HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

KESELYŐBÉRC VÁLASZA FAIRYFELLERNEK - nem elég a jóindulat

2011.04.06. 20:21 asperjangyorgy

KEDVES KESELYŐBÉRC! MILYEN RENDŐRSÉG AZ, AMELYNEK EGYIK TAGJA, EGY ALEZREDES, AKINEK AZÉRT MÁR ELÉG RENDES FIZETÉSE VAN, BIZTOSAN NEM NYOMOROG, ÉS EGY ÖTSZÁZ FORINTOS VACAK ELLOPÁSÁVAL TÖNKRETESZI AZ EGÉSZ KARRIERJÉT?

ILYEN RENDŐRSÉGTŐL REMÉLHETÜNK BÁRMIT IS? A.GY. MEGJEGYZÉSE

Kedves FairyFeller!

Elgondolkodtató, ami Hejőszalontán történt! Nem elég, hogy meggyilkoltak egy szerencsétlen asszonyt, bosszút álltak barátnőjén is, mivel nem hallgatott! Hogyan is képzelte valaki, hogy élve a szólásszabadság jogával, és lehetőségével, kényes témáról alkot véleményt? És vélhetően a helyiek közül valakik érvelés helyett veréssel válaszoltak. Nem éppen európai megoldás, de hatásos! Valószínűleg a hölgy nem szólal fel többé! A helyi szokások szerint intézték el őt olyanok, akiknek nem számít a törvény! Sajátos logikájuk szerint nem szent más tulajdona, élete, és ami kell, azt megszerzik erőszakkal. Ennek a folyamatnak gátat kell szabni, így nem mehet tovább! Világossá kell tenni minden bűnöző számára, hogy a társadalom egyre kevésbé toleráns tetteik iránt. Az egyszerű emberek már besokalltak. Ha a jelenlegi kormányzat szeretné elkerülni azt, hogy még nagyobb tömegek szavazzanak szélsőséges erőkre, akkor bizony érdemben kell cselekednie. Nem arra van szükségünk, hogy önvédelmi fegyverekkel várhassuk a betörőbandákat, hanem arra, hogy rendőrségünk biztosítsa a kellően biztonságos környezetet, állapotokat. A közel negyvenezer főt számláló rendőrség alkalmas lehetne a feladatának betöltésére. Nem azért hozták létre, hogy legyen, hanem azért, hogy a hatáskörébe tartozó feladatokat elvégezze. Akárhogyan is nézem, én negyvenezer emberrel képes lennék garantálni az ország belső biztonságát valamennyi településen.
Amikor nem látjuk a rendőröket, akkor hol vannak, mit csinálnak? Kísérik a gárdát, vagy bevetési parancsra várakoznak?

Egységes európai romastratégia. Mit is jelent ez?
Semmi mást nem jelenthet, mint diszkriminációt!
A romakérdés óriási áldozatvállalást jelentő pozitív diszkrimináció nélkül nem megoldható!
Zömében szegénységben, és elmaradottságban élő emberek millióiról van szó, akik jórészt kiszorultak a munkaerő-piacról. Sorsuk a mélyszegénység, annak minden kísérőjelenségével együtt! Ez a szegénység azonban nem csak a romák része. Hazai kutatások szerint a mélyszegénységben élők csupán harmada cigány származású országunkban. Az azonban tény, hogy a nyomorban élők azonos területeken élnek.
Tudnunk kell azt is, ha valakinek nincsen jövedelme, az nem jelenti azt, hogy nincsenek kiadásai. A családokat el kell tartani valamiből.
Most, hogy a jövedelemmel bíró átlag magyar fél lábbal már a szegényházba tart, és máról-holnapra él tartalékok nélkül, mit üzenhetne a nála rosszabb sorban tengődő cigányoknak! Talán ezt:
- Anyagilag halálra ítéltünk benneteket, pusztuljatok méltósággal! Igen, ez is egy üzenet, néhány másik ostoba ajánlat társaságában.
Mit üzent, sugallt eddig a többségi blokk:

 - Vállalj sok gyermeket, akkor megélhetsz!
 - Ha kicsit lopsz, az nem akkora bűn, általában
   nem kapunk el.
 - Ha lebuknál kegyesek leszünk, tudjuk, nehéz gyermekkorod volt!
 - Egész megyéket hagyunk őrzés nélkül,
   cselekedjetek!
 - A segély akkor is jár, ha még soha nem 
   dolgoztál!
 - Ne is gondolkozz munkán, mert akkor kevesebb
   pénzt viszel haza!
 - Nem azért nem kapsz munkát, mert
   cigány vagy, hanem azért, mert nincs elég
   munkahely.
- Rengeteg jog megillet akkor is, ha kötelezettségeidet figyelmen kívül hagyod.

Igencsak ostoba módon kívántuk évtizedeken keresztül rendezni a romakérdést!
Az érintettek pedig egy olyan verembe kerültek, ahonnan nincs kiút.
A többségiek sem örvendezhetnek, mivel a romaságnak tett gesztusaik nagyjából azon közösség arcul köpésének felel meg, tovább mélyítve a természetesen fennálló
konfliktus helyzetet. Az eddigi pozitív diszkriminációs folyamatok sem vezettek eredményre, mivel nem egy átfogó, és az érintettekkel egyeztetett hosszú távú terv keretei között kerültek bevezetésre. Mi, többségiek, saját képünkre kívánjuk formálni a romákat, figyelmen kívül hagyva, hogy ők kissé mások, és erre nem partnereink. Az együttélés szabályainak kialakítása közös munkálkodás eredménye kell legyen. Addig is a mindenkori magyar törvények a mértékadóak! Mint ismeretes, a törvény nem különböztet meg cigány, és magyar embert, hanem minden állampolgárunkra vonatkozik. Kellő joganyag áll rendelkezésre annak érdekében, hogy bármelyik csoport jogkövető magatartását kikényszeríthesse. Szándékosan fogalmaztam így, mivel aki nem jogkövető magától, az csak kényszerítve idomul a szabályokhoz.
Kb. ezt a receptet alkalmazta a tőlünk nyugatabbra eső országok szinte mindegyike. Nem azért mert szerették a romákat, hanem mert megengedhették maguknak, és mindemellett így volt kényelmes számukra. A romaság által képviselt problémakör körmükre égett!
Nagyjából minden ország vezetése ugyanazokkal a jelenségekkel szembesülhetett, csak éppen a megoldáshoz vezető utat nem találták. Ezen országok a saját értékeikből indultak ki, de nem számoltak azzal, hogy a bevándorló csoportoknak ez semmit nem számít. Az integrálással ugyan lehet kísérletezni, már amennyiben van elegendő türelmük, és pénzük, és nem számít a végeredmény. A romakérdés során kultúrák ütköznek egymással,és ahogyan mi nem, úgy ők sem kívánnak beolvadni a másik fél rendszerébe.
Normális esetben idomulni kell a többség szabályaihoz, a befogadó ország törvényeit tiszteletben tartva. Nos, a romaság esetében ez egyáltalán nem megy. Márpedig, ha egy népcsoport önnön törvényei szerint kíván élni más nép területén, akkor a konfliktus garantált!
Innen kezdve tolerancia kérdése, hogy a befogadó mit, és mennyit képes elviselni, tűrni!
Persze a politikai szint elkenheti a probléma súlyát, de a mindenkori választók hathatós megoldást keresnének. A probléma szőnyeg alá söprése nem megoldás!
Mégis mi lehetne a kiút?
Szerintem az egyik lehetséges megoldás az volna, ha a mindenkori befogadó társadalom lemondana javainak egy bizonyos részéről a romaság felemelésének érdekében.
Olyan pénzügyi forrásokat kell biztosítani, melyek lehetővé teszik kellő számú munkahely, illetve munka lehetőség biztosítását. A munkára semmiképpen nem fogható részt feltételekkel kell segélyezni. Mindezt roma önkormányzatokon keresztül. Különös hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, valamennyi korosztály számára, mivel a modern világban egyre kevesebb képzetlen munkaerőt igényel a piac. Véleményem szerint a roma emberek tehetségesek, képesek megfelelő tudásszintre eljutni, és ezáltal magasabb jövedelemhez jutni.
Itt is a többségi társadalom felelőssége, hogy a roma fiatalok valóban megfelelő szintű tudással távozzanak az iskolákból. A támogatott családok esetében az összeg jelentősen
emelkedhetne jó tanulmányi eredmény esetén, így biztosítva a családok érdekeltségét.
Ahol ennek ellenére sem érhető el, hogy a gyerekek fejlődjenek, ott pártfogók segítségével kollégiumokban folyhatna a felkészítés. Együttműködve a roma önkormányzatokkal,
polgárőrséget kellene létrehozni minden településen a rend fenntartása érdekében fizetett roma közalkalmazottakkal. Amennyiben a segélyezési rendszer korrekt, és az oktatás is megfelelő, akkor a roma közösség helyben meg tudja fékezni saját deviáns elemeit.
Ennek természetesen ára van, de ha nem cselekszünk, az többe kerül!

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr772805562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asperjangyorgy 2011.04.06. 20:53:15

Olcsóbb integrálni, mint nyomorban tartani
Tóth Dorka
2011. április 6., szerda 13:59
Kedden Strasbourgban tárgyalta az Európai Bizottság Járóka Lívia javaslatát, amely a romák integrációját segítené Európában. Az Európai Parlament eddig példátlan módon, 95 százalékos többséggel támogatta a javaslatot. A Fidesz roma politikusa a bizottsági vita napján emailben válaszolt a kérdéseinkre.

Állítólag a magyar EU-elnökség nagy dobása lehet a romastratégia. Mit gondol, tudunk élni ezzel a lehetőséggel?

Az állam- és kormányfők szeptember 16-ai csúcstalálkozóján jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az európai romastratégia útnak indítása a magyar elnökség egyik kiemelt prioritása lesz. A stratégiáról szóló jelentésemet az EP hat legnagyobb frakciója és öt szakbizottsága egyhangúan támogatta, a plenáris ülésen 95 százalékos többséget kapott a dokumentum. Így szívből remélem, hogy a Tanácsban is hasonló sikert fut be a kezdeményezés, és akkor valóban a magyar elnökség sikereként könyvelhetjük majd el.

Kállai Ernő kisebbségi ombudsman egy interjúban bírálta azt a körülményt, hogy a jelen állás szerint csak a kereteket határoznák meg, és a tagállamokra bíznák a pontos kidolgozást. Ő attól tart, hogy ez egy eszmei deklaráció lesz, mert bár Magyarországon 1995 óta minden kormány készített stratégiát, mégis ott tartunk, ahol.

hirdetés

Uniós szinten eddig nem határolták el világosan egymástól az általános fejlesztési elképzeléseket, a szegénységellenes terveket és a kimondott roma programokat, illetve nem értékelték, ellenőrizték megfelelően azokat. Idén minden tagállamnak be kell nyújtania egy, a meghatározott alapelvek szerint elkészítendő, konkrét és számszerű célkitűzéseket tartalmazó nemzeti cselekvési tervet. Ezt az Európai Bizottság és az Európai Alapjogi Ügynökség közös és összehasonlítható indikátorok alapján értékeli közvetlenül a benyújtás után, majd pedig évente jelentést tesz a többi uniós intézménynek a megvalósításról. Reményeim szerint jóval többről van tehát szó, mint eszmei deklarációról: egy olyan mechanizmusról, amely közösségi szinten koordinálja a tagállami terveket, amely rászoríthatja a kormányokat a valós cselekvésre.

Ahhoz, hogy érdemi változások szülessenek, mit kell Magyarországnak vállalnia?

Magyarországnak – szomszédainkhoz hasonlóan – az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy kiemelt területein kell célzott és összetett programokat indítania. A jelentésem a legalapvetőbb jellemzői alapján méri fel és határolja be a nyomor és a társadalmi kirekesztés által leginkább sújtott kistérségeket, és ott intenzív és összetett programok révén avatkozik be a nyomor enyhítése érdekében. Ezeknek a programoknak minden szakterületen párhuzamosan kell működésbe lépniük, az óvodai férőhelyek és a védőnői hálózat bővítésétől kezdve, a felnőttképzésen át a vállalkozásösztönző mikrohitelekig.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy a romák felzárkóztatásához sok pénz kell, ám korábban egy ÁSZ-jelentés már megdorgálta hazánkat azért, mert rosszul használtuk fel az erre szánt összegeket. Mi a biztosítéka annak, hogy ez nem következik be újra?

Részben ezzel is összefüggésben két fontos intézményi változást ajánlottam. Egyrészt egy megfelelő végrehajtó jogkörökkel felruházott közigazgatási egység vagy kormánytag kijelölését a stratégia hatékony és átlátható megvalósítására, valamint a szükséges források átlátható és hatékony felhasználásárat. Ez itthon, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban 2010 őszén létrehozott, Balog Zoltán vezette önálló társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság révén megvalósult. Helyi szinten javasoltam, hogy a Bizottság delegáljon olyan közösségi felügyeletet a helyi önkormányzatok mellé, amelyek biztosítják a stratégiával összhangban álló helyi kezdeményezések uniós finanszírozását, és jelentik az uniós forrásokkal való visszaéléseket vagy azok helytelen felhasználását.

Ha el is fogadják a stratégiát, mikorra lehet érezhető változás itthon?

Legalább 6-7 évbe telik, mire a cigánytelepen is érezni lehet a változást, és ennél jóval hosszabb időre van szükség, hogy komoly előrelépést mutathassunk fel. Rövid távon meg kell akadályozni a mélyszegénység generációkon átívelő átörökítését, középtávon ki kell egyenlíteni a leszakadó kistérségek regionális hátrányát, hosszú távon – 25-30 év távlatában – pedig el kell érnünk, hogy a jelen nyomor sújtotta tömegeiből a jövő egyenlő európai polgárai válhassanak. 20-30 éves időskálán mérve olcsóbb integrálni a romákat, mint fenntartani a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetüket. Amennyiben a romák foglalkoztatottsági arányát sikerülne az átlagos szintre emelni, ez 5-10 százalékos növekedést jelentene a teljes foglalkoztatottságot tekintve.

Miközben Strasbourgban romastratégiáról egyeztetnek, itthon egyenruhában masíroznak falvakban, hogy a cigányok ellen demonstráljanak. Ez a két esemény kicsit távol esik egymástól.

Először is szeretném üdvözölni a magyar rendőrség fegyelmezett és jogszerű fellépését Gyöngyöspatán és Hejőszalontán, amely révén sikerült megakadályozni, hogy a szélsőjobboldalhoz kötődő szervezetek és a helyi roma közösségek közötti feszültségek nyílt konfliktusba csapjanak át. Másodszor, megengedhetetlennek tartom, hogy akár a romák, akár a többségi magyarok kilátástalan helyzetét vagy a közbiztonság problémáit bárki társadalmi ellentétek szítására, pártpolitikai támadásokra használja, és valós cselekvés helyett hisztériát keltsen.

Mégis, kit terhel a felelősség azért, hogy romaügyben itthon ilyen kellemetlen a helyzet?

A bűnbakkeresés és a csoportos megbélyegzés egyik oldalról, illetve az igazság elkendőzése a másik oldalról egyaránt ellehetetlenítik a nyugodt szakmai építkezést, és súlyosan sértik a romák és a többség érdekeit. Határozottan elutasítom a kollektív bűnösség minden formáját, legyen szó akár a romák, akár a többségi társadalom megbélyegzéséről. Elfogadhatatlan egész közösségeket bűnöző életmóddal vádolni, de elfogadhatatlan az is, ha bizonyos politikai erők az üldözött csoportok történelmi sérelmeire apellálva keresnek maguknak önigazolást, mesterségesen táplálva a rasszizmussal szembeni félelmet. A cigánytelepek problémáit csak a komplex reintegráció, a leszakadó térségek azonnali fejlesztését biztosító cselekvési terv orvosolhatja. Az üres vádaskodás helyét pedig át kell vegye a határokon átnyúló, közös európai felügyeletű stratégia kidolgozása, ami képes a romákat újra bekapcsolni Európa vérkeringésébe.

Ön szerint a hazai romaszervezetek kellően képviselik a cigányságot, és hozzá tudnak járulni az integrációjukhoz?

A civilszervezetek politikai és anyagi függetlensége és szakmai felkészültsége kulcskérdés. Minden átfogóbb kezdeményezés esetén az a döntő tényező, miként tudják azt a helyszínen, a helyi közösségek számára megvalósítani. A tervezés, a kivitelezés és az ellenőrzés terén is komoly szerep hárul a civilszervezetekre, amelyek többségét azonban vagy a költségvetésből finanszírozzák, vagy pedig a kormány által megítélt uniós forrásokból. Mindkét esetben tompul a programokkal szembeni kritikájuk. Azt is visszásnak tartom, ha ugyanaz a szervezet felelős egy program végrehajtásáért és ellenőrzéséért. Ráadásul sem pénzük, sem emberük nincs elég, ezért a civilszervezetek megerősítését, egy hiteles, szakmailag felkészült roma vezetői réteg képzését tartom elsődleges feladatnak.

Azt szokta mondani, azért küzd, hogy "egészséges cigányképet" mutasson a világ felé. Milyen csatákon van túl?

Az elmúlt években indított toleranciakampányok és médiaprogramok sajnos nem bizonyultak sikeresnek. A valódi pozitív példák nem elég "médiaképesek": például egy egyszerű roma tanárember bemutatásánál jóval nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a kirívó, harsány személyiségek, vagy a negatív sztereotípiáknak megfelelő példák. A nézettségi mutatókat hajszoló médiumok így a szenzációk bemutatásában, a romákról szóló megdöbbentő vagy egyenesen félelemkeltő hírek gyártásában érdekeltek. Így tovább nő a távolság a csoportok között, és további feszültségek keletkeznek. A médiának óriási a felelőssége abban, hogy milyen kép alakul ki az emberek fejében, a többség pedig nagyon kevés ismerettel rendelkezik a romákról. Több mint hétszáz évre visszatekintő közös történelmünket kellene hangsúlyozni, bemutatni, hogy milyen jelentős szerepet játszottak a romák az ország építésében, hogy minden sorsfordító történelmi pillanatban ott álltak a többségi társadalom mellett, és hazájukat szerető magyarokként harcolták végig az 1948-49- es és az 1956-os szabadságharcot is. A romák elfogulatlan és előítéletektől mentes bemutatásáért azonban a romáknak maguknak is többet kell tenniük.

A:GY. megjegyzése: Én mindezzel vagy majdnem mindennel, ami az interjúben szerepel, csupán csak annyit kérdeznék: ÉS KI ÉS HOVA FOGJA INTEGRÁLNI A NYOMORGÓ NEM-CIGÁNY MAGYAR LAKOSSÁGOT?

FairyFeller 2011.04.08. 01:32:10

@asperjangyorgy: Nekem továbbra sem tetszik, hogy az európai cigányügyet, magyarra lefordítva kvázi antikulturát rasszista mód, a romák világszervezetének '70-es óta tartó kérését semmibe véve egy adott származással azonosítják.
A köztudatban Magyarországon a cigányok a romák, ugyebár. Franciaországban első sorban az afrikaiak és az arabok. Németországban pedig a törökök számítanak társadalmon kívülinek.
Miről beszélünk?
Cigányok (atsziganoszok), magyarul társadalmon kívül élő, leszakadozó, vagy már régen leszakadt rétegek felzárkóztatásának szándékáról, integrációról.
Akarnak e Franciaországban az arabok, vagy az afriakiak integrálódni, úgy általában? Németországban a törökök?
Magyarországon a romák?
Egy részük bizonyosan. Egy másik részük meg nem. Kulturális hátterénél fogva nem képes, nem hajlandó.
Segítsük hát azokat, akik akarnak integrálódni és küldjük el azokat, akik nem.
Legyen egy cigányország, valahol. De ne Magyarországon!
Az EU-nak vásárolnia kellene egy nagyobb szigetet, mondjuk az egyik tagállamától. Aki nem akar beilleszkedni, aki nem fogja betartani még elégséges mértékben sem a legalapvetőbb együttélési normákat, annak mennie kellene. Ilyen egyszerű volna. Minden világosan, tisztán működne.
Járóka asszony 20-30 évről beszél.
Csakhogy nekünk nincs ennyi időnk. Maximum 20 évünk van arra, hogy integráljuk a cigányokat (akik nem akarnak integrálódni, évszázadok alatt sem). Valószínűleg nem fog sikerülni. Az ügy egyre inkább nemzetbiztonsági kérdés, Európa szerte.
A cigányügyre értem és nem a romaügyre. A "romastratégia" rasszista jelzőjével továbbra sem tudok kibékülni. Remélem nagyon sokan mások sem. Remélem, elegen vagyunk így.
Azonban Európa szerte mást akarnak az emberek. Nem adok 10 évet annak, hogy éppen a cigányügy miatt (nem -kizárólag- a romákra értem, továbbra sem, hanem bármilyen x származású népcsoportra, amelyre illik ez a negatív jelentéstartalmú jelző) a radikális jobboldal kerül majd hatalomra.
Skandináviában először. Nyugat-Európa egyes országaiban (pl. Franciaországban), illetve Közép-Európában másodszor.

És akkor a libbancsok elmehetnek majd végre a bús p*csába!
Mehetnek haza! Vagy mehetnek a cigányok szigetére, éljenek együtt, boldogan kedvenceikkel.

Ámen!
süti beállítások módosítása