KEDVES KESELYŐBÉRC! MILYEN RENDŐRSÉG AZ, AMELYNEK EGYIK TAGJA, EGY ALEZREDES, AKINEK AZÉRT MÁR ELÉG RENDES FIZETÉSE VAN, BIZTOSAN NEM NYOMOROG, ÉS EGY ÖTSZÁZ FORINTOS VACAK ELLOPÁSÁVAL TÖNKRETESZI AZ EGÉSZ KARRIERJÉT?
ILYEN RENDŐRSÉGTŐL REMÉLHETÜNK BÁRMIT IS? A.GY. MEGJEGYZÉSE
Kedves FairyFeller!
Elgondolkodtató, ami Hejőszalontán történt! Nem elég, hogy meggyilkoltak egy szerencsétlen asszonyt, bosszút álltak barátnőjén is, mivel nem hallgatott! Hogyan is képzelte valaki, hogy élve a szólásszabadság jogával, és lehetőségével, kényes témáról alkot véleményt? És vélhetően a helyiek közül valakik érvelés helyett veréssel válaszoltak. Nem éppen európai megoldás, de hatásos! Valószínűleg a hölgy nem szólal fel többé! A helyi szokások szerint intézték el őt olyanok, akiknek nem számít a törvény! Sajátos logikájuk szerint nem szent más tulajdona, élete, és ami kell, azt megszerzik erőszakkal. Ennek a folyamatnak gátat kell szabni, így nem mehet tovább! Világossá kell tenni minden bűnöző számára, hogy a társadalom egyre kevésbé toleráns tetteik iránt. Az egyszerű emberek már besokalltak. Ha a jelenlegi kormányzat szeretné elkerülni azt, hogy még nagyobb tömegek szavazzanak szélsőséges erőkre, akkor bizony érdemben kell cselekednie. Nem arra van szükségünk, hogy önvédelmi fegyverekkel várhassuk a betörőbandákat, hanem arra, hogy rendőrségünk biztosítsa a kellően biztonságos környezetet, állapotokat. A közel negyvenezer főt számláló rendőrség alkalmas lehetne a feladatának betöltésére. Nem azért hozták létre, hogy legyen, hanem azért, hogy a hatáskörébe tartozó feladatokat elvégezze. Akárhogyan is nézem, én negyvenezer emberrel képes lennék garantálni az ország belső biztonságát valamennyi településen.
Amikor nem látjuk a rendőröket, akkor hol vannak, mit csinálnak? Kísérik a gárdát, vagy bevetési parancsra várakoznak?
Egységes európai romastratégia. Mit is jelent ez?
Semmi mást nem jelenthet, mint diszkriminációt!
A romakérdés óriási áldozatvállalást jelentő pozitív diszkrimináció nélkül nem megoldható!
Zömében szegénységben, és elmaradottságban élő emberek millióiról van szó, akik jórészt kiszorultak a munkaerő-piacról. Sorsuk a mélyszegénység, annak minden kísérőjelenségével együtt! Ez a szegénység azonban nem csak a romák része. Hazai kutatások szerint a mélyszegénységben élők csupán harmada cigány származású országunkban. Az azonban tény, hogy a nyomorban élők azonos területeken élnek.
Tudnunk kell azt is, ha valakinek nincsen jövedelme, az nem jelenti azt, hogy nincsenek kiadásai. A családokat el kell tartani valamiből.
Most, hogy a jövedelemmel bíró átlag magyar fél lábbal már a szegényházba tart, és máról-holnapra él tartalékok nélkül, mit üzenhetne a nála rosszabb sorban tengődő cigányoknak! Talán ezt:
- Anyagilag halálra ítéltünk benneteket, pusztuljatok méltósággal! Igen, ez is egy üzenet, néhány másik ostoba ajánlat társaságában.
Mit üzent, sugallt eddig a többségi blokk:
- Vállalj sok gyermeket, akkor megélhetsz!
- Ha kicsit lopsz, az nem akkora bűn, általában
nem kapunk el.
- Ha lebuknál kegyesek leszünk, tudjuk, nehéz gyermekkorod volt!
- Egész megyéket hagyunk őrzés nélkül,
cselekedjetek!
- A segély akkor is jár, ha még soha nem
dolgoztál!
- Ne is gondolkozz munkán, mert akkor kevesebb
pénzt viszel haza!
- Nem azért nem kapsz munkát, mert
cigány vagy, hanem azért, mert nincs elég
munkahely.
- Rengeteg jog megillet akkor is, ha kötelezettségeidet figyelmen kívül hagyod.
Igencsak ostoba módon kívántuk évtizedeken keresztül rendezni a romakérdést!
Az érintettek pedig egy olyan verembe kerültek, ahonnan nincs kiút.
A többségiek sem örvendezhetnek, mivel a romaságnak tett gesztusaik nagyjából azon közösség arcul köpésének felel meg, tovább mélyítve a természetesen fennálló
konfliktus helyzetet. Az eddigi pozitív diszkriminációs folyamatok sem vezettek eredményre, mivel nem egy átfogó, és az érintettekkel egyeztetett hosszú távú terv keretei között kerültek bevezetésre. Mi, többségiek, saját képünkre kívánjuk formálni a romákat, figyelmen kívül hagyva, hogy ők kissé mások, és erre nem partnereink. Az együttélés szabályainak kialakítása közös munkálkodás eredménye kell legyen. Addig is a mindenkori magyar törvények a mértékadóak! Mint ismeretes, a törvény nem különböztet meg cigány, és magyar embert, hanem minden állampolgárunkra vonatkozik. Kellő joganyag áll rendelkezésre annak érdekében, hogy bármelyik csoport jogkövető magatartását kikényszeríthesse. Szándékosan fogalmaztam így, mivel aki nem jogkövető magától, az csak kényszerítve idomul a szabályokhoz.
Kb. ezt a receptet alkalmazta a tőlünk nyugatabbra eső országok szinte mindegyike. Nem azért mert szerették a romákat, hanem mert megengedhették maguknak, és mindemellett így volt kényelmes számukra. A romaság által képviselt problémakör körmükre égett!
Nagyjából minden ország vezetése ugyanazokkal a jelenségekkel szembesülhetett, csak éppen a megoldáshoz vezető utat nem találták. Ezen országok a saját értékeikből indultak ki, de nem számoltak azzal, hogy a bevándorló csoportoknak ez semmit nem számít. Az integrálással ugyan lehet kísérletezni, már amennyiben van elegendő türelmük, és pénzük, és nem számít a végeredmény. A romakérdés során kultúrák ütköznek egymással,és ahogyan mi nem, úgy ők sem kívánnak beolvadni a másik fél rendszerébe.
Normális esetben idomulni kell a többség szabályaihoz, a befogadó ország törvényeit tiszteletben tartva. Nos, a romaság esetében ez egyáltalán nem megy. Márpedig, ha egy népcsoport önnön törvényei szerint kíván élni más nép területén, akkor a konfliktus garantált!
Innen kezdve tolerancia kérdése, hogy a befogadó mit, és mennyit képes elviselni, tűrni!
Persze a politikai szint elkenheti a probléma súlyát, de a mindenkori választók hathatós megoldást keresnének. A probléma szőnyeg alá söprése nem megoldás!
Mégis mi lehetne a kiút?
Szerintem az egyik lehetséges megoldás az volna, ha a mindenkori befogadó társadalom lemondana javainak egy bizonyos részéről a romaság felemelésének érdekében.
Olyan pénzügyi forrásokat kell biztosítani, melyek lehetővé teszik kellő számú munkahely, illetve munka lehetőség biztosítását. A munkára semmiképpen nem fogható részt feltételekkel kell segélyezni. Mindezt roma önkormányzatokon keresztül. Különös hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, valamennyi korosztály számára, mivel a modern világban egyre kevesebb képzetlen munkaerőt igényel a piac. Véleményem szerint a roma emberek tehetségesek, képesek megfelelő tudásszintre eljutni, és ezáltal magasabb jövedelemhez jutni.
Itt is a többségi társadalom felelőssége, hogy a roma fiatalok valóban megfelelő szintű tudással távozzanak az iskolákból. A támogatott családok esetében az összeg jelentősen
emelkedhetne jó tanulmányi eredmény esetén, így biztosítva a családok érdekeltségét.
Ahol ennek ellenére sem érhető el, hogy a gyerekek fejlődjenek, ott pártfogók segítségével kollégiumokban folyhatna a felkészítés. Együttműködve a roma önkormányzatokkal,
polgárőrséget kellene létrehozni minden településen a rend fenntartása érdekében fizetett roma közalkalmazottakkal. Amennyiben a segélyezési rendszer korrekt, és az oktatás is megfelelő, akkor a roma közösség helyben meg tudja fékezni saját deviáns elemeit.
Ennek természetesen ára van, de ha nem cselekszünk, az többe kerül!
