Az igazság nem fáj az embereknek. Erről győzött meg minapi, Wittner Mária forradalmár asszonyról írott, kissé hosszú bejegyzésem. Senki nem háborodott fel olvastán. Ahhoz igazságtalannak és hazugnak kell lenni. Az igazság közönyösnek tetszik. Egyébként a szexuális kilengés, különösen fiatalon, valóban bocsánatos bűn. Mikor lengjen ki az ember, ha nem fiatalon? Aki a lelkét sem értékeli, miért becsülné a testét? Vagy az érzelmeit?
Mulatságosnak tartom, hogy az egykori, meggondolatlanságból vagy akár pénzért "elkövetett" szabadosságot az utókor mélyen a lelkére vette (már akit egyáltalán foglalkoztat az ilyesmi). A politikai prostitúció fel sem tűnik senkinek. A fidesz Mariskánkkal apró pénzre váltatta egykori bűneit (mert hogy azok is, vagy jószerivel csak azok voltak neki), és ez senkinek nem facsarta, facsarja az orrát. Igaz, homályosodó fekete folt ő a fidesz malaclopó köpönyegén Pozsgayhoz, Szűröshöz és jó néhány egykori központi bizottsági taghoz képest, aki ma az uralkodó párt megbecsült üdvöskéje.
De mindig is így volt ez a történelemben. Elég ha valaki például a római birodalom történetét lapozgatja. A megélhetés ott is fontosabb volt, mint a szőrszálhasogató igazságtevés. Az igazság különben is csak a történelmi pillanathoz igazítva értékelhető és mérlegelhető, mivel abszolút erkölcs nincs. Mindig annak van igaza, akinek az erőszakszervezetek a rendelkezésére állnak. Ahová berontanak a kommandósok, ott nincs és nem lehet magyarázkodni, csak a földre hasalni és nyalni a talajt, akár a magunk, akár más ürüléke van rajta.
A politika persze mindig mindent a nemzet érdekével magyaráz. A politikusok is. Még olyan emberek is, akiknek semmi közük nincs a politikához, mint például Szijjártó Péternek, de felhatalmazásuk van az igazságosztásra.
Ha lenne itt kurázsi a hitelekkel megnyomorított, saját helyzetüknek kiszolgáltatott emberekben és egyszer, miként 56-ban, fegyverrel támadnának a nemtelen hatalomra és válogatás nélkül gyilkolnának, miként az 56-ban is történt, elég volt hozzá csupán annyi, hogy valaki barna félcipőt használjon és ávósnak kikiáltható legyen, akkor vajon miként reagálna a hatalom, Pintér magánhadserege? (Vagy magánrendőrsége?) Buksisimogatással? Aligha. De az isten óvjon bennünket attól, hogy erre sor kerüljön, mert minden végzetes felfordulásnak meg kell adni az árát, és nemcsak holtestekkel, hanem a nemzet lelki és fizikai megpróbáltatásával. Ez 56 egyik legfőbb tanulsága. Kár, hogy akiknek akkor megvolt rá a lehetőségük, nem békésen, a megértést előtérbe helyezve oldották meg a problémát. Most biztosan sokkal előbbre tartanánk.
