FAIRYFELLER:
42 évvel ezelőtt gyújtotta fel magát Bauer Sándor a kommunista diktatúra elleni tiltakozásul
...
"Bauer Sándor (Budapest, 1952. február 28. - Budapest, Angyalföld, 1969. január 23.) autószerelő-tanuló, a kommunista elnyomás mártírja. Az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény ellen való tiltakozás jeléül öngyilkosságot követett el.
Bauer Sándor 17 éves ipari tanuló volt 1969-ben, akit nagyon foglalkoztatott a történelem, s éberen figyelte a körülötte zajló világ eseményeit. A barátaival amolyan ellenzéki klubot szervező fiú tudomást szerzett a négy nappal korábbi prágai történésekről, Jan Palach 20 éves diák Venzel téri önkéntes tűzhaláláról, a „Prágai tavaszt” eltipró kommunista önkényről.
1969. január 20-án egy óra után néhány perccel a Nemzeti Múzeum kertjében elővette a táskájába rejtett benzines palackot, lelocsolta, majd egy gyufa segítségével felgyújtotta magát. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott. A Múzeumkertben hamarosan két-háromszáz ember gyűlt össze, az ott tartózkodók közül egy orvostanhallgató, Bihari Sándor is próbálta megmenteni az életét.
Mikor a szemtanúk kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen, illetve Jan Palach-ra is hivatkozott: „a cseh testvér is megtette”.
Bauer Sándort harmadfokú égési sérülésekkel szállították be a Központi Honvéd Kórház égési osztályára. A kórtermet rendőrök őrizték, és csak szüleinek és nagybátyjának engedték meg, hogy látogassák. Kihallgatása naponta több órán keresztül folyt, a rendőrség elkobozta szüleinek és barátainak írt búcsúlevelét.
Január 22-én este hét órakor helyezték előzetes letartóztatásba a kórházi ágyán Bauer Sándort a következő indoklással:
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené. Édesapjával iratták alá a jegyzőkönyvet.
Bauer Sándor életét nem tudták megmenteni, január 23-án, a Honvéd Kórházban elhunyt.
Búcsúleveleiben barátjának, Sajbán Miklósnak így írt:
…Prágában… tűzhalált választott egy fiatal, tiltakozásul Csehszlovákia orosz megszállása ellen…
Osztálytársának, Szilágyi Jánosnak ezeket a sorokat írta:
…Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember…Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.
Szüleinek is hagyott egy búcsúlevelet:
…szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek.
A sajtó öngyilkosságnak próbálta beállítani a tettét, a temetés időpontját a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákoskeresztúri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra, szűk családi körben.
Dr. Tihanyi Sándor rendőrezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság első helyettese azt a javaslatot tette a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatósági vezetőjének, hogy a Temetkezési Vállalat részéről megbízható személyek végezzék el a szertartást, valamint a hivatásos búcsúztató csak nagyon rövid beszédet mondjon, melynek a szövegét is előírták. A temetést operatív tisztek felügyelték Főkapitányság részéről. Bauer Sándor barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, titoktartási nyilatkozatot írattak alá a szülőkkel, így a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is értesült haláláról és temetéséről. A temetőbe titkosrendőröket küldtek, arra az esetre, ha valaki mégis érdeklődne a szertartás felől, akkor ők adjanak "felvilágosítást". A temetésre vonatkozó intézkedéseket a politikai rendőrség hét pontban dolgozta ki, ezekből az egyik a következő volt: „Január 27-én, 11 órakor a szülőkkel megbeszélést tartottunk a körülmények tisztázása céljából. Amennyiben speciális kívánságuk, kérésük merülne fel, azt azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy a temetés csak zárt, szűk körben történhet. Amennyiben a halott elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös.”
Bauer Sándor tettét és halálának hírét csak 1969. február 5-én hozták nyilvánosságra. (Részletes összefoglaló jelentés az eset körülményeiről 1969. január. 31-én készült.) Később eljárást indítottak Bauer Sándor barátai, Berger István és Sabján Miklós ellen. A hónapokon át tartó faggatózás 1969. március 17-ig tartott, ekkor szüntették meg az eljárást. „Bejelentési kötelezettség elmulasztása” miatt figyelmeztetésben részesítették őket. A Bauer Sándor elleni vizsgálat 1969. március 19-én került lezárásra, sírját még több éven keresztül figyelték. 2001-ben avatták fel emléktábláját, mely a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél található." - Wikipedia
...
***
"Bauer Sándor tettét és halálának hírét csak 1969. február 5-én hozták nyilvánosságra."
Csak szeretném megjegyezni, hogy a dunaújvárosi Víg Alexandra halálhírét sem hozták még eddig gyilkosságra, pedig édesapja szerint nyílt titokról van szó, a Dunaújvárosi Hírlapban megjelent cikkben elmondta: 15 éves lánya brutális gyilkosság áldozata lett. Ő azonosította a november 5-én egy a Dune melletti erdős részen megtalált lány holttestét - néhány héttel a Horák Nóra-per első fokú ítéletének meghozatala előtt.
Szintén megjegyzendő tény, hogy Dunaújváros igen közel található Kiskunlacházához, ahol Horák Nórát hivatalosan máig tisztázatlan körülmények között (a legtöbb ellentmondás feloldásáraa hatóságok nem mutattak készséget - a lakosságot nyugtalanító kérdésekről történő hallgatás inkább az ügy országos elaltatását szolgálja) brutálisan meggyilkolták.
1944-től Magyarország megszállt, félgyarmati ország volt. 1989-ben esély volt arra a magyarság a nyugaton működő demokratikus fejlődés útjára lépjen. Ezt az elmúlt 20 évben még nem sikerült beteljesíteni. Még sokat kellene fejlődni, átvéve a jót, megszűrve a rosszat. Ha így folytatódnak a dolgok, újra fél-gyarmat, vagy teljes gyarmat leszünk a 21. században. Természetesen nem a jelenlegi kormányt okolom ezért, amely bizonyosan szeretne változtatni ezeken a ma jellemző irányokon. A kormány bár példátlanul nagy támogatású, nagy lehetőségek állnak előtte, nem mindenható és meg kell felelnie nem csak a lakosság, de valamennyire a politika felett álló globális jellegű befolyás minimális elvárásainak is. Nincs könnyű helyzetben: két tűz között!
Ezért nem áll érdekében, ha mondjuk nyilvánosságra jut adott esetben egy olyan felkavaró eset, tragédia, amelyik azt bizonyítja a közbiztonság hiányával kapcsolatban: Magyarországon ma már bármikor, bárhol, bármi megtörténhet.
És még bármi kiderülhet...
