Kedves György!

Nem tetszik a rendszer sokaknak, és egy jó ideig nem is fog! Itt most nem a jelenleg regnálóra gondolok, hanem úgy általában valamennyi elképzelhető, és szóba jöhető rendszerre. A tetszés ugyanis rendszerfüggetlen érzelmi kategória. Már-már a szeretethez hasonlítható.
Az érzés, amit a rendszer kivált belőlünk, szoros kapcsolatban áll a jóléttel, vagy éppenséggel annak hiányával. Ezután beszélhetünk a viszonylagos jólétről is, ami ugyebár csak összehasonlítás kérdése. A legtöbb polgártársunk józan belátással kezeli a tényeket, és egyáltalán nem csodálkozik, hogy más országokban jobbak az élet feltételei.
Ami leginkább zavaró, az az eddig elért eredményeink, és életszínvonalunk folyamatos elvesztése!
Mert milyen országot, milyen gazdaságot építettünk fel? Olyant, amely nem termeli meg,
és eddig sem termelte meg azt az értéket, mely a mindenkori magasabb életszínvonalunkat biztosíthatná. Egyszerűbben fogalmazva, mások pénzéből éltünk!
Ez még nem lett volna baj, ha bárhol a világon élnének ostoba népek, akik a pénzüket ajándékoznák, hogy a csóró magyar jobban élhessen! Ellenben számosan akadnak, akik
szeretik az adósrabszolgát.
És itt jön a hazugság fontos szerepe! Melyik politikai erő vállalja fel annak közlését, hogy
holnaptól mindenki csak a fele fizetését viheti haza, mivel csak ennyi jut abból, amit kigazdálkodtunk? Még ez sem volna olyan nagy katasztrófa, mert igyekeztem optimistán jósolni. A fenti vallomás beér egy öngyilkossággal kimondója számára. Ekkora áldozatot egyetlen párt sem tenne magától. És itt jön képbe egy egyszerű kis technikai elem, a hazugság! Rengeteg mindenre jó, időt lehet nyerni vele. Eddig már több évtizedet. Bevált recept, működik. Az első generáció tagjai, akik együtt nevelkedtek a tömény hazugság-özönnel, már a temetőkben vannak, és félő, hogy a többiek is ott nyugszanak majd, mielőtt ütne az igazság órája! Mert lassan üt, és mi is az igazság, melynek kimondása, és meghallgatása után megnyugodhatunk végre. Szereti-e a nép az igazságot! Nos leszögezném, hogy az igazságtól – mely szintén relatív – még nem fogunk jobban élni. Kétségkívül javítaná a közérzetet a hit megerősítése által. Az igazságba vetett hit ugyanis erősebb, mint amelyiket a hazugságra alapoznak!
Az egyszerű ember nem az alkotmányt lapozgatja szabadidejében. Véleményét a körülmények, és tapasztalatai formálják. Sokan nem értik mi történik körülöttük, és szeretnének tisztán látni, hogy mi vár rájuk, és szeretteikre.
Jóra, és szépre vágyunk, és folyamatosan csalódnunk kell.
A tartós lejtmenet során megfogalmazódhat, hogy mindezért ki a felelős?
Én azt mondanám, hogy elsősorban mi magyarok tehetünk erről, a többiek érdeke pedig azt kívánja, hogy amiben vagyunk, abból lehetőleg ne másszunk ki egyhamar.
Az érdekek pedig kegyetlen módon érvényesülnek a nemzetközi vizeken. Magyarország a dédunokákig eladósította magát, mert nem érte be annyival, amit megtermelt.
Ez az adósság évtizedekig halmozódott, és mára gyakorlatilag a visszafizetése minden értéket
kiszivattyúz az országból. Mindemellett a kölcsön vett pénzt újabb kölcsönökből fizetjük vissza bármilyen áron. Semmi nem számít, csak az, hogy vissza legyen fizetve, mert ha nem fizetünk, nem kapunk újabb hiteleket, hogy visszafizethessük a soron következő részletet.
A folyamat során adósságszolgálat címén a felvett összegeket többszörösen visszafizettük, mindemellett az éppen uralkodó pártok aktív közreműködésével a nemzeti vagyon túlnyomó részét is elveszítettük! Ami maradt az sem örömteli, változatlan arányban de összegszerűen megnövekedve mienk az adósság, mintha eddig semmit se fizettünk volna vissza! Csodálatos a matematika, és az emberi leleményesség. Ugyanezt a technikát alkalmazzák helyi viszonyokra méretezve az uzsorások. Kölcsönt adnak a rászorulóknak olyan feltételekkel, amit azok soha nem tudnak teljesíteni, és így élősködnek a nyomorultakon, akiknek ezek után esélyük sincs a kilábalásra!
Ez egy nagyon érdekesen működő nemzetközileg méretezett csapda, melyből többféle kiút is kínálkozik, mégsem mer élni egyikkel sem a mindenkor hatalmon lévő erő.
-A leggyorsabb, és legtisztább megoldás az államcsőd lenne.
Amellett, hogy tiszta viszonyokat teremt, egy kicsit helyre rakná Európát is.
Mivel nem mi vagyunk az egyetlenek, többek is megszabadulhatnának az euzsorától.
A görög példát látva, a nyugat talán ettől fél a legjobban. Az ő hazugságváraik sem díjazzák a tiszta vizet a pohárba elvet.
- Polgárháború, mely egyértelmű viszonyokat teremt.
Még az ellenségemnek sem kívánnám, hogy bekövetkezzen, de amerre tartunk, bármi előfordulhat!
- Tárgyalásos megoldás, ahol a partnerek tudomására hozzák, hogy további visszafizetéseket
nem várhatnak.
Már a gondolatára is bepánikol a teljes nyugat, és ki ezt kimondja, annak feje porba hull…
Helyette majd javasolnak valakit, aki mindig azt mondja, amit hallani szeretnének!
A fülnek pedig nem az igazság muzsikál szépen, hanem a …

További megoldások is lehetségesek, csak működtetni kell a fantáziát.
Bármit is válasszunk, azért ott van mellettünk az erősebb kutya, és mint tudjuk, elsősorban az szaporodik, míg a magunk fajta lassú kihalásra számíthat. Főképp, ha soha semmilyen érdekét nem képes képviselni! Ennél is rosszabb, ha meg sem próbálja! Aki nem gondolkozik, és nem is cselekszik, ahelyett mások fognak, és nem biztos, hogy örömére!

Mit tehet a kis ember? Azt, amit eddig is tett. Megpróbál túlélni. El is mehet innen más helyre, és talán jobban boldogul ki megy, mint aki marad.. Ha nem tetszik a rendszer más pártra szavaz. Hatalomra juttathat mindig mást és mást, kb. 15-ször haláláig.
Nem tudom, hogy másoknak is feltűnt-e, de mintha mindegy lenne, kire szavazunk.

Persze nehéz tudomásul venni, hogy magunkra maradtunk, és nem várhatunk segítséget.
Nincs ebben semmi meglepő, nem sok példát tudok felsorolni, mely Európa valós segítségét mutatná. Szavakban valamivel jobban teljesít a közösség, és még jótanácsra is számíthatunk.
Még a támogatási összegek is a befizetéseinkből érkeznek, pályázati alapon.
Eddigi jótanácsaik csokorba szedve: Ne termelj sokat, akkor nem lesznek piaci gondjaid,
Adunk pénzt, ha nem tartasz disznót, marhát, kivágod az almáskertet, nem termelsz szőlőt,
és meg sem próbálsz eladni nekünk mezőgazdasági terméket. Olcsón eladhatod nekünk valamennyi iparágadat, és állami tulajdonú szolgáltató egységedet, melyet mi nagy szakszerűséggel, és megfelelő tőkeerővel üzemeltetünk. Hosszútávú kölcsönökkel segítjük gazdaságodat, ha mindent pontosan úgy teszel, ahogy mondjuk! Vásárolj minél többet tőlünk,
Mi még a hulladékot is elszállítjuk.

Ami nem megy ki az országból törlesztés formájában, az távozik tisztes üzleti haszonként.
De nem forintban ám, hanem annál erősebb pénz formájában, mégpedig úgy, hogy hitelt veszünk fel, hogy a mindenkori valutaárfolyamon átválthassuk külföldi vállalkozóink számára!

Csak durván becsülöm, hogy az előállított érték 80%-a elhagyja az országot, és másokat gazdagít helyettünk. A maradék pedig nem elegendő a megélhetéshez, nem elegendő a
fejlődéshez. Az értékvesztés aránya túl magas! Még egy rabszolgatartó rend, vagy idegen uralom is többet hagyna helyben! Magyarország gazdasági rendszerét adósrabszolga-tartó
nemzetekközi gyarmatként értékelem. A mindenkori kormányok jogilag szűk ketrecben vergődhetnek, lehetőségeik semmilyen lényeges kérdés megoldására nem alkalmasak. Országunk méreténél, és adottságaiból adódóan nem alkalmas önellátó működésre, emiatt fokozottan kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Kiszolgáltatottságunkkal mások élnek, és visszaélnek, mi pedig jó képet vágunk hozzá. Ha ezek a feltételek maradnak, akkor bizony szegénységre kell berendezkednünk! Nem a legszebb jövőkép az Árpádháztól a szegényházig vezető út, de azzal kell számolni, ami van, és ami van, az nem szívderítő!
Nyilvánvalóan szerény körülmények között is meg lehet, és kell is találni a lelki békét,
ugyanakkor nehéz méltósággal éhen halni!