Mély tisztelettel köszöntöm valamennyi látogatómat, köztük szépen gyarapodó ellenségeimet. Külön köszöntöm az egész magyar bírói kart, illetve a földgolyó valamennyi bíróját, és magát Istent, aki még a bírók fölött is képes bíráskodni, igaz ők valamennyien ártatlanok, így a mennyország kapuján belépve azonnal balra kanyarodhatnak. Vagy jobbra? Erre most nem tudok pontos választ adni, de egy biztos: legyenek elővigyázatosak, mert az egyik irány a pokolba vezet. Bár a földi pokol után az égi nem is lehet annyira borzalmas.

Befejeztem új regényemet a: JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJÁT.

Október 25-től kezdve kapható a boltokban. Összesen 888 oldal, keménytáblás, védőborítós, és az ára 3990 forint.

Hogy miről szól ez a regény?

Természetesen Jézusról, és arról a világról, amelyben élt. A "szenvedéstörténet" nem a keresztre feszítéssel kezdődik, hanem a földi léttel, a mindennapokkal, a hivatal packázásával, a megaláztatással, a kizsákmányolással, ami persze kifejezetten kellemes a kizsákmányolóknak, és információim szerint eléggé hátrányos a kizsákmányoltaknak. Ez utóbbi azért nem újság, mert így van már néhány ezer éve, és így lesz még néhány ezer évig. Ezt Jézus is pontosan látta. Szívesen megváltotta volna véreit, de pontosabb a megmentés kifejezés. Szívesen megmentette volna önmaguktól, hogy így elfordítsa róluk Róma, a világ ura figyelmét. Tudjuk, hogy törekvése nem sikerült. A zelóták kezükve vették Jeruzsálem és a zsidók sorsát. A következmények olvashatók Flaviusnál és még jónéhány más szerzőnél.

Jézus zsódként született és zsidóként halt meg - írja az egyik ismert irzaeli teológus. A kereszténység, és azután a katolikus egyház teljesen más ügy. Jézusnak az égvilágon semmi köze hozzá. De majd ezekről is írok később részletesen.

Most csak jelezni akartam, hogy rövidesen megjelenik a könyvem.

Ígérem látogatóimnak, hogy minden nap írok ezentúl, és mindenről, ami nem tetszik, ami bánt, amiről úgy látom, hogy mocskossá teszi az életünket, a világot. Persze körültekintően, hiszen ellenségeim legnagyobb örömére a bíróság első fokon mintegy nyolc millió kártérítést ítélt meg A Labancz Anna gyilkosság című regényem felperesének, akinek természetesen személyiségi jogai is vannak (bár nekem is lennének). A bűntető bíróság tárgylás nélkül nyolchavi felfüggesztett fogházra ítélt rágalmazás vétsége miatt. A vélemény nem rágalmazás. De majd később erről is írok. És persze közreadom az ítéleteket is. Hadd örüljön mindaz, aki leszólta az áldozatot, aki immár 38 éve ismerkedik az örökkévalósággal, a gyilkosa pedig, akárki volt is, éli büntetlenül, és a világ szemében bűntelenül az életét. Csak remélhetjük, hogy a lelkiismeret néha meglátogatja, és rossz álmokat okoz neki.

Mostantól minden nap találkozunk.

És elvárom az ellenségeimtől, hogy lehordjanak, és velem együtt azt is, akit 1970. április 19-én hajnali 3.15-kor 14 késszúrás érte, amelyek közül három vagy talán négy volt halálos. Mert aki nem az áldozat igazsága mellé áll, az önmaga embersége ellen fordul. Az áldozatok ugyanis nem tudnak önmagukért érvelni. Nekünk kell a sírból is felemelni a szívüket, az igazukat, egyszeri emberi létük igazságát. Ha ezt nem tesszük, akkor egyre kevesebbek leszünk, és nemcsak mi, hanem az a társadalom is, amelyben élünk, amely érzékelhetően velünk együtt fogy, enyészik, mert már önmagunkat sem vagyunk képesek érteni és követni, nemhogy másokat.

Sok minden fáj bennem.

Sok igazságtalanság ért.

De szinte valamennyiünket, akiknek immár nem vezet sehova az életük, csak hálát adunk az égnek, hogy az adott napot túléltük.

Remélem sokan sokkal optimistábbak.