A.GY. MEGJEGYZÉSE: KEDVES FAIRYFELLER, ÉN MINDIG ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASOM ÍRÁSAIT, "TUDÓSÍTÁSAIT". ÉS A BLOG LÁTOGATOTTSÁGÁT TEKINTVE, AZT HISZEM, MÁSOK IS. AZÉRT ANNYIRA NEM KELL FÉLNÜNK. AZ A TÖRVÉNY, AMIT A SAJTÓSZABADSÁG ÜGYÉBEN ELFOGADTAK, NEM SZÁJDUGÓ. TUDUNK ÉS AKARUNK BESZÉLNI. ÉS HA FELELŐSSÉGGEL TESSZÜK, NEM ÉRHETI SZÓ A HÁZUNK ELEJÉT, ILLETVE MONDANDÓNKAT. KÖSZÖNÖM SORAIT, ÉS AZT, HOGY ÖN IS VÁLLALJA, HOGY NEM HALLGAT. LEHET OKOSAN SZÓLNI ÉS SUNYÍTVA HALLGATNI. MI DÖNTÖTTÜNK, MÁR CSAK AZÉRT IS, HOGY NE RIASSZUNK MEG- ÉS EL MÁSOKAT A GONDOLKODÁSTÓL, A VÉLEMÉNY-ALKOTÁS BÁTORSÁGÁTÓL ÉS SZABADSÁGÁNAK GONDOLATÁTÓL. ÜDVÖZLI: A.GY.
Tisztelt Asperján úr!
Tudom, hogy Ön egy rendkívül művelt és tapasztalt, tájékozott és a választott témáit tartalmilag tekintve igen jártas ember. A napokban elolvastam ezt a cikkét és azóta érlelődött bennem a gondolat, hogy írjak ezzel kapcsolatban. Én személy szerint egyetértek azzal, amit leírt, itt nem velem vagy a közvéleménnyel van, vagy lehet probléma, hanem azzal a médiatörvénnyel, amelyre egész Európa gyanúval figyel.
Felelősséget érzek a fentebbi soraival kapcsolatosan (ahogy természetesen azokkal is, amelyekkel Ön itt a blogján számos alkalommal engem megtisztelve kiemelt az írásaim, az fejtegetéseim közül), mivel én voltam jellemzően "felkavaró" hévvel jelen ezen az Ön által fenntartott fórumon. Én a legtöbb véleménnyel ellentétben időről-időre nem tudtam megállni, hogy ne írjak újra és újra azokról a folyamatokról, jelekről, kilátásokról, amelyek vészjóslóak, mindannyiunk számára.
Én egy névtelen senki vagyok itt, női álnévvel, de ha valaha ki akarta deríteni valaki, hogy ki vagyok, az bizonyosan megteghette (bár úgy gondolom, soha nem követtem el törvénysértést az itt közzétett kommentjeimmel). Én azonban mégiscsak névtelen vagyok. Most pedig úgy érzem, hogy bajt hozhatok Önre, hiszen ez a sok általam idézett, hivatkozás alá került aggasztó hír Önre is kezd olyan hatással lenni, mint rám, azonban Ön ezt névvel is vállalja. Félreértés ne essék, meglátásom szerint nem arról van szó, hogy akár egyikünk is valami méltánytalan, helytelen dolgot követett volna el a nyilvánosság elé tárt véleményén keresztül.
Amiket Ön fentebb ír, azokkal a józanul gondolkodó, a jelenlegi káros tendenciákat alapvetően megváltoztatni kívánó emberek java része egyetérthet. De sajnos általánosságban véve (szeretném remélni, hogy ez nem lesz mindig így) nem a józan irányba haladnak ezek a folyamatok, Magyarországon. Itt most sok mindent lehetne sorolni, ide sorolnám a médiatörvényt is.
Gyanítom, hogy a törvény nem fogja engedni, hogy olyan vélemények lehessenek közölve, amelyek bizonyos kúltúrkörök kényszermunka végzését, megregulázását tartanák szükségszerűnek.
Pedig még az USA-ban is közelebb áll a valósághoz az, amit Ön ír, mint itt Magyarországon.
Ott már rég óta a Szepessy Zsolt, monoki ex-polgármester megoldási javaslatához (szociális kártya) hasonló van érvényben. Ott a szociális segély hetente több napi hasznos, vagy jellemzően közösségi munkavégzéshez van kötve, és természetesen nem diszkriminál származás, kinézet szerint.
Természetesen nálunk is ilyen úton kellett volna elindulni már régóta: valamit valamiért alapon kellene működnie a szociális rendszernek, a segélyre szoruló egyén és a segítséget nyújtó társadalom kölcsönös tiszteleten megkötött megállapodásán, afféle "társadalmi szerződésként", cserébe (a "segély" helyett) "szociális fizetést" kapna. Ahelyett, hogy ma lyukas zsákba tömnék a pénzt, évente ezermilliárdokat!
Igen, több ezer milliárd fordul a segélyekre, és természetesen nem a nyugdíjakat számolom ide (ami a legnagyobb költségvetési kiadás, de hasonló nagyságrend a szociális kasszához, vagy az egészségügyhez viszonyítva).
Mert ma ez történik: lyukas zsákba tömik a pénzt, amelyet már egyenesen követelnek, és egyre keveselnek. És közben egyre rosszabb a helyzet, miközben mindenki rabszolgasorban találja magát, úgy eladósodik részben az ilyen politika miatt.
