A német és az angol elnökök után a francia miniszterelnök is elismerte: a multikulturalizmus nem működik - Európa észhez térne? Nehogy ERRŐL IS (!) lemaradjunk!
...
"A multikulturalizmus kudarcot vallott Európában és Franciaországban egyaránt - mondta Nicolas Sarkozy francia államfő...
"Igen, kudarcot vallott. A demokráciáinkban túl sokat aggódtunk az újonnan érkezők identitása miatt, és nem eleget azon ország identitása miatt, amely befogadta őket" - válaszolta a francia elnök a TF1 francia kereskedelmi televízió csütörtök esti élő tv-műsorában egy internetezőnek a multikulturalizmust érintő kérdésére, amelyet a műsorvezető ismertetett. Sarkozy ezzel követte Angela Merkel német kancellárt és David Cameron brit miniszterelnököt, akik a közelmúltban azon véleményüknek adtak hangot, hogy a multikulturalizmus megbukott.
"Nem akarunk egy olyan társadalmat, amelyben a közösségek egymás mellett léteznek. Ha valaki Franciaországba jön, az el kell, hogy fogadja, hogy beleolvad egyetlen közösségbe, mégpedig a nemzeti közösségbe. Ha ezt nem fogadja el, akkor ne jöjjön Franciaországba (élni)" - hangsúlyozta a francia elnök. Hozzátette: "Ha mindenkit befogadunk, a bevándorlási rendszerünk szétrobban". Az iszlám társadalmi helyét firtató nézői kérdésre az államfő elmondta: "Biztosítani kell, hogy muzulmán honfitársaink gyakorolhassák vallásukat, mint bármely más vallású honfitársunk, de csak franciaországi iszlámról lehet szó és nem valamilyen iszlámról Franciaországban - fogalmazott Sarkozy.
"Nem akarjuk, hogy Franciaországban kihívóan az utcán imádkozzanak, de az természetese, hogy legyenek mecsetek ... Az imádkozás senkit nem sért, de nem kérünk az agresszív hittérítésből" - fűzte hozzá az elnök." (...)
[ hirszerzo.hu/kulfold/20110211_nicolas_sarkozy_multikulturalizmus_iszlm ]
---
Magyarországon még mindig tombol a liberalizmus...
Töltött káposzta, sonka és sült kolbász - mesterszakács főz a gyulai raboknak
...
"Azt már régen tudjuk, hogy a rabok nem kenyéren és vízen élnek, de a rácsok mögött aligha remélhet valaki kulináris élményeket. Ha nem is ez a jellemző, az bizonyos, hogy a gyulai börtönlakóknak mesterszakács főz. Miként is győződhetne meg az ember arról, milyen manapság a börtönkoszt, mint úgy, ha maga is megkóstolja. A gyulai büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának, Arató Ferencnek köszönhetően egy szimpla hétköznapon ebédre voltam hivatalos a rácsok mögé. A menü: grízgaluskaleves, rántott szelet, burgonyapüré és csemegeuborka. Gyakorló háziasszonyként sem találhattam semmi hibát az ételsoron. A leves forró, ízletes, a grízgaluska puha, a hús jól átsült, a püré krémes volt, az uborka meg bizonyára bolti, de igazán jól illett a második fogáshoz.
— Nagyon fontos, hogy a fogvatartottak elégedettek legyenek az étellel. Ha hidegen kapják az ebédet, ha éhesen maradnak, idegesebbek, feszültebbek lesznek, nehezebb megtartani közöttük a rendet. Itt bent nem sok öröme van az embereknek, az evés az egyik, ami jobb kedvre derítheti őket — indokolta Arató Ferenc, miért is központi kérdés az élelmezés a börtönben. A gyulai rabok különleges helyzetben vannak, számukra ugyanis egy igazi olimpiai bajnok mesterszakács gondoskodik a mindennapi betevő falatokról. Ambrus György, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség régiós elnöke az ország legjobb séfjei közé tartozik. Az erfurti szakácsolimpián 2009-ben egyéni aranyérmet szerzett, tavaly Brüsszelben az általa vezetett régiós csapat ezüstérmet hozott haza. Mint megtudtuk, az étlap készítésekor figyelembe veszik a fogvatartottak kéréseit is, a „rossz fiúk” kedvencei közé tartozik a pörkölt, a tartalmas levesek, a lángos és a kelt tészták. A gyulai börtön specialitása a rendkívül gazdag, húsos Köcei leves, ami igazán közkedvelt a rabok körében. Ha kíváncsi, hogy érzi magát egy mesterszakács a börtönben, a teljes cikket elolvashatja a Békés Megyei Hírlap január 11-ei számában. A vallási, egészségügyi okok miatt speciális étrendet kívánó fogvatartottak is elégedettek lehetnek. Gyulán cukorbetegeknek, tej- és lisztérzékenyeknek, diétázóknak külön étrendet állítanak össze. Az ünnepek sem telhetnek el hagyományos fogások nélkül. Karácsonykor töltött káposzta, rántott hal, bejgli, újévkor lencseleves, húsvétkor sonka, főtt tojás, tejszínes tormakrém, május 1-jén és augusztus 20-án sült kolbász dukál."
...
[ beol.hu/bekes/kozelet/a-finom-koszt-megnyugtatja-a-rabokat-359439 ]
A.Gy. megjegyzése: Mindezek után nem csoda, ha egy 22 éves frissen szabadul bűnöző megerőszakolt egy nyolcvan éves nőt, jó alaposan meg is verte, indoklása szerint csupán azért, hogy visszakerülhessen a börtönbe. Talán még emlékszik a kedves olvasó a Mukiról írott jegyzetemre, aki gebén, megviselten érkezett 15 évesen a börtönbe, ahol egy év alatt felszedett harminc kilót, miközben egész nap tréningezik, súlyt emel, társalog, kártyázik, kitűnően érzi magát, s közben felkészül az életre. Egy iszonyatos gyilkosság, Pénzes Henrietta megerőszakolása és meggyilkolása már mögötte van, bízhatunk benne, hogy kellően felkészülve majd újabb emberek életét oltja ki. Horák Nóra gyilkosa nemkülönben. Állítólag először egy kicsit megszeppent. De a tény, hogy divatos szakállat növesztett, hogy remek fizikai kondícióban van - a fényképek tanúsága szerint -, arról árulkodik, hogy nem érzi magát rosszul az igazságvégrehajtási intézet vendégeként. Igaz, most nem erőszakolhat fiatal lányokat, legfeljebb őt erőszakolgatják, de azt is meg lehet szokni a gondoskodó ellátás mellett, és a a börtön egyik mérvadója "használja", akkor cserébe cédelmet is nyújt neki az élvezetek mellé. Mi kellene még egy ilyen állati lénynek?
Negyven éves kora előtt szabadul az elsőfokú ítélet szerint (jó magaviselet esetén, s mivel P. József jámbor lélek, ez iránt nem lehet kétségünk), és akkor ismét rendelkezésére állnak a tizenéves lányok, s ha nem, hát majd P. J. gondoskodik róla, hogy úgy legyen.
Istenem, milyen gondoskodó a magyar igazságszolgáltatás és ítéletvégrehajtó intézetek. Mi itt idekint lassan örülünk, ha naponta egyszer eszünk valami kotyvalékot, és nagyon rossz a kedvünk, nagyon idegesek vagyunk. De velünk ki törődik? Senki! Az a fontos, hogy az elítéltek remekül érezzék magukat. Ne idegeskedjenek. Ne legyenek feszültek. Kipihenten, tettre (rablásra, gyilkolásra) készen szabaduljanak, s alig várják, hogy visszakerüljenek oda, ahonnan az u.n. szabadságba érkeztek. Mert ők már tudják a nagy titkot: az igazi börtön nem a vastag falak mögött van, hanem itt kint, ahol éhezni, megdögleni, megfagyni már nem szégyen, hanem a kormányzat d