AZÓTA, HOGY EZ A KIS JEGYZETEM BEKERÜLT A BLOGOMBA, SOK MINDEN APRÓSÁG KIDERÜLT (A LÉNYEGRŐL VISZONT SEMMI). NEM VOLNA ILDOMOS, HA MOST KISEBB KIIGAZÍTÁSOK ÉS JAVÍTÁSOK MIATT AZ EGÉSZET ÁTÍRNÁM. A LÉNYEGEN ÚGYSEM VÁLTOZTATNA, AZON, HOGY MEGHALT KÉT 17 ÉVES GIMNAZISTA LÁNY, AKIKET BE SEM LETT VOLNA SZABAD ENGEDNI, MEG KÜLÖNBEN IS: AZT GONDOLOM, HOGY ENNYI IDŐS KAMASZOKNAK OTTHON A HELYÜK. LEGALÁBBIS ESTE TÍZ ÓRA UTÁN. DE HA MÉGIS ELMENNEK EGY ILYEN BULIRA ÉS BEENGEDIK ŐKET, AKKOR A RENDEZŐSÉG VÁLLALJA A FELELŐSSÉGET, HOGY ÉPEN KI IS KERÜLNEK. HOGY BIZTONSÁGOSAN HAZAÉRNEK-E, AZ MÁR AZ Ő ÉS SZÜLEIK GONDJA-BAJA.
Az este egy szórakozóhelyen, a fővárosi mentőállomástól száz méterre meghalt három kamaszlány. Azt készséggel elismeri mindenki, hogy a szórakozóhelynek nem volt működési engedélye és több mulatni vágyó fiatalt engedtek be, mint amennyi engedélyezetten befér. Attól, hogy 1600 fiatal lehet jelen hivatalosan, nem azt jelenti, hogy nem fér be akár 2500 is. Nyilván nem úgy állapították meg a befogadó-képességet, hogy négyzetméterenként négy emberrel számoltak. Ezt csak azért jegyzem meg, mert attól, hogy a megengedettnél többen vannak jelen a termekben, nem jelenti feltétlen azt, hogy pániknak kell kitörnie. Egy pánik kitörésének akár van valós oka, akár nincs, valamiképpen ki kell törnie, mert különben nincs pánik. Teljességgel érthetetlen, hogy az esemény után 14 órával a rendőrség még mindig nem tudja, mi volt, mi lehetett a pánik oka, s az valós volt-e vagy virtuális. A virtuális pánik általában, az esetek túlnyomó többségében viszonylag jól és gyorsan megfékezhető, vagyis nincsenek áldozatai. Ha viszont nem sikerül megfékezni, akkor - miként okos pszichológusok megfogalmazták - létrejön a spontán versenyhelyzet, vagyis az az érzelmi reakció, hogy a többi ember nem számít, egyetlen fontos dolog van a világon: én és önmagam megmentése.
És akkor mindenki menekül, mindenki mindenkit tapos. Tehát nemcsak esetleg halálos áldozatok lesznek, hanem sebesültek is. Nehezen magyarázható ép ésszel - és egyéb tömegpánikok körülményeit mérlegelve -, hogy ebben az esetben agyontapostak három kamaszlányt, és könnyebben megsérült egy fiú, akit a mentők a helyszínen elláttak, de semmi egyéb sérülés nem történt, legfeljebb jónéhányan megfáztak egy szál blúzban vagy garbóban a hűvös hajnalban. (Még szerencse, hogy nem mínusz húszfokos éjszaka volt, mert akkor többen meg is fagytak volna).
Az a tény, hogy a rendezőgárda nem volt a feladata magaslatán, még csak magyarázható. De hogy a rendőrség is elképesztő balfácán módjára viselkedett, az már semmivel nem magyarázható. Ugyanis speciális helyzet állt elő. Kabát, lakáskulcs és igazolványok nélkül az utcára került mintegy kétezer ember. A helyszínen tartózkodott vagy 150-200 rendőr. Hogyan nem lehetett gyorsan megszervezni, hogy rendőrsorfal között rendezetten a fiatalok átvehessék a ruhatárban a holmijukat(mintegy maximum két óra alatt)? Ezzel a helyszinelést egyáltalán nem zavarták volna. Azt hiszem, a rendőrségnek gondoskodnia kellett volna nemcsak a helyszín biztonságáról, hanem a pánikból szerencsésen megmenekült fiatalok testi biztonságáról is (ami ebben az esetben azt is jelenthette, hogy lehetőséget adni nekik a holmijuk átvételére és ezáltal problémátlan hazajutásuk biztosítására De erről senki nem beszél. Ez mintha egyáltalán nem lett volna a feladata a rendezőgárdának és a rendőrségnek. Miért veszik fel a fizetést, ha egy ilyen rendkivül egyszerű helyzet kezelésére, szervezésére sem alkalmasak???)
És ha egy ekkora tömegrendezvény készül, mit tud róla a rendőrség? Hogyan biztosítja, hogy ott rend legyen? Pl. milyen előzetes intézkedféssel és ellenőrzéssel, hogy van-e engedély, megfelelő-e a rendezői gárda, van-e annak átfogó irányítása? Stb. stb.
Szóval az abszolut tarthatatlan helyzet, hogy egy rendezvényre elmegy sok száz fiatal, és három család csak háromszor ötven kiló szerves anyagot kap vissza a gyermeke helyett.
Milyen konzekvenciái lesznek ennek?
Utólag vagyok okos? Nem, nem utólag. Ha az ilyen rendezvények figyelésének feladatát kapnám, akkor előzetesen is felelősséggel figyelnék minderre.
Hogy végül is mi történt?
Mint annyi más esetben, minden valószínűsg szerint most sem fogjuk soha megtudni. Az áldozatok emlékére gyújtanak néhány száz mécsest, amit másnapra eltakarítanak, az áldozatokat eltemetik, és a csak profitra éhes rendezvény-gazdák továbbra is úgy és azt csinálnak, ami nekik jól esik, illetve ami számukra a lehető legtöbb pénzt hozzá. Ha ez áldozatokkal jár, azt valahogyan majd kimagyarázzák, ha nem jár áldozatokkal, akkor pedig probléma nélkül zsebre vágják a zsozsót, és az élet megy tovább.
