A magam részéről az alkotmánybíróságot eddig is okvetetlenkedő, jól fizetett gittegyletnek tartottam. Egyrészt olyan alkotmányt védtek, védenek, amely védte és védi a gazdagok, a tőkések, a kizsákmányolás érdekeit, másrészt: a nép érdekeit semmiben nem szolgáló alkotmányt mindig úgy értelmezték, addig csűrték-csavarták, míg az adott kérdésben az a szájuk ízéhez nem igazodott. Döntéseik mindig politikai állásfoglalást jelentettek, mégpedig az erősebb kutya oldalán. (Mint köztudott: az soha nem a nép, hanem annak tényleges vagy nagy bizonyossággal eljövendő parlamenti képviselői, akik úgy szavaznak, ahogy a farok csóválja őket és persze önös érdekeik megkívánják).
Most az alkotmánybíróság tagjai a súrolókefe mellé ültek. Nem voltak eléggé okosak (igaz, az ostobaság mindig is jellemezte őket), se eléggé raffináltak. Gondolniuk kellett volna arra, hogy a kétharmados széllel szemben nem lehet pisálni, illetve lehet, de úgy jár az ember, mint most az általam egyáltalán nem tisztelt taláros testület: saját magát vizeli le. Tudniuk kellett volna, hogy a fidesz mindenkit rendre szoktat a maga kétharmados forradalmával. Aki kilóg a sorból, azt megnyesi. (Azok a született naívák, akik Schmidt Pali bácsihoz folyamodtak az alkotmány, az alkotmánybíróság és a demokrácia védelmében, a pártatlan államelnöktől tegnapi ünnepélyes tévé-beszédében alapos ébresztő seggberúgást szenvedtek el. Hogyan is képzelték ők merőben demokratikus alapon, hogy a báb Schmidt Pali bácsi majd mást mond, mint a főnöke és kreálója. A naívák közé tartozik az alkotmánybíróság egykori üdvöskéje, a minapi - vakondokok diadalát megtestesítő - államelnök is, aki kvázi kiokította a demokráciáról a közismeten rohadtul okos, de még inkább hajlékony Schmidt Pali bácsit, mégpedig abban a hiszemben, hogy Schmidt Palkónak majd egy jottányít is más lesz a véleménye, mint akinek köszönheti, hogy most ő fingja a passzátszelet).
Fideszék a nép igazságérzetét szem előtt tartva két-három hét alatt demokratikusan megnyesik az alkotmánybíróságot - is. (Nagyon aggódom, hogy az AB igen jól fizetett tagjai ezek után tiltakozásként, testületileg, lemondanak, feladva eddigi gerinctelenségüket). Az okostojásokból álló testülettől minden olyan jogot megvonnak, amivel - ha nagyon akarnák - így vagy úgy, beleszólhatnának az emberek életébe, mindennapjaiba. Átmennek a pápa pöcse állapotba: vagyis lesznek, de lényegi dolgokra nem lesznek használhatók.
És ez csak a kezdet, kedves választó magyar állampolgárok!
A szavazófülkékben nem kétharmados forradalom történt, hanem a velejéig rothadt és korrupt mszp, a kicsinykévé és örökre érdemtelenné vált, baloldalinak egyáltalán nem nevezhető pártocska büntetése. A forradalom valami más. Ott lőnek és visszalőnek. A forradlomban meg lehet halni (gyakorta fölöslegesen és teljes mértékben értelmetlenül, elég ha Petőf Sándort említem: ő meghalt, Deákék pedig "kétharmados forradalom" zászlóit lengetve kiegyeztek a Habsburg házzal, a legmocskosabb, a legaljasabb paktumot megkötve, aminek aztán 1918-ban mindörökre meg lett a következmény, illetve lényegében már 1914-ben, de akkor még csak Ady látta azt, eljövendő pusztulásunkkal együtt).
