociál-liberálisnak nevező baloldalt és a kétségbeesett MSZP-SZDSZ és a háttérhatalom által teremtett új pártokat, és ahogyan Orbán Viktor a győzelem estéjén pontosan megfogalmazta, új rendszert, „a nemzeti együttműködés rendszerét”, illetve ennek a lehetőségét teremtette meg. Ez óriási lépés ahhoz képest, amivel 1998-ban kormányra került, amikor „kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet” ígért. Mi, magyar radikálisok akkor azzal nem értettünk egyet, keveselltük, ennek érvényességét belátjuk. Örülünk a fejlődésnek. Beismerjük: lehet, hogy Orbán óvatosságának volt akkor igaza, ahhoz akkor nem volt elég nemzeti erő.
A hatalmas választási sikerhez a Fidesz-KDNP-t a nemzeti, keresztény polgári középosztály, elsősorban a népi Magyarország, a vidék-Magyarország segítette hozzá, a sokszor nélkülöző, sokat dolgozó, a lesüllyedés határán álló, hagyománytisztelő, de modern réteg, a mai nemzetfenntartó elem. Ellene pedig, mint ezt a három elvesztett körzet közül kettő, a két angyalföldi mutatta, a múlt rendszerből áthozott nómenklatúra burzsoázia és az általa befolyásolt emberek milliós tömege, a nemzetidegen lelkületű volt káderek és idős, egykori és mai haszonélvezők vannak. Ennek a rétegnek a hangadói és vezetői a nemzetközi nagytőkével összefonódott, a kulturális, a pénzügyi és a médiaéletet uralmuk alatt tartó zsidóság köréből kerülnek ki. Őket a nemzeti együttműködés rendszeréből kizárni nyilvánvalóan nem szándékozik, ártatlanokat büntetni nem akar, mivel azonban az új rendszert a nemzeti-polgári keresztény középosztály hozta létre, a helyosztás, a csere minden tekintetben elkerülhetetlen. Nem kell hozzá még külön kormányzati, politikai elhatározás sem: a volt ávós, Aczél-káder társaság hegemóniája megtörik. Óriási mamlaszság kell ahhoz a keresztény középosztály részéről, hogy ez ne következzék be.
Az 1990-es választás, mint áttörés, semmilyen tekintetben nem fogható ehhez a mostani áttöréshez. Akkor a győztes MDF elnöke és miniszterelnöke Antall József volt, részben e sorok írójának hibájából is. És a magyar középosztály majdnem fele a most megbukott, zsidó szempontú és volt marxisták által uralt SZDSZ befolyása alatt állott. Elhitte nekik, miként most a Jobbiknak, hogy ők az igazi rendszerváltók és egy kisebb része a Lehet Más a Politikának, hogy tényleg mást akarnak, mint új SZDSZ-t. 1990-ben a kormányalakítást paktum előzte meg. A tényleges hatalmat visszajátszották az SZDSZ, s mint később kiderült, az MSZP kezébe. Ezenfelül a kormányzáshoz és az országgyűlési többséghez az MDF-nek szüksége volt az akkor már Torgyán József félrevezető befolyása alatt álló Kisgazdapártra és a maihoz nem is hasonlítható KDNP- re. A rendszerváltás első kormánya tehát éppen, mint rendszerváltó volt megalakulásokkal, kényszerű lekötöttségekkel és árulásokkal, tehetetlenségre és bukásra ítélve. (Az, hogy csak most esett szét az MDF, hosszú évekkel az után, hogy szívós aknamunkával alapítóit és az alapítók köré gyűlt népet kirugdosták belőle, annak köszönhető, hogy mind Boross Pétert, mind pedig különösen Dávid Ibolyát az MSZP és a Tom Lantos-féle Zsidó Világszövetség (Tom Lantos ennek egyik vezetője volt) tartotta életben és használta fel a maga nemzetellenes céljaira. Az MDF első átalakítását, a „Csurka- ügyet” és a kirúgását még maga Antall vezényelte le, SZDSZ-es követelésre. A későbbi tisztogatásokhoz már a tagság kommunista és egyéb beépített elemekkel való feltöltésére volt szükség – egészen a néhány évvel későbbi gyalázatos Tisztelet Társaságával való szövetségig, Schmuck Andor főnöki irányításának elfogadásáig. Most ezzel szemben már az első fordulóban kiderült, hogy a Fidesz egyedül is kényelmes kormánytöbbségre képes, a másodikban pedig az, hogy rendszerváltó és alkotmányozó felhatalmazású.
De még más, húsz évre visszanyúló előzményei is vannak ennek a választási győzelemnek.
Az Antall-kormány ellen, mint középutas, mérsékelt és igen korlátozott hatalmú kormány ellen, mint nemzeti radikális elem, mint utcai erő a kormányban résztvevő Kisgazda párt is felkelt Torgyán doktor vezetésével. Megtartották a Harag Napja című randalírozásukat, – amely majd húsz év múlva, a Magyar Gárda előképe lett, aztán jött az SZDSZ által szervezett taxisblokád és a 94-es szánalmas választási bukás. Úgy látszott, hogy a rendszerváltást, mint olyat, sikerült zárójelbe tenni. A régi kommunisták Horn Gyula vezetésével alakítottak kormányt és 54 százalékos nyugodt többségük ellenére bevették a kormányba az SZDSZ-t, amely arányánál sokkal nagyobb mértékben vette át az irányítást. Megerősítette a hatalmát a pénzügyi életben, a gazdaságiban és elindította a nagyarányú privatizációt, amely mindent a megbízó nemzetközi nagytőke kezére játszott, de nagyon jól fizető pozíciókat adományozott az SZDSZ- es és MSZP-s „szakembereknek”. A magyar élet teljes tarra vágásához szükség volt minden nemzeti munka, minden önálló gazdálkodás leállítására. Mindent eladhatóvá – sőt ingyen odaadhatóvá – kellett zülleszteni a belső kereslet összezsugorításával. Nyomorral. Ez volt a Bokros-csomag, melyet sikerült a kezükben tartott sajtó segítségével válságkezelésnek eladni.

Ez is a mostani választási győzelem okai, előidézői közé tartozik, noha már sokan nem is emlékeznek rá. Mert a nemzetközi nagytőke mohósága és kapzsisága visszaütött. A háttérhatalom irányítói valószínűen észrevették, hogy túllőttek a célon, és miként Leninéknek a múlt század húszas éveiben, Oroszországban, be kellett iktatniuk egy kis szünetet, úgy itt is egy magyar NEP-korszakot bedobva, a nemzeti-polgári kormányt kellett közbe-
iktatniok. Nehogy a nép kiábránduljon a demokráciából. Lásson váltógazdaságot. Érezzen rendszerváltozást. Igen, a Fideszt, mint fiatal erőt, amely egyébként szívósan készült a kormányzásra és magába olvasztott sok volt MDF-es és kereszténydemokratát, alkalmasnak találták egy általuk meghatározott idejű, oldásjellegű kormányzásra. Valószínűleg a Fidesz liberális eredete, méreteiből és fiatalságából eredő káderhiánya és a benne összesereglett erők széthúzó volta bátorította fel a háttérhatalmat arra, hogy a Fideszre bízzon négy évet. A Fideszt, akkor, kiválasztották erre a szerepre és hozzásegítették egy olyan választási eredményhez, amely koalíciós kormányzást és egy tetszetős nemzeti polgári jellegű rendet tett ígéretessé. Természetesen a közben megerősödött Torgyán és pártja, valamint Dávid Ibolya is, mint Tom Lantos-fül a kormány tagja lett. Így ez a kormány is, akár akarta, akár nem, a háttérhatalom által ellenőrzött kormány volt. Megterhelve az EU-csatlakozás tárgyalásaival is. Ugyanúgy bukásra volt ítélve, mint az Antall-kormány. Az intézményekben és a hivatalokban, a szerkesztőségekben egyre több Moszad-tiszt, megfigyelő foglalt helyet.
Ráadásul Orbán Viktor több olyan kijelentést is tett kormányalakítás előtt és után, amely az Antall József kétértelmű tevékenységét és árulását felismerő tömegek számára fülsértő és elfogadhatatlan volt. Mégis, éppen ez a négyéves kormányzás a maga állandó Antall-kultuszával és liberális hajlongásaival és ugyanakkor a meghozott nemzeti intézkedéseivel, valamint a gazdaság megindításának lépéseivel a komolyan figyelő szemében fel kellett keltse a gyanút, hogy a fiatal miniszterelnök tudatosan cselekszik. Felmérte az erőviszonyokat. Volt valami Bethlen Gábor-i ebben a politizálásban. Megcsinálta a magyar igazolványt, bevitte a Szent Koronát az Országházba, és lehetőséget adott magyar vállalkozóknak a talpon maradásra, a cégalapításra, a Széchenyi-terv használatára és a fiataloknak lakásprogramot hozott létre. Közben aláírta a tőke szabad áramlásának fejezetét az EU-val. Aztán 2002-ben mégis elvesztette a bizalmat. Nyerésre állt és vesztett. Politikai tehetsége ekkor nyilvánult meg a legteljesebb mértékben. Tudnia kellett, hogy csaltak, de látnia kellett, hogy tehetetlen ezzel a csalással szemben, mert a csalás nemzetközi. Azoktól származik, akik felemelték. Még utcára szólított egy soha nem látott méretű nemzeti elkötelezettségű tömeget – mai választóit és aprómunkásait –, megmutatta az ellenfélnek mekkora ereje van, mekkora volna, de beletörődött, hogy a csalók vegyék kezükbe a hatalmat.
Ezt mindenki hibájának rótta fel, mi magunk is, akik szintén a csalás áldozatai voltunk. De hát ma már látjuk, micsoda erők működtek közre ebben a csalásban, s azt is, mi esélye lett volna egy forradalomnak a Nyugat közönye és ellenséges magatartása és a zsidó Amerika SZDSZ pártisága mellett. A magyar élet legkeservesebb hónapjai, évei jöttek. A rablás gépezete megindult, mint a testvéri tankok. Medgyessy, majd Gyurcsány. Micsoda nevek! Ismét két SZDSZ-es. Az egyik milliárdos bankár, a másik a milliárdos bankárasszony, Apró Piroska veje. (Az Apró-Klein család elkötelezettségét ezeken a hasábokon sokszor megírtuk.) A Kossuth téri tüntetés után semmi nem történt. Medgyessy rövid időt kapott, jött a zseninek kikiáltott Gyurcsány, akinek egyetlen feladata lett: addig húzni, amíg lehet. Eméssze fel az idő Orbánt, aki hogyan, hogyan nem, egyedüli kormányfő várományos maradt, mert az ostoba hatalom nem gondoskodott jobboldali riválisról, még egy Antallról, egy kiválasztottról. Meg hát a rohanó idő is alaposan megrostálta a választékot.

Minden mozzanatra itt most nem térhetünk ki. A magyar gazdaság a roppant adósságteher és adósságszolgálat, valamint a mohó tolvajlás és végkielégítésesdi következtében leállt, és jött a Magyarország által semmilyen irányba nem befolyásolható világválság. Ekkor arra az ismét zseniális felismerésre volt szükség, hogy nem szükséges, sőt ártalmas, harsány kampánnyal minduntalan ütni-vágni a tolvaj és alkalmatlan kormányt, elég némileg elősegíteni a lelepleződéseket, és csendesen számolni a már előzetesbe került elvtársakat és elvtársnőket. Ha ebben a helyzetben túlságosan harsány lett volna a Fidesz, amit szinte követeltek is tőle az ellenségei – Jobbik –, akkor nem éri el ezt a mai eredményt.
A világválság természetét és következményeit azonban fel kellett ismerni. Mert ez jelentette azt, hogy ütött az óra, hogy itt az idő. Nem lehetünk álszerények: utolsó két évben e hasábokon szinte másról sem volt szó, mint arról, hogy a világliberalizmus, a piacgazdaság rabló formája megbukott. Nekünk cselekvésre kevés lehetőségünk volt, de gondolataink széthullámoztak.
A hosszú és nyomasztó évek alatt csak üggyel-bajjal együtt tartott had, a polgári körök és a lelkes aktivisták rajai meghallották a hívó jelet és a jól szervezett gépezet a választásokban meglátta az alkalmat és elsöprő működésbe kezdett.
Az MSZP vezetése látta, hogy a vereséget semmiképpen nem tudja elkerülni, és a kétharmados Fidesz többséget is alig. Ezért két romboló naszádot bocsátottak vízre, részben Európán kívüli, részben izraeli-amerikai segítséggel. De már kapkodva. Az első a Jobbik volt, amely a Torgyán-féle utcai álradikalizmus hangzavarával jobbról, azaz nemzeti hitelességét megkérdőjelezve akarta elhitelteleníteni Orbánt és a Fideszt. Éppen úgy üres hangoskodással toborzott híveket magának, mint Torgyán. Személyeket csábított át a MIÉP-től, és eszméket, jelszavakat vett át gátlástalanul, de fogalma sem volt a MIÉP eredendő harmadik utasságáról, keresztény és magyar mivoltáról, erős nemzeti elkötelezettségéről. Tündöklése, Balóné Morvai Krisztinával maga volt a radikális képtelenség. Ha a Jobbik és az MSZP fejenként elér húsz százalékot, akkor nincs kétharmadja a Fidesznek, és nem tud gyökeres változásokat elérni, s négy év alatt a sajtó segítségével különösebb nemzetközi támogatás nélkül is le lehet járatni. Ez volt a terv.
A Jobbik feltöltése, mint ahogy ezt itt már megírtuk, a sikerességének állandó sajtóbeli hangoztatásával és demokráciára veszélyességének ugyancsak állandó felmutatásával történt. Az MSZP és az SZDSZ abból indult ki, hogy a demokrácia a nélkülöző tömegek szemében már nem érték, hiszen csak elvesz tőlük és hagyja kirabolni őket. A sikeresség pedig, maga a lassú, de biztos tudatmódosítás. Majdnem jól számoltak, csak egyet hagytak figyelmen kívül. A valódi nemzeti radikalizmust. A valóban nép-nemzeti, ízig-vérig magyar és keresztény radikalizmust, amely pártként ugyan már nem is létezett, de a szava még hiteles volt olyan tömegek számára is, amelyek nem rá szavaztak. Mi a választáson jóformán csak jelképesen vettünk részt, de oroszlánrészt vállaltunk a Jobbik leleplezéséből. Voltak bőséges tapasztalataink.
A Jobbik egyetlenegy egyéni mandátumot nem tudott szerezni, Budapesten csúfos vereséget szenvedett és a választások végső eredményhirdetésének estéjén elindult a szétesés útján. Balczó Zoltán, a MIÉP-ből posványos jellem-körülmények között elszármazott alelnök kijelentette, hogy ő nem gárdista és civilben megy az alakuló ülésre, mígnem elnöke, Vona, olyan lajbit húz magára, amilyen van otthon. Ez bizony nem barátságos szöveg. Balóné Morvai Krisztinát pedig alig kókadozva lehetett látni a bukással felérő győzelmük estéjén, mivel ő csak a sikerben volt részes. Senki nem törődik tehát azzal, hogy vezetőik magatartásához mit szólnak a jobbikos tömegek, amelyek eddig oly lelkesek voltak. A Fidesz kétharmados győzelmét nem sikerült megakadályozniuk, továbbiakban nincs rájuk szükség. Még utcai zavargásokban való közreműködésük is felesleges, mert egyelőre utcai zavargások kirobbantásra sincs erő. Legfeljebb börtönlázadásokra kerülhet sor az off shoros elvtársak részéről, ha megtörténik az átadás-átvétel és a szekrényekből kidőlnek a csontvázak.
A Jobbik története kreatúra-történet. A sorsa is az lesz, mint a felismert kreatúráké. Amikor a becsapott, jószándékú tömeg, látva a parlamenti frakció tehetetlenségét, munkaképtelenségét és jólétét, felismeri a maga becsapottságát, szörnyű bosszúval ront rá Vonára, Balczóra és a többire. Több zsebkendőt kell maguknál hordaniuk, annyiszor fogják leköpni őket.
A választások másik rejtélyes alakzata az LMP. A bekerülése és a bekerülés aránya maga a rejtély. Volt 90 jelöltje és ezzel állított országos listát. Ismertsége meg sem közelítette a Jobbikét. A Budapesten kapott szavazatait még csak el lehet hinni valahogy. A liberális zsidóság zöme itt él, s nem szavazhat másra, mint valami „lehetmásra”. A vidéki szavazatok mennyisége akkor is érthetetlen. Szemet szúró ezen felül, ahogyan az SZDSZ egy pillanat alatt eltűnt, ahogy a kemény mag odadobta a Retkes-féle pártot Dávid Ibolyának és maga pedig nyom nélkül elpárolgott. Ez több mint sok. Ez átstartolás. Észrevétlenül ártatlanul, bűntelenül, fiatalos lendülettel, létrejött az SZDSZ utódpártja. Egyelőre szerényen és önállóságát hangoztatva. Most még nem árt senkinek. Konstruktív ellenzéknek készül. Szép. Nem kell bántani, az méltánytalanág volna, de nagyon oda kell figyelni rá. A választások éjszakáján az amerikai nagykövet ezt a kis frissen bekerült pártot tüntette ki látogatásával. Mintha tudta volna, hogy bekerül. Talán a pilóták jelentették? Schiffer úr is amerikai ízű kijelentést tett, igen árulkodó módon, amikor azt mondta: „megcsináltuk”. Meg-e? És kik, és hogyan?
Zavaró mellékíz tehát ehhez a választáshoz összegyűlik a szájunkban, annak ellenére, hogy a végeredményt nem tudta befolyásolni ez az LMP bekerülés sem. Továbbra is van ugyanis a magyar választásokban egy ismeretlen tényező, amely emel és süllyeszt. Ennek a működéséről egyelőre senkinek sincs fogalma. Azt tudjuk, hogy a Jobbikot a média emelte tényezővé és az LMP-t is pátyolgatta, a Fidesz azonban sem nemzetközi, sem hazai médiatámogatást nem kapott, és a hozzá közelinek mondott orgánumokban is sok teret kapott a Jobbik. Megállapíthatjuk, hogy egyelőre az egész magyar tájékoztatás és kultúrairányítás erős liberális befolyás alatt áll, némely helyen szenved tőle. Ezen változtatni kell, mert ez nem felel meg a magyarság kétharmados döntésének. Igazságtalan és veszélyes. Tisztában kell lenni azzal, hogy az SZDSZ és az MSZP és az egész liberális háttérhatalom voltaképpen a média túlsúlyának a megőrzése miatt akarta megakadályozni a kétharmados Fidesz-győzelmet. Pontosan tudta, hogy adótörvényeket kétharmad nélkül is lehet módosítani és a gazdasági vérkeringést úgy-ahogy el lehet indítani egy sima kormánytöbbséggel is. Nekik a médiapozíciók, a kereskedelmi tévék, a valóságshow-k kellenek, az ATV és a Klubrádió. A rombolás lehetősége. A tudatrombolás és az elnemzetietlenítés.
Amikor tehát szerény kommentárt fűzünk a nemzetközi sajtóértekezleten előadottakhoz, helyeselve azokat és örömmel feltöltődve, szerényen felhívjuk a figyelmet a kulturális értékrend fontosságára. Új nemzeti együttműködésen alapuló és alapvetően keresztény szellemiségű kulturális értékrendre van szükség. Új emberek kellenek a régi posztokra. A rendcsinálás a médiumok sötét birodalmában is elkerülhetetlen, mert a kultúrában elkövetett bűnök, ha nem ütköznek is a törvényekbe, végzetesebbek, megnyomorítóbbak és igazságtalanabbak, mint a gazdasági bűncselekmények. Hosszú távon többet ártanak, mint a gazdasági tönkretétel és a privatizáció. A rossz, a ferdült, az élvhajhász kulturálatlanság előidézője a természetellenes életformáknak, a népességfogyásnak és a nemzetpusztulásnak, végeredményben a megszállás előkészítője. A kétharmados magyar keresztény többségnek saját Nemzeti Színházra van szüksége, saját közszolgálati televíziókra és elvárhatja, a külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi tévék ne terjesszenek magyarellenes nemzetközi szennykultúrát. Ha pedig mindenképpen a szennyterjesztésben találják meg feladatukat, akkor azt ne itt tegyék. Az ATV és a Klubrádió koncesszióját pedig, mint hazug, ferdült adókét felül kell vizsgálni.
Az irodalom, a történetírás, az újságírás egész szellemének megváltoztatása és természetesen az oktatás rendbetétele nem megy egyik napról a másikra, és nem előzheti meg a munka megindítását, az élet anyagi alapjainak a rendbetételét. Azoknak, akik az eredményt kiküzdötték, kenyeret kell adni, nagyobb darab kenyeret és munkalehetőséget, érvényesülési teret kell teremteni. Ez az első, de nem a fontosabb. A fontosabb a magyar kultúra. A kultúra, amelyben a magyar élet lüktet. Ha ez a kétharmados Fidesz, illetve ez a magyar nemzeti-polgári-keresztény kétharmadosság hosszú távra akar berendezkedni, akkor a magyar kultúrát kell megillető, azaz hegemón helyzetbe hoznia. Lehet más a magyar kultúra, mint magyar? Lehet, persze, de azt az állam ne tartsa el a magyar adófizetők pénzéből, csak tűrje el. A magyar kultúra támogatása ne legyen holokauszttagadás. Magyar valóság, magyar értékrend. Az óriási többség most erre szavazott."

"Az úgynevezett rendszerváltás utáni hatodik választáson a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Ehhez több mint két és félmillió választópolgár felhatalmazására volt szüksége. Az egyéni választókörzetek közül 119-et már az első fordulóban megszerzett, a második fordulóban pedig a fennmaradt 57-ből ötvennégyet. Minden területi listájára a legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Az eredmény azt jelenti, hogy a Fidesz felmorzsolta a magát szociál-liberálisnak nevező baloldalt és a kétségbeesett MSZP-SZDSZ és a háttérhatalom által teremtett új pártokat, és ahogyan Orbán Viktor a győzelem estéjén pontosan megfogalmazta, új rendszert, „a nemzeti együttműködés rendszerét”, illetve ennek a lehetőségét teremtette meg. Ez óriási lépés ahhoz képest, amivel 1998-ban kormányra került, amikor „kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet” ígért. Mi, magyar radikálisok akkor azzal nem értettünk egyet, keveselltük, ennek érvényességét belátjuk. Örülünk a fejlődésnek. Beismerjük: lehet, hogy Orbán óvatosságának volt akkor igaza, ahhoz akkor nem volt elég nemzeti erő.
A hatalmas választási sikerhez a Fidesz-KDNP-t a nemzeti, keresztény polgári középosztály, elsősorban a népi Magyarország, a vidék-Magyarország segítette hozzá, a sokszor nélkülöző, sokat dolgozó, a lesüllyedés határán álló, hagyománytisztelő, de modern réteg, a mai nemzetfenntartó elem. Ellene pedig, mint ezt a három elvesztett körzet közül kettő, a két angyalföldi mutatta, a múlt rendszerből áthozott nómenklatúra burzsoázia és az általa befolyásolt emberek milliós tömege, a nemzetidegen lelkületű volt káderek és idős, egykori és mai haszonélvezők vannak. Ennek a rétegnek a hangadói és vezetői a nemzetközi nagytőkével összefonódott, a kulturális, a pénzügyi és a médiaéletet uralmuk alatt tartó zsidóság köréből kerülnek ki. Őket a nemzeti együttműködés rendszeréből kizárni nyilvánvalóan nem szándékozik, ártatlanokat büntetni nem akar, mivel azonban az új rendszert a nemzeti-polgári keresztény középosztály hozta létre, a helyosztás, a csere minden tekintetben elkerülhetetlen. Nem kell hozzá még külön kormányzati, politikai elhatározás sem: a volt ávós, Aczél-káder társaság hegemóniája megtörik. Óriási mamlaszság kell ahhoz a keresztény középosztály részéről, hogy ez ne következzék be.
Az 1990-es választás, mint áttörés, semmilyen tekintetben nem fogható ehhez a mostani áttöréshez. Akkor a győztes MDF elnöke és miniszterelnöke Antall József volt, részben e sorok írójának hibájából is. És a magyar középosztály majdnem fele a most megbukott, zsidó szempontú és volt marxisták által uralt SZDSZ befolyása alatt állott. Elhitte nekik, miként most a Jobbiknak, hogy ők az igazi rendszerváltók és egy kisebb része a Lehet Más a Politikának, hogy tényleg mást akarnak, mint új SZDSZ-t. 1990-ben a kormányalakítást paktum előzte meg. A tényleges hatalmat visszajátszották az SZDSZ, s mint később kiderült, az MSZP kezébe. Ezenfelül a kormányzáshoz és az országgyűlési többséghez az MDF-nek szüksége volt az akkor már Torgyán József félrevezető befolyása alatt álló Kisgazdapártra és a maihoz nem is hasonlítható KDNP- re. A rendszerváltás első kormánya tehát éppen, mint rendszerváltó volt megalakulásokkal, kényszerű lekötöttségekkel és árulásokkal, tehetetlenségre és bukásra ítélve. (Az, hogy csak most esett szét az MDF, hosszú évekkel az után, hogy szívós aknamunkával alapítóit és az alapítók köré gyűlt népet kirugdosták belőle, annak köszönhető, hogy mind Boross Pétert, mind pedig különösen Dávid Ibolyát az MSZP és a Tom Lantos-féle Zsidó Világszövetség (Tom Lantos ennek egyik vezetője volt) tartotta életben és használta fel a maga nemzetellenes céljaira. Az MDF első átalakítását, a „Csurka- ügyet” és a kirúgását még maga Antall vezényelte le, SZDSZ-es követelésre. A későbbi tisztogatásokhoz már a tagság kommunista és egyéb beépített elemekkel való feltöltésére volt szükség – egészen a néhány évvel későbbi gyalázatos Tisztelet Társaságával való szövetségig, Schmuck Andor főnöki irányításának elfogadásáig. Most ezzel szemben már az első fordulóban kiderült, hogy a Fidesz egyedül is kényelmes kormánytöbbségre képes, a másodikban pedig az, hogy rendszerváltó és alkotmányozó felhatalmazású.
De még más, húsz évre visszanyúló előzményei is vannak ennek a választási győzelemnek.
Az Antall-kormány ellen, mint középutas, mérsékelt és igen korlátozott hatalmú kormány ellen, mint nemzeti radikális elem, mint utcai erő a kormányban résztvevő Kisgazda párt is felkelt Torgyán doktor vezetésével. Megtartották a Harag Napja című randalírozásukat, – amely majd húsz év múlva, a Magyar Gárda előképe lett, aztán jött az SZDSZ által szervezett taxisblokád és a 94-es szánalmas választási bukás. Úgy látszott, hogy a rendszerváltást, mint olyat, sikerült zárójelbe tenni. A régi kommunisták Horn Gyula vezetésével alakítottak kormányt és 54 százalékos nyugodt többségük ellenére bevették a kormányba az SZDSZ-t, amely arányánál sokkal nagyobb mértékben vette át az irányítást. Megerősítette a hatalmát a pénzügyi életben, a gazdaságiban és elindította a nagyarányú privatizációt, amely mindent a megbízó nemzetközi nagytőke kezére játszott, de nagyon jól fizető pozíciókat adományozott az SZDSZ- es és MSZP-s „szakembereknek”. A magyar élet teljes tarra vágásához szükség volt minden nemzeti munka, minden önálló gazdálkodás leállítására. Mindent eladhatóvá – sőt ingyen odaadhatóvá – kellett zülleszteni a belső kereslet összezsugorításával. Nyomorral. Ez volt a Bokros-csomag, melyet sikerült a kezükben tartott sajtó segítségével válságkezelésnek eladni.

Ez is a mostani választási győzelem okai, előidézői közé tartozik, noha már sokan nem is emlékeznek rá. Mert a nemzetközi nagytőke mohósága és kapzsisága visszaütött. A háttérhatalom irányítói valószínűen észrevették, hogy túllőttek a célon, és miként Leninéknek a múlt század húszas éveiben, Oroszországban, be kellett iktatniuk egy kis szünetet, úgy itt is egy magyar NEP-korszakot bedobva, a nemzeti-polgári kormányt kellett közbe-
iktatniok. Nehogy a nép kiábránduljon a demokráciából. Lásson váltógazdaságot. Érezzen rendszerváltozást. Igen, a Fideszt, mint fiatal erőt, amely egyébként szívósan készült a kormányzásra és magába olvasztott sok volt MDF-es és kereszténydemokratát, alkalmasnak találták egy általuk meghatározott idejű, oldásjellegű kormányzásra. Valószínűleg a Fidesz liberális eredete, méreteiből és fiatalságából eredő káderhiánya és a benne összesereglett erők széthúzó volta bátorította fel a háttérhatalmat arra, hogy a Fideszre bízzon négy évet. A Fideszt, akkor, kiválasztották erre a szerepre és hozzásegítették egy olyan választási eredményhez, amely koalíciós kormányzást és egy tetszetős nemzeti polgári jellegű rendet tett ígéretessé. Természetesen a közben megerősödött Torgyán és pártja, valamint Dávid Ibolya is, mint Tom Lantos-fül a kormány tagja lett. Így ez a kormány is, akár akarta, akár nem, a háttérhatalom által ellenőrzött kormány volt. Megterhelve az EU-csatlakozás tárgyalásaival is. Ugyanúgy bukásra volt ítélve, mint az Antall-kormány. Az intézményekben és a hivatalokban, a szerkesztőségekben egyre több Moszad-tiszt, megfigyelő foglalt helyet.
Ráadásul Orbán Viktor több olyan kijelentést is tett kormányalakítás előtt és után, amely az Antall József kétértelmű tevékenységét és árulását felismerő tömegek számára fülsértő és elfogadhatatlan volt. Mégis, éppen ez a négyéves kormányzás a maga állandó Antall-kultuszával és liberális hajlongásaival és ugyanakkor a meghozott nemzeti intézkedéseivel, valamint a gazdaság megindításának lépéseivel a komolyan figyelő szemében fel kellett keltse a gyanút, hogy a fiatal miniszterelnök tudatosan cselekszik. Felmérte az erőviszonyokat. Volt valami Bethlen Gábor-i ebben a politizálásban. Megcsinálta a magyar igazolványt, bevitte a Szent Koronát az Országházba, és lehetőséget adott magyar vállalkozóknak a talpon maradásra, a cégalapításra, a Széchenyi-terv használatára és a fiataloknak lakásprogramot hozott létre. Közben aláírta a tőke szabad áramlásának fejezetét az EU-val. Aztán 2002-ben mégis elvesztette a bizalmat. Nyerésre állt és vesztett. Politikai tehetsége ekkor nyilvánult meg a legteljesebb mértékben. Tudnia kellett, hogy csaltak, de látnia kellett, hogy tehetetlen ezzel a csalással szemben, mert a csalás nemzetközi. Azoktól származik, akik felemelték. Még utcára szólított egy soha nem látott méretű nemzeti elkötelezettségű tömeget – mai választóit és aprómunkásait –, megmutatta az ellenfélnek mekkora ereje van, mekkora volna, de beletörődött, hogy a csalók vegyék kezükbe a hatalmat.
Ezt mindenki hibájának rótta fel, mi magunk is, akik szintén a csalás áldozatai voltunk. De hát ma már látjuk, micsoda erők működtek közre ebben a csalásban, s azt is, mi esélye lett volna egy forradalomnak a Nyugat közönye és ellenséges magatartása és a zsidó Amerika SZDSZ pártisága mellett. A magyar élet legkeservesebb hónapjai, évei jöttek. A rablás gépezete megindult, mint a testvéri tankok. Medgyessy, majd Gyurcsány. Micsoda nevek! Ismét két SZDSZ-es. Az egyik milliárdos bankár, a másik a milliárdos bankárasszony, Apró Piroska veje. (Az Apró-Klein család elkötelezettségét ezeken a hasábokon sokszor megírtuk.) A Kossuth téri tüntetés után semmi nem történt. Medgyessy rövid időt kapott, jött a zseninek kikiáltott Gyurcsány, akinek egyetlen feladata lett: addig húzni, amíg lehet. Eméssze fel az idő Orbánt, aki hogyan, hogyan nem, egyedüli kormányfő várományos maradt, mert az ostoba hatalom nem gondoskodott jobboldali riválisról, még egy Antallról, egy kiválasztottról. Meg hát a rohanó idő is alaposan megrostálta a választékot.

Minden mozzanatra itt most nem térhetünk ki. A magyar gazdaság a roppant adósságteher és adósságszolgálat, valamint a mohó tolvajlás és végkielégítésesdi következtében leállt, és jött a Magyarország által semmilyen irányba nem befolyásolható világválság. Ekkor arra az ismét zseniális felismerésre volt szükség, hogy nem szükséges, sőt ártalmas, harsány kampánnyal minduntalan ütni-vágni a tolvaj és alkalmatlan kormányt, elég némileg elősegíteni a lelepleződéseket, és csendesen számolni a már előzetesbe került elvtársakat és elvtársnőket. Ha ebben a helyzetben túlságosan harsány lett volna a Fidesz, amit szinte követeltek is tőle az ellenségei – Jobbik –, akkor nem éri el ezt a mai eredményt.
A világválság természetét és következményeit azonban fel kellett ismerni. Mert ez jelentette azt, hogy ütött az óra, hogy itt az idő. Nem lehetünk álszerények: utolsó két évben e hasábokon szinte másról sem volt szó, mint arról, hogy a világliberalizmus, a piacgazdaság rabló formája megbukott. Nekünk cselekvésre kevés lehetőségünk volt, de gondolataink széthullámoztak.
A hosszú és nyomasztó évek alatt csak üggyel-bajjal együtt tartott had, a polgári körök és a lelkes aktivisták rajai meghallották a hívó jelet és a jól szervezett gépezet a választásokban meglátta az alkalmat és elsöprő működésbe kezdett.
Az MSZP vezetése látta, hogy a vereséget semmiképpen nem tudja elkerülni, és a kétharmados Fidesz többséget is alig. Ezért két romboló naszádot bocsátottak vízre, részben Európán kívüli, részben izraeli-amerikai segítséggel. De már kapkodva. Az első a Jobbik volt, amely a Torgyán-féle utcai álradikalizmus hangzavarával jobbról, azaz nemzeti hitelességét megkérdőjelezve akarta elhitelteleníteni Orbánt és a Fideszt. Éppen úgy üres hangoskodással toborzott híveket magának, mint Torgyán. Személyeket csábított át a MIÉP-től, és eszméket, jelszavakat vett át gátlástalanul, de fogalma sem volt a MIÉP eredendő harmadik utasságáról, keresztény és magyar mivoltáról, erős nemzeti elkötelezettségéről. Tündöklése, Balóné Morvai Krisztinával maga volt a radikális képtelenség. Ha a Jobbik és az MSZP fejenként elér húsz százalékot, akkor nincs kétharmadja a Fidesznek, és nem tud gyökeres változásokat elérni, s négy év alatt a sajtó segítségével különösebb nemzetközi támogatás nélkül is le lehet járatni. Ez volt a terv.
A Jobbik feltöltése, mint ahogy ezt itt már megírtuk, a sikerességének állandó sajtóbeli hangoztatásával és demokráciára veszélyességének ugyancsak állandó felmutatásával történt. Az MSZP és az SZDSZ abból indult ki, hogy a demokrácia a nélkülöző tömegek szemében már nem érték, hiszen csak elvesz tőlük és hagyja kirabolni őket. A sikeresség pedig, maga a lassú, de biztos tudatmódosítás. Majdnem jól számoltak, csak egyet hagytak figyelmen kívül. A valódi nemzeti radikalizmust. A valóban nép-nemzeti, ízig-vérig magyar és keresztény radikalizmust, amely pártként ugyan már nem is létezett, de a szava még hiteles volt olyan tömegek számára is, amelyek nem rá szavaztak. Mi a választáson jóformán csak jelképesen vettünk részt, de oroszlánrészt vállaltunk a Jobbik leleplezéséből. Voltak bőséges tapasztalataink.
A Jobbik egyetlenegy egyéni mandátumot nem tudott szerezni, Budapesten csúfos vereséget szenvedett és a választások végső eredményhirdetésének estéjén elindult a szétesés útján. Balczó Zoltán, a MIÉP-ből posványos jellem-körülmények között elszármazott alelnök kijelentette, hogy ő nem gárdista és civilben megy az alakuló ülésre, mígnem elnöke, Vona, olyan lajbit húz magára, amilyen van otthon. Ez bizony nem barátságos szöveg. Balóné Morvai Krisztinát pedig alig kókadozva lehetett látni a bukással felérő győzelmük estéjén, mivel ő csak a sikerben volt részes. Senki nem törődik tehát azzal, hogy vezetőik magatartásához mit szólnak a jobbikos tömegek, amelyek eddig oly lelkesek voltak. A Fidesz kétharmados győzelmét nem sikerült megakadályozniuk, továbbiakban nincs rájuk szükség. Még utcai zavargásokban való közreműködésük is felesleges, mert egyelőre utcai zavargások kirobbantásra sincs erő. Legfeljebb börtönlázadásokra kerülhet sor az off shoros elvtársak részéről, ha megtörténik az átadás-átvétel és a szekrényekből kidőlnek a csontvázak.
A Jobbik története kreatúra-történet. A sorsa is az lesz, mint a felismert kreatúráké. Amikor a becsapott, jószándékú tömeg, látva a parlamenti frakció tehetetlenségét, munkaképtelenségét és jólétét, felismeri a maga becsapottságát, szörnyű bosszúval ront rá Vonára, Balczóra és a többire. Több zsebkendőt kell maguknál hordaniuk, annyiszor fogják leköpni őket.
A választások másik rejtélyes alakzata az LMP. A bekerülése és a bekerülés aránya maga a rejtély. Volt 90 jelöltje és ezzel állított országos listát. Ismertsége meg sem közelítette a Jobbikét. A Budapesten kapott szavazatait még csak el lehet hinni valahogy. A liberális zsidóság zöme itt él, s nem szavazhat másra, mint valami „lehetmásra”. A vidéki szavazatok mennyisége akkor is érthetetlen. Szemet szúró ezen felül, ahogyan az SZDSZ egy pillanat alatt eltűnt, ahogy a kemény mag odadobta a Retkes-féle pártot Dávid Ibolyának és maga pedig nyom nélkül elpárolgott. Ez több mint sok. Ez átstartolás. Észrevétlenül ártatlanul, bűntelenül, fiatalos lendülettel, létrejött az SZDSZ utódpártja. Egyelőre szerényen és önállóságát hangoztatva. Most még nem árt senkinek. Konstruktív ellenzéknek készül. Szép. Nem kell bántani, az méltánytalanág volna, de nagyon oda kell figyelni rá. A választások éjszakáján az amerikai nagykövet ezt a kis frissen bekerült pártot tüntette ki látogatásával. Mintha tudta volna, hogy bekerül. Talán a pilóták jelentették? Schiffer úr is amerikai ízű kijelentést tett, igen árulkodó módon, amikor azt mondta: „megcsináltuk”. Meg-e? És kik, és hogyan?
Zavaró mellékíz tehát ehhez a választáshoz összegyűlik a szájunkban, annak ellenére, hogy a végeredményt nem tudta befolyásolni ez az LMP bekerülés sem. Továbbra is van ugyanis a magyar választásokban egy ismeretlen tényező, amely emel és süllyeszt. Ennek a működéséről egyelőre senkinek sincs fogalma. Azt tudjuk, hogy a Jobbikot a média emelte tényezővé és az LMP-t is pátyolgatta, a Fidesz azonban sem nemzetközi, sem hazai médiatámogatást nem kapott, és a hozzá közelinek mondott orgánumokban is sok teret kapott a Jobbik. Megállapíthatjuk, hogy egyelőre az egész magyar tájékoztatás és kultúrairányítás erős liberális befolyás alatt áll, némely helyen szenved tőle. Ezen változtatni kell, mert ez nem felel meg a magyarság kétharmados döntésének. Igazságtalan és veszélyes. Tisztában kell lenni azzal, hogy az SZDSZ és az MSZP és az egész liberális háttérhatalom voltaképpen a média túlsúlyának a megőrzése miatt akarta megakadályozni a kétharmados Fidesz-győzelmet. Pontosan tudta, hogy adótörvényeket kétharmad nélkül is lehet módosítani és a gazdasági vérkeringést úgy-ahogy el lehet indítani egy sima kormánytöbbséggel is. Nekik a médiapozíciók, a kereskedelmi tévék, a valóságshow-k kellenek, az ATV és a Klubrádió. A rombolás lehetősége. A tudatrombolás és az elnemzetietlenítés.
Amikor tehát szerény kommentárt fűzünk a nemzetközi sajtóértekezleten előadottakhoz, helyeselve azokat és örömmel feltöltődve, szerényen felhívjuk a figyelmet a kulturális értékrend fontosságára. Új nemzeti együttműködésen alapuló és alapvetően keresztény szellemiségű kulturális értékrendre van szükség. Új emberek kellenek a régi posztokra. A rendcsinálás a médiumok sötét birodalmában is elkerülhetetlen, mert a kultúrában elkövetett bűnök, ha nem ütköznek is a törvényekbe, végzetesebbek, megnyomorítóbbak és igazságtalanabbak, mint a gazdasági bűncselekmények. Hosszú távon többet ártanak, mint a gazdasági tönkretétel és a privatizáció. A rossz, a ferdült, az élvhajhász kulturálatlanság előidézője a természetellenes életformáknak, a népességfogyásnak és a nemzetpusztulásnak, végeredményben a megszállás előkészítője. A kétharmados magyar keresztény többségnek saját Nemzeti Színházra van szüksége, saját közszolgálati televíziókra és elvárhatja, a külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi tévék ne terjesszenek magyarellenes nemzetközi szennykultúrát. Ha pedig mindenképpen a szennyterjesztésben találják meg feladatukat, akkor azt ne itt tegyék. Az ATV és a Klubrádió koncesszióját pedig, mint hazug, ferdült adókét felül kell vizsgálni.
Az irodalom, a történetírás, az újságírás egész szellemének megváltoztatása és természetesen az oktatás rendbetétele nem megy egyik napról a másikra, és nem előzheti meg a munka megindítását, az élet anyagi alapjainak a rendbetételét. Azoknak, akik az eredményt kiküzdötték, kenyeret kell adni, nagyobb darab kenyeret és munkalehetőséget, érvényesülési teret kell teremteni. Ez az első, de nem a fontosabb. A fontosabb a magyar kultúra. A kultúra, amelyben a magyar élet lüktet. Ha ez a kétharmados Fidesz, illetve ez a magyar nemzeti-polgári-keresztény kétharmadosság hosszú távra akar berendezkedni, akkor a magyar kultúrát kell megillető, azaz hegemón helyzetbe hoznia. Lehet más a magyar kultúra, mint magyar? Lehet, persze, de azt az állam ne tartsa el a magyar adófizetők pénzéből, csak tűrje el. A magyar kultúra támogatása ne legyen holokauszttagadás. Magyar valóság, magyar értékrend. Az óriási többség most erre szavazott."

Csurka István

@rugach: Nem akartam nyíltan politizálni, de azért itt reagálnék Csurka István néhány gondolatára, a Rugach által idézettere.

Idézek: "Az MSZP vezetése látta, hogy a vereséget semmiképpen nem tudja elkerülni, és a kétharmados Fidesz többséget is alig. Ezért két romboló naszádot bocsátottak vízre, részben Európán kívüli, részben izraeli-amerikai segítséggel. De már kapkodva. Az első a Jobbik volt...Ha a Jobbik és az MSZP fejenként elér húsz százalékot, akkor nincs kétharmadja a Fidesznek, és nem tud gyökeres változásokat elérni, s négy év alatt a sajtó segítségével különösebb nemzetközi támogatás nélkül is le lehet járatni. Ez volt a terv...A választások másik rejtélyes alakzata az LMP. A bekerülése és a bekerülés aránya maga a rejtély. Volt 90 jelöltje és ezzel állított országos listát. Ismertsége meg sem közelítette a Jobbikét. A Budapesten kapott szavazatait még csak el lehet hinni valahogy. A liberális zsidóság zöme itt él, s nem szavazhat másra, mint valami „lehetmásra”. A vidéki szavazatok mennyisége akkor is érthetetlen. Szemet szúró ezen felül, ahogyan az SZDSZ egy pillanat alatt eltűnt...Ez átstartolás. Észrevétlenül ártatlanul, bűntelenül, fiatalos lendülettel, létrejött az SZDSZ utódpártja...Azt tudjuk, hogy a Jobbikot a média emelte tényezővé és az LMP-t is pátyolgatta, a Fidesz azonban sem nemzetközi, sem hazai médiatámogatást nem kapott, és a hozzá közelinek mondott orgánumokban is sok teret kapott a Jobbik. Megállapíthatjuk, hogy egyelőre az egész magyar tájékoztatás és kultúrairányítás erős liberális befolyás alatt áll, némely helyen szenved tőle."

Akkor következzen most a Fidesz "nemzetközi" támogatottságáról is némi útmutató:

[ fidesz.hu/index.php?Cikk=77423 ]

2007 - Izrael mai miniszterelnöke személyes részvételét tervezete a Fidesz legbelsőbb rendezvényén

...
"Benjamin Netanjahu útban az Egyesült Államokba...vesz részt a Fidesz kongresszusán. Ha az izraeli Likud párt volt miniszterelnöke nem érkezne meg, akkor videóüzenetben szól a jelenlévőkhöz - írja a Magyar Hírlap" (...)

***

Szintén a Fidesz honlapjáról: fidesz.hu/index.php?Cikk=34815

2005 - Erősödő Fidesz-Likud (Izrael kormánypártja, globális cionista mozgalom) kapcsolatok

...
"Orbán Viktor...kitért a Fidesz és az izraeli jobboldali párt, a Likud kapcsolatára is. Elmondta, hogy korábban a folyamatosságot nem tudták fenntartani a két párt kapcsolatában, de most jó esélyt lát arra, hogy magas szintű, állandó kapcsolatot építsenek ki.
"Azért is fogadtam nagy örömmel a külügyminiszter úr meghívását Izraelbe, mert ez esélyt teremt arra, hogy magas szintű látogatással ezeket a kapcsolatokat folyamatossá és állandóvá tegyük. Nagyon hasznos, és gyümölcsöző megbeszélésen vagyunk túl. Mindketten jó reményekkel nézünk a jövőbeli együttműködés irányába" - tette hozzá." (...)

***

2005 - a "megszokott" kapcsolat

...
"...Európában megszokott. Egy jobboldali párt és a Likud együttműködése ugyanis Európában rutin. S hogy még világosabb legyek, tárgyalásaim tapasztalatai alapján állíthatom azt is, hogy Izraelben nem egy kis magyarországi politikai párt szemüvegén keresztül ítélik meg a Fideszt. Fontos, hogy a magyarországi polgári oldal se egy kis politikai párton keresztül szemlélje a zsidóságot, mert ez tévútra visz - nyilatkozta Németh Zsolt." (...)

[ fidesz.hu/index.php?Cikk=39362 ]

***

2005 - a Fidesz-Likud kapcsolatok mára beteljesedhettek (lévén mindkettő kormánypárt)

...
"Vendéglátójával, Szilvan Salom izraeli külügyminiszterrel tárgyalt hétfőn a hivatalos látogatáson Izraelben tartózkodó Orbán Viktor...A Fidesz elnöke és kísérete hétfőn felkereste a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt emlékmúzeumot, s koszorút helyezett el az áldozatok emléksátrában...az izraeli kormányban miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betöltő Szilvan Salommal folytatott megbeszélésén európai kérdéseket érintettek, valamint a francia és holland népszavazás utáni Európa fejlődési irányát, az antiszemitizmus kérdéskörét Európában és Közép-Európában...Érintették általában az izraeli-magyar kapcsolatok jövőjét is, gazdasági kérdéseket, a további beruházásokat...Mint a Fidesz elnöke megjegyezte, ennek az útnak a Szilvan Salom külügyminiszter való személyes találkozón túl az az igazi célja, hogy megerősítsék a Fidesz és a Likud kapcsolatait. A Likud a politikai palettán a Fideszhez legközelebb eső szervezet. "A Likud egy nemzeti párt, kormányzópárt és nemzeti párt Izraelben. Mi is nemzeti párt vagyunk Magyarországon, az elveink is közel vannak egymáshoz, szeretnénk, hogyha a jövőben az együttműködésünk az még szorosabb lenne, mint a múltban volt. Ennek a jövőre nézve lehet jelentősége" - mondta a Fidesz elnöke." (...)

[ fidesz.hu/index.php?Cikk=39859 ]

***

2005 - Orbán Viktor az izraeli tárgyalás hasznosságáról

...
"A vendéglátók kifejezték abbéli örömüket, hogy szépen fejlődnek az izraeli-magyar kapcsolatok, az izraeli üzleti, társadalmi és gazdasági élet szereplői kedvezően ítélik meg a magyarországi állapotokat, közhangulatot, a fogadókészséget és az ország nyitottságát." (...)

[ fidesz.hu/index.php?Cikk=39917 ]

Ezek alapján már könnyen lehet, hogy éppen a Fidesz rendelkezik a legnagyobb "nemzetközi támogatottsággal". Szerintem.

A megmaradás első lépése

A hétfőn bejelentett akcióterv mindegyik lépését helyeseljük, a családi adózás irányába tett első lehetséges lépést, a gyermekek után járó növekvő adókedvezményeket azonban kivételesen szeretjük. Már 1994-es első programunk a főállású anyaság gondolatát tartalmazta – sok támadást kaptunk miatta. Megvalósítani nem volt erőnk. Most Orbán a megvalósítás feltételeit, a kétharmados többséget hozta létre előbb, és ezután kezd a megmaradás rendszerének kiépítéséhez. Ennek ez most az első lépése.

Várjuk a már bejelentett következőt, a fiatal, gyermeket, vagy gyermekeket ígérő párok földhöz-juttatásának, létfeltételei megteremtésének második, nemzetpolitikai lépését.

Mit jelent ez a még szerény, de szinte erőn felüli adótörvény? Azt, hogy végre van perspektíva. Mert eddig nem volt. Elállták a kilátást, elfalazták, elprivatizálták. A magyarság nem látott jövőt maga előtt. Most láthat. Ha az első évben megkapta a gyermeknevelés költségeit, bizonyos lehet benne, hogy utána is megkapja. És, ha egy kormány így, gyermekekkel, kacagásukkal és okosodásukkal betonozza be magát a jövőbe, ám tegye. Jól teszi. Az ilyen rendszert nem hagyja veszni az a nép, amely boldogulását látja benne.

Nagy váltás ez, testvéreim!

Csurka István

@FairyFeller: A hétfőn bejelentett akcióterv mindegyik lépését helyeseljük, a családi adózás irányába tett első lehetséges lépést, a gyermekek után járó növekvő adókedvezményeket azonban kivételesen szeretjük. Már 1994-es első programunk a főállású anyaság gondolatát tartalmazta – sok támadást kaptunk miatta. Megvalósítani nem volt erőnk. Most Orbán a megvalósítás feltételeit, a kétharmados többséget hozta létre előbb, és ezután kezd a megmaradás rendszerének kiépítéséhez. Ennek ez most az első lépése.

Várjuk a már bejelentett következőt, a fiatal, gyermeket, vagy gyermekeket ígérő párok földhöz-juttatásának, létfeltételei megteremtésének második, nemzetpolitikai lépését.

Mit jelent ez a még szerény, de szinte erőn felüli adótörvény? Azt, hogy végre van perspektíva. Mert eddig nem volt. Elállták a kilátást, elfalazták, elprivatizálták. A magyarság nem látott jövőt maga előtt. Most láthat. Ha az első évben megkapta a gyermeknevelés költségeit, bizonyos lehet benne, hogy utána is megkapja. És, ha egy kormány így, gyermekekkel, kacagásukkal és okosodásukkal betonozza be magát a jövőbe, ám tegye. Jól teszi. Az ilyen rendszert nem hagyja veszni az a nép, amely boldogulását látja benne.

Nagy váltás ez, testvéreim!

Csurka István

@rugach: Úgy legyen! :)

A hírlapi toalett-kacsa

A hitgyülekezetéből ismert, a pénzbehajtók finomságával megáldott Németh Sándor lapjában, a Hetekben sajátos írás jelent meg. A prédikációk közben akár suk-sükig is eljutó szektavezető a jugoszláv szocialista köztársaság maribori cellájától, Izraelen keresztül egészen a legnagyobb kisegyház (inkább szekta) vezetéséig jutott. Némethet 1969-ben illegális határátlépésen kapták az osztrák-jugoszláv határon. Az akkori viszonyoknak megfelelően ez minimálisan útlevélbevonást és a Nyugatra jutás lehetőségének végleges, legalábbis a rendszerváltásig tartó elvesztését jelentette. Nem úgy Némethnél, aki ki tudja hogyan, (szerinte, mert Isten szereti) megúszta a büntetést és a jugoszláv hatóságok minden további nélkül hazaengedték, sőt még csak nem is értesítették a magyar hatóságokat. Erre a történetre azért ne vegyünk mérget, mindenesetre a Németh házaspárt 1980-ban már az Egyesült Államokban találjuk, ahol prédikátorrá avatja őket Derek Prince. A titkosszolgálatokat és szocialista államrendőrség működését jól ismerők már többször felvetették Németh életrajzának meseszerűségét.

A választások előtt a Hetek című újságjában egy egészen megdöbbentő cikk jelent meg. Németh újságja forrásként a Necenzurirano című horvát internetes hírportált jelöli meg. Nézzük a cikk főbb állításait.. Eszerint

„Bolívia, Kolumbia után a világ második legnagyobb kokaintermelő országa. A bolíviai kokainkereskedelem hagyományosan két irányban, a „brazil” és a „paraguayi” útvonalon keresztül zajlik. Az utóbbit egy második világháborús horvát usztasa tábornok, Vjekoslav „Maks” Luburic építette ki az ötvenes években. A hálózat központja a bolíviai Cochabamba nevű városban élő horvát közösség volt, ahonnan Paraguayon keresztül Argentínába, majd onnan Kanadába kerültek a szállítmányok, ahol az ott működő „Norvalska” nevű csoport vette át a küldeményeket. Ők részben – amerikai fajgyűlölő szervezetek segítségével – az Egyesült Államokba, részben a balkáni kábítószer-maffián keresztül Európába juttatták tovább a drogszállítmányokat. A kilencvenes években a balkáni háború során a hálózatot fegyverszállításra is felhasználták. A neonáci Norvalska csoport egy része Horvátországban telepedett le. A hálózat ekkor már nemcsak Latin-Amerikából érkezett drogokkal, hanem a Közel-Keletről, elsősorban Afganisztánból származó ópiummal is kereskedett, amelyet – többek között magyarországi útvonalon keresztül – Nyugat-Európába továbbított. A keleti szál bekapcsolódásával a hálózat egyre inkább radikális muzulmán befolyás alá került. A kábítószercsempészek közé a horvát lap állítása szerint ekkor kezdtek beépülni az al-Kaida terrorszervezet emberei.

A rendszer

A radikális iszlám balkáni terjeszkedése már a nyolcvanas évek végén megkezdődött. Egy szudáni férfi, Dr. Fatih el Hasszanein diplomáciai útlevéllel Bécsbe érkezett, ahol 1987-ben létrehozott egy alapítványt, amely fedőszervezetként szolgált a radikális terjeszkedés támogatására. A kommunizmus bukása után a Harmadik Világ Segélyalapítvány (TWRA) érdeklődése elsősorban a Balkán és a kelet-európai országok felé fordult. El Hasszanein az iszlám világuralomért harcoló Muzulmán Testvériség nevű radikális szervezet tagja volt, onnan lépett át – a szervezet több más vezetőjéhez hasonlóan – az Oszama bin Laden vezette al-Kaida terrorcsoportba. A Hágai Nemzetközi Bíróság a balkáni háborús bűnösök elleni per során kivizsgáltatta a TWRA tevékenységét. A nyomozás megállapította, hogy a TWRA a balkáni háború idején több százmillió dollár értékben finanszírozott fegyverszállítmányokat a szerbek ellen harcoló bosnyák muzulmánok számára, és több ezer Afganisztánból, valamint más közel-keleti országból toborzott dzsihádista önkéntest juttatott be Boszniába. A Washington Post című amerikai lapban a TWRA-ról megjelent elemzés szerint el Hasszanein Bécsben Alija Izetbegovics bosnyák elnök megbízásából is tevékenykedett, akivel már a hetvenes évek óta baráti kapcsolatokat ápolt. A bécsi székhelyű alapítvány 1995-ig működött, amikor az osztrák hatóságok betiltották a tevékenységét. Hét év alatt több mint 400 millió dollár érkezett a számláira. A hatalmas összeg radikális iszlám támogatóktól és kormányzati forrásokból származott. Az osztrák hatóságok megállapították, hogy a finanszírozók között voltak állami támogatók is, Irán, Szaúd-Arábia, Törökország és Malajzia. Emellett azonban az alapítványt az al-Kaidához köthető személyek is támogatták, és egyes jelentések szerint a TWRA része volt az Oszama bin Laden irányítása alatt álló „Aranylánc” elnevezésű európai muszlim radikális pénzügyi hálózatnak. Irán a balkáni muzulmánok felfegyverzésével az amerikai rendezési tervet akarta megakadályozni, míg az al-Kaida a zavaros háborús körülményeket kihasználva „alvó” terrorsejteket igyekezett telepíteni több európai országban. A TWRA kapcsolatban állt az első New York-i bombamerénylet kitervelőjével, Omar Abdul Rahman sejkkel is, aki 1993-ban megszervezte a Világkereskedelmi Központ elleni robbantást. Az amerikai és európai titkosszolgálatok 1995- ben lecsaptak Fatih el Hasszanein alapítványára, akinek azonban – állítólag osztrák kormányköröktől kapott figyelmeztetésnek köszönhetően – sikerült mintegy 300 millió dollárt kimenteni Ausztriából. Hasszanein a pénzzel együtt Szudánban keresett menedéket. Itt találkozott Oszama bin Ladennel, aki a horvát lap szerint megbízta őt azzal, hogy szervezze meg az al-Kaida délkelet-európai hálózatát. A bosnyák kormány védelmet biztosított Haszszanein számára, így visszatérhetett a Balkánra. A balkáni háború befejeződésével nekilátott, hogy új bázist és útvonalat hozzon létre Nyugat-Európa felé. Az európai uniós csatlakozás előtt álló Magyarország ideális terepnek tűnt ehhez. Haszszanein előrelátó volt, már a kilencvenes évek közepén létrehozott Budapesten egy bázist. A Jótékonysági Békealapítványt a HVG értesülései szerint 1996 tavaszán jegyezték be a Fővárosi Bíróságon, tízezer dolláros tőkével. A három alapító közül az egyik a boszniai diplomata-útlevéllel rendelkező Hasszanein volt. A terrormegbízottnak azonban szüksége volt arra is, hogy kiépítsen egy olyan politikai-ideológiai bázist, amely alapot teremthet a radikális iszlám terjeszkedéshez, és egyben fedezéket biztosíthat az al-Kaida tevékenysége számára….

Fatih el Hasszanein Horvátországban találta meg a megfelelő embert, akire rábízhatta a terv végrehajtását. Jelöltje, Eduardo Rózsa-Flores ideálisnak bizonyult. Flores megszervezte a radikális iszlám védelmét és népszerűsítését felvállaló politikai mozgalmat, az alvilággal együttműködő félkatonai ágazatot, és a hivatalos állami elismerést szerzett magyarországi iszlám egyházban is szerepet vállalt.

A félkatonai mozgalom

A lap szerinti kulcsszereplő, a magyar apától és a spanyol anyától származó Eduardo Rózsa-Flores volt. A Necenzurirano című internetes lap által említett félkatonai ágazat is beazonosítható: Toroczkai László, a magyarországi szélsőjobb egyik emblematikus figurája, a terrorcselekmények elkövetésének gyanúja miatt letartóztatott Budaházy György és a Jobbik-elnök, Vona Gábor jó barátja, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági mozgalom tiszteletbeli elnöke néhány héttel ezelőtt a Jobbik választási rendezvényén beszélt saját és mozgalma múltjáról, megerősödéséről: A lapunk birtokába jutott hangfelvétel szerint Toroczkai 1999-ben gerillacsoportot szervezett a délvidékre. „Akkor háború volt délvidéken, a NATO bombázta, és Arkan kapitány, a szerb szabadcsapatok egyik rettegett vezetője tett egy kijelentést Belgrádban, miszerint – mivel Magyarország kellett a NATO légicsapásokhoz – bosszúból le fogják rohanni a délvidéki magyarlakta falvakat, és az ottani magyar lakosság fogja túszként védeni Szerbiát a NATO-val szemben. Toroczkai tehát gerillacsoport szervezésébe kezdett: „A szervezés során ismertem meg olyan horvátországi veteránokat, mint az azóta elhunyt Eduardo Rózsa-Flores, akit felkértem, hogy segítsen eligazodni a katonai életben, hiszen mi nem értettünk hozzá. És olyan emberekkel is sikerült megismerkednem abban az időben, hogy finoman fogalmazzak, akik később a Jobbikot megalapították” – tette hozzá Toroczkai, aki az MTV-székház 2006-os ostromának egyik kulcsfigurájaként lett igazán ismert.”

Ezek után a cikk Csurka István-idézeteket hoz, illetve tesz egy nyilvánvalóan hazug állítást, miszerint Kövér László akkori nemzetbiztonsági miniszter csak azért nem fogattatta le Toroczkaiékat, mert a MIÉP elnökének védelme alatt álltak. A cél nyilvánvaló, valahogy kicsavarni a már 2009-ben éppen Csurka által leleplezett összjátékot. Nézzük az eredeti, a Magyar Fórumban akkor megjelent cikket: Amikor tehát a hírekben a megölt zsoldos (Rózsa-Flores) szélsőjobbos kapcsolatát emlegetik, akkor tulajdonképpen az idehaza is terrorista- és kémgyanúsan viselkedő ember valódi összeköttetéseit burkolják homályba. Mert roppant kínos volna, ha a nagyközönség megtudná, hogy a mostan erősen favorizált „Jobbik”, a Magyar Gárda és a „Jobbik”híres jogvédője, az egykori ENSZ-gerilla Baló Györgyné Morvai Krisztina és Rózsa György Flores együtt képezték a szélsőjobbos kapcsolatot. Ha ezt tudomásul vehetően közölnék a „Jobbik”-ért, mint nemzeti radikális pártért rajongókkal, akkor a mítosz szétfoszlana. A MIÉP-nek természetesen ellensége volt a zsidó- muzulmán, mint ügynök dolgozott ránk, be akart épülni. Már 2000 elején felkeresett a parlamentben az akkor még MIÉP-es és annak ifjúsági tagozatában tevékenykedő Novák Előd, hogy járuljak hozzá és támogassam őket, fiatalokat, mert katonai kiképzésben szeretnének részesülni és egy szabadcsapatot megalakítva, egy igazi katona vezetésével fel akarják szabadítani a Délvidéket. Kiderült, hogy Rózsa Flores Eduardo a kiképzőjük és a csapat toborzója. Azonnal átláttam, hogy a gyermekesnek látszó szerveződésben beépülési kísérlet húzódik meg. Rózsa Flores valakik számára tudni akarta, hogy kik érhetők el ilyen módon a MIÉP kötelékéből, s a vezetésében van-e hajlandóság a terrorizmusra. Megtiltottam, s Novák Előd ekkor indult el kifelé a MIÉP-ből. Mert persze nem fogadott szót, belezuhant Rózsa Flores forradalmár ölelésébe. Ugyanebben a lapszámban megjelenő leleplező írás bemutatta, hogy Rózsa-Flores Eduardo a zsidó származású spanyolos apukával nem véletlenül került közeli kapcsolatba a szintén zsidó származású, és szintén a spanyol polgárháborúban harcoló édesapával büszkélkedő Kepes Andrással. A Hetek-cikk elegánsan megfeledkezik az érintettek zsidó és munkásmozgalmi, forradalmi előéletéről, hogy a magyar közéletbe éppen Kepes András hozta be Rózsa Florest és a dezinformáció mintapéldájaként az egész ügyet, mint valami arab-náci-antiszemita terrorista összeesküvést próbálja bemutatni. Természetesen sokszor valós tények, összefüggések felhasználásával. Valójában a Morales elnök elleni merénylet miatt likvidált Rózsa-Flores éppen bolíviai zsidók védelmére érkezett a dél-amerikai államba. „Santa Crúz gazdag tartomány, a körülbelül nyolcmilliós ország két és fél százaléknyi zsidósága itt él, s mint azt Flores Kepes Andrásnak elmondta, ő a Santa Crúz-i tartomány védelmének a megszervezésére vállalkozott. De ki támadta a tartományt? Nyilván senki, hanem a tartomány egyes elemei akartak elszakadni a keleti rész szegény indiánjaitól, s az elszakadás fedezését kellett volna megszerveznie Rózsa György Floresnek”.

Az a próbálkozás, hogy Balóné Morvai Krisztinát, Rózsa Flores Eduardot, Vona Gábort, Toroczkait és ezt az egész félvilági és legalább fele részben zsidó származású elemekből álló társaságot valahogy össze lehet keverni az iszlám előretörésével, egykori horvát tábornokokkal és amerikai fajgyűlölő csoportokkal, kétségtelenül új elem. Ezek behozása arra hivatott, hogy nagyérdeműnek még csak eszébe se jusson, hogy a kártyát esetleg éppen az izraeli szolgálatok emberei keverik, és egészen véletlenül éppen zsidó származású helyiek felhasználásával, mozgatásával. Mert, persze ez összeesküvés-elmélet lenne.

czyba

@rugach: Érdekes összefüggésekre utal ez a fenti cikk. Én óvom magamat a paranoiától, de igazság szerint nem vagyok kompetens abban és ahhoz, hogy akár egyetlen sorát is megcáfoljam. Magam is hajlok arra, hogy a háttérben sokkal szövevényesebb és sötétebb folyamatok zajlanak, mint amit a legtöbben el tudnak képzelni.

Amikor a balliberálisok gyakorlatilag nyilvánvalóan bábkormány voltak, ha a Fidesz nyíltan baráti kapcsolatban áll a Likud cionista mozgalommal, tisztújítú, belső rendezvényükön személyesen is hivatalos az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, akkor mit képzelhetünk el a többi pártformációról?

Az LMP úgy tűnik, egy "új" (vagy mégsem olyan új) környezetvédő liberális párt. Félig egyetértek velük, félig-meddig, de nem vagyok liberális, erről korábbi véleményeim is tanúskodnak. Nem bízom az LMP-ben sem. Sajnos, sajnos a MIÉP is szétesett, sokan közülük a Jobbikban foglaltak pozíciót, abban a pártban, amelynek Balczó Zoltán az alelnöke, aki Csurkával nagyon rossz viszonyba került és kilépett anno a MIÉP-ből. Csurka azzal vádolja őket, hogy ők is cionista hátterű, megtévesztők, illuzionisták, hazaárulók.
És mit lehet erre mondani? Lehet.
De nem biztos. Remélhetőleg nem.
Mert ha igen, akkor az a "demokrácia halálát" (Z. Kárpát Dániel, jobbikos közgazdász, parlamenti képviselő ilyen címmel jelentetett meg könyvet 2003-ban, amelyben egy baljós jövőképet vázolt fel sok mindent pontosan megjósolva Magyarországi illetve az Unió és a globális tendenciák kapcsán) jelentené, akkor nincs remény arra, hogy a magyarok megerősödjenek a saját országukban, nem hogy nemzetközi értelemben.
Ma Magyarországon a választók 80%-a (8 millióból 3,5 millió - kb. 4 millióan ugyebár nem éltek a szavazati jogukkal) jobboldali, nemzeti gondolkodású. Maximum ebben bízhatunk és abban, hogy a jövőben öntudatosabb lesz a "polgári lakosság" a közügyek tekintetében.

Minden jobb-konzervatív párt tele van bomlasztókkal,valószínűleg titkos ügynökökkel,és ez alól a Jobbik sem kivétel.Emlékezzen rá,hogy A Jobbik elnöke a párt,illetve a mozgalom megalakulásakor Kovács Dávid és Nagy Ervin voltak és csak később,2006-után jöttek Vonáék. Kovács Dávid és Nagy Ervin akkor mondtak le,és hagyták ott a pártot.
Nagy Ervin egyik tévé adásban azt nyilatkozta,hogy többek között azért is lépett ki a pártból,mert nem értett egyet a párt Fidesz,és konzervatív ellenességével ahelyett,hogy inkább a baloldalt támadta volna.

A kétharmados forradalom orwelli vonzata

Azt rebesgetik, hogy a rendészeti törvények módosítását követően idegen rendőri erők is korlátozás nélkül vehetnének részt magyarországi akciókban, mint például tömegoszlatásokban, továbbá bárki korlátlanul megfigyelhető, lehallgatható lesz. 1919-ben elérték az idegen erők kivonulását Magyarországról. Elérték 1989-ben is. Nem volna szerencsés, ha újfent hasonló keserűséggel, idegen agresszióval kellene szembesülnie a honpolgároknak. Elég volt.

De vajon kiket tekint majd a "forradalmi kormány" terroristáknak?
Kiket akar alaposabban megfigyelni?

Azokat, akik vidéken napi szinten félelemben, teljes bizonytalanságban tartják, kirabolják, bántalmazzák, drogosan elgázolják az idős embereket, terrorizálják a gyermekeket, molesztálják, megerőszakolják a fiatal lányokat, felfegyverzett fasisztoid, önszerveződő hordák támadnak meg másokat, uzsorát szednek, lakásokat foglalnak el, sajátítanak ki, rabszolgákat tartanak, zsilip-alkatrészeket, transzformátorokat lopnak el, árvizet, villamos károkat okozva ezzel a lakosságnak ( www.stop.hu/articles/article.php?id=764022 )...?

Kétlem!

@FairyFeller: Már bocsánat,de ez megtörtén éspedig a Gyurcsány-kormány idején.Mármint,hogy konkrtétan izraeli katonák is részt vettek abban a bizonyos 2006-os rendőrterrorban.Most akkor nem tudom,miről beszélünk. Majd ha a sokat szidott Orbán-kormány tesz hasonlókat,akkor tessenek huhogni,addig teljesen felesleges,sőt káros.
Ami pedig a Fidesz kétharmados győzelmét illeti,azt a magyar választópolgárok többségének köszönheti.Ha úgy tetszik,a magyar nép akarta úgy,hogy győzzenek.

@rugach: Hallottam erről valamit, hogy voltak itt feltűnő számban izraeli katonák, de arról nem tudtam, hogy bevetették volna őket a magyarság ellen. Olyat is hallottam, hogy a rohamrendőrség, a "robotzsaruk" fegyverei nagy részben izraeli gyártmányúak.

A magyar nép, vagyis a választók kb. 57%-nak a 80%-a (kb. 3,5 millió választó) csak jót akart, amikor a jobboldal mellett voksolt. Változást akarnak a legtöbben. Ez nem kérdéses.

De nem éppen ilyen változásokat:

...
"Az elképzelés szerint a külföldi rendfenntartó alakulatokat a mindenkori kormány hívhatná be, s ahhoz nem kellene parlamenti felhatalmazást kérnie a kabinetnek...ráadásul a javaslatban nincs korlát sem arra, hogy milyen létszámban, milyen felszereltséggel jöhetnének Magyarországra a külföldi rendfenntartók, és mennyi időre...Kiss Sándor szerint a törvényjavaslat alapján 1956 és 1968 jut az emberek eszébe, amikor a szovjet csapatokat is az akkori kormány hívta be állítólag. A valamikori Varsói Szerződés szocialista tagállamainak katonái szintén ilyen alapon vonulhattak be az azóta megszűnt Csehszlovákiába...Az elképzeléssel kapcsolatban aggályosnak tartotta azt is, hogy „terrorizmus veszélyére hivatkozva ezentúl bírói felhatalmazás nélkül is megfigyelhetnének embereket titkosszolgálati módszerekkel hazánkban”. Ugyancsak elfogathatatlannak nevezte, hogy a terrorelhárítóknak „extrafizetést lehessen adni a törvényjavaslat elfogadása alapján”." (...)

[ hvg.hu/itthon/20101112_jobbik_rendeszeti_torvenyjavaslat ]

***

Tudják mit? Ha a valódi terrort fogják elhárítani, akkor meg is érdemlik majd az extra fizetést. Ha már évekkel ezelőtt elkezdtek volna foglalkozni a valódi terror elhárításával, akkor feltehetőleg nem kezdett volna demonstrálni az azóta betiltott Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. De úgy sejtem, nem erről van szó. Nem bizonyos számomra, hogy ezek a jövendőbeli "szuperhekusok" (amilyenek a kiskunlacházi Horák Nóra-ügyben is nyomoztak) a valódi terrort fogják elhárítani. Még az is lehet, hogy ők azokat fogják terrorizmussal bélyegezni, közellenségnek nyilvánítani, akik a valódi terror ellen emelik fel a szavukat. Ilyen volt a Magyar Gárda, ilyen többek közt Répás József (aki Orbán szerint "dezertőrnek" számít - hiszen katonai tiszti végzettsége mellett 2009 tavaszán együtt demonstrált Kiskunlacházán a gárdistákkal), vagy éppen én is és még mások is ezen a blogon... Manapság Széchenyi Istvánt, vagy Kossuth Lajost is terroristának tekintenének, egyesek...

Remélem, megint csupán képzelődöm, ahogy általában...remélem.

@FairyFeller: :)Szerintem hülyeség azzal foglalkozni,ami nincs.
Ami pedig a HVG-t illeti,az éppen nem konzervatív lap,hanem köztudottan balliberális.Épp ezért nem is olvasom.