Nem írtam az elmúlt napokban. Érthetetlen számomra az a gyűlölködő támadás, amellyel az iwiwről megszerzett e-mail címen egyesek mindenféle rágalmat hangoztatnak, fenyegetőznek, és véleményem miatt bíróságra kívánnak menni. Érthetetlen, hogy a Janikáról írott kis tárcámat annyian a családjukkal összefüggő írásnak tekintették. Pedig nem konkrét személyről szól, hanem a janikákról, akik milliónyian vannak ebben az országnak, amely mindinkább "eljanikásodik". Először elveszti önbecsülését, aztán a tartását, s végül belülről összeomlik a nemzet, mint a célok, remények, hitek, álmok, az otthon melegsége, az embertársak nélkül maradt Janika.
Péntektől kapható a könyvesboltokban JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJA című új regényem. Az ismertetőt a kiadó szétküldte a szerkesztőségeknek, de bizonyos keresztény szerkesztőségben elégették a nem általam írott ismertetőt, mert Jézus meggyalázásának tekintették. Azt hiszem, hogy Jézus és a keresztény egyház nem szinoním fogalmak. Jézust az egyház világi hatalmának, anyagi érdekeinek szolgálójává és szolgájává tette. És ugyanakkor rátelepedett az emberek lelkére. Fogni akarja a kezünket a bölcsőtől a sírig, előírva, hogyan legyünk jók Istenhez és önmagunkhoz. Miközben a számunkra kötelezővé tett cselkevési, magatartási és hitbéli normákat éppen az egyházak vezetői kerülik meg, felmentést adva maguknak Jézus nevében, mert azt hiszik, bármit tesznek, a vallás alapítóját képviselik. Miközben a kereszténységet nem Jézus alapította, hanem Pál apostól, az evengélisták és a nagy kondér közelébe húzódott püspökök, a keresztényüldözés legendáját kitalálva és terjesztve. A római birodalomban ezernyi isten létezett, és ezernyi felfogás a különböző meghaló és feltámadó istenekről. Éppen ezért, a békesség kedvéért, a római birodalom elnéző volt minden vallással szemben, amíg az nem szított békétlenséget azzal, hogy a többi egyház fölé akarta helyezni magát. És persze azzal, hogy - amíg a hatalomba nem került - óvatosan és körültekintően, nagyon nagy általánosságokat hangoztatva támadta a földi bűnök képviselőit, nem nevesítve, hogy Rómáról van szó. Az ilyesmit a világi hatalmasságok, hatalmukat féltve, sose tekintették jó szemmel. És néha odacsaptak. De korántsem olyan gyakran és olyan irtóhadjáratot folytató kegyetlenséggel, mint azt később önigazoló módon az egyház hangoztatta, felmutatva egykori sebeit, amelyek festett sebek voltak.
De a regényem nem az egyházról szól, hanem Jézusról születésétől a haláláig. Nem egészen úgy, ahogyan az evangélisták és az evangéliumaikat átíró egyházatyák hirdették és láttatni akarták. Igazabban, mert a tényleges emberi szenvedést bemutatva.