Asperján György

Van annak üzenete, hogy március 15-én Orbán a Kossuth téren, a parlament lépcsőjéről szól a szellemi tévelygőkhöz, és nem a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről. Számára már zavaró mindaz, amit Petőfiék képviseltek: a forradalom, a hivatalos hatalom kétségbevonása. Kerül a fidesz minden olyan helyet és gondolatot, ami reálisan a múlthoz, olyan történelmi pillanatokhoz kötné, amelyek felébreszthetik az emberekben a józanságot. Orbán szabadságharcot hirdet, de üldözne mindenkit, aki szabadságharcot merne, akarna vívni az általa egyedül helyesnek és követendőnek vélt út, magatartás, eszme ellen. Az a történelmi hely, ahonnan a pesti ifjak szóltak először szabadon a tömeghez és ellenállásra buzdítottak, kényelmetlen és káros-kóros asszociációkat ébreszt. Ott ő nem tudja és nem akarja képviselni se Magyarországot, se a nemzetet, csak az Országház lépcsőjén, ezzel is kimutatva, hogy a parlament épülete és mindaz, amit jelképez, az övé, csakis az övé. Ott talál igazi szellemi partnerekre a szavára kíváncsiakban. Ott nem kell a pesti ifjak szellemiségét figyelembe venni, az ellenállás gondolatát is el lehet űzni. Ott, a parlament előtt beszélve nem kell '48 szellemiségét szem előtt tartani. Onnan, függetlenül attól, hogy éppen mit ünnepelne a nemzet, üzengetni lehet Brüsszelnek, annak a pénzügyi és gazdasági, politikai központnak, amelynek részesei lettünk, s amelynek a közösségi törvényei ránk is kötelezőek mindaddig, amíg ki nem lépünk vagy ki nem rúgnak bennünket ebből a szövetségesi rendszerből. Brüsszel ellen harsogni és a szellemi tévelygők hozsannáját hallgatni ott, a Kossuth téren majd sokkal testhez állóbb lesz, mint a "csak" magyarok számára szent épület, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva hitet tenni a valóságos nemzeti és személyi szabadság mellett.